Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből.
2010.12.13. hétfő
Az evangéliumi szépség elragad.
Romlott világban élünk. Azok, akik szenvednek e miatt, szíves örömmel változtatnának ezen a helyzeten, hiszen tudják, hogy a romlottság boldoggá nem tett, és nem is tesz senkit. A papok eleve olyan környezetben nőnek fel, hogy nemcsak a fegyelem erejével legyenek védve a romlott, istentelen és erkölcstelen környezettől, hanem a biztos és örökké érvényes igazságok meg a kegyelem természetfeletti ereje olyan mértékben szolgálja a lelki immun-rendszerüket, hogy átvészeljék a lelkileg veszélyes időszakot, és érett emberekként kerüljenek a plébániákon keresztül a hívek közé. Ott ugyanis nekik kell segíteniük a sérült, előbb-utóbb közömbös vagy egyenesen boldogtalan testvéreiket. Nagy lehetőség nyílik elrettentő módszerekkel kísérletezni. Még a harmincas években elvitték a hetedikes és nyolcadikos gimnazistákat kórházlátogatásra, hogy lássák, az erkölcsileg könnyelmű életű társaik súlyos baján keresztül tanulják meg: ezt az életformát kerülni kell. A látogatás végeztével a kórház előtt rögtön leszűrték a végkövetkeztetést: Mi majd okosabban csináljuk. Mennyivel célravezetőbb, ha megmagyarázzuk az evangéliumból vett gondolattal az igazságot: „Vannak eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek,; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné; és vannak eunuchok, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg”. (Mt 19,12) Vagy a költő szavai: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs, hír, gyönyör? Legyen bár mint özön, a telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Ki virágot akar, nem hord rózsaberket, A látni vágyó napba nem tekint. Kéjt veszt, ki sok kéjt, szórakozva, kerget, Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt”. (Vörösmarty M.: A merengőhöz) –Látogassunk meg olyan családot, ahol csak egymásért élnek: Ők boldogok,mert csak a másik boldogsága a fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése