Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
2011.02.01. kedd
Amikor nincs közöttünk Jézus.
Olyan jó volt azon elmélkedni, hogy Jézus tartja magát ígéretéhez: „Mikor ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok köztük”.(Mt 18,20) Most kellemetlen belegondolni abba a helyzetbe, hogy ténylegesen együtt tartózkodó, esetleg együtt imádkozó katolikusok között nincs ott Jézus.Miért van szükség olyan testvérietlen, mondhatnám krisztustalan lelkületre, vagy helyesebb a kérdést így feltennünk: miért érünk rá, hogy jut eszünkbe Isten országának alapvető értékét kizárva, önzetlen szeretet helyett önzésre pazarolnunk a vissza nem térő drága időt? Egyik nálam jóval fiatalabb barátom tudatosan mereven nézett maga elé, amikor a szentmise alatt elérkezett a kézfogás ideje. Véletlenül kétszer is odanéztem az oltártól, hogy renden történik-e a békecsók modern formája. Szóvá tettem neki legközelebbi találkozásunkkor. Ezt felelte: Mit képzelsz! Mellettem esetleg egy csinos nő áll, én meg barátságosan parolázok vele? Mit szól hozzá a feleségem? Rokonok, jó barátok beszélgetnek együtt. Amíg a másikak javára gondolnak, érezhetően féltő vagy boldogan jóvá hagyó megnyilatkozások fogalmazódnak meg, Jézus nyilván ott van köztük. Amikor azonban ítéletek, elmarasztalások fogalmazódnak meg a távollevők kárára, Jézus gyorsan eltűnik. Egy nem régi magán kinyilatkoztatás során jegyezte meg Jézus: Én még soha senkinek nem adtam megbízatást arra, hogy elítéljen bárkit is. Az ítélet az enyém. Jézus tehát elmegy, ha az Ő tisztét valaki felkérés nélkül gyakorolja. Nem hallgatja meg mások véleményét, mert az rendszerint nem igazságos a kellő információk hiánya miatt, vagy ha ezen a téren nem is lenne hiba, a kéretlen és illetéktelen bírálat egészen biztosan kap olyan kellemetlen felhangú zöngét, ami talán már nemcsak Jézus fülét bántja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése