Ha esztek a fáról, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten.
2011.03.13. vasárnap
A közösség otthona és iskolája.
II. János Pál pápa kapta a küldetést, hogy fejezze be pápaként a második keresztény évezredet, majd indítsa útjára a harmadikat. Küldetése nem volt könnyű. A világot alaposan szétszedte a 2. világháború, szembeállásokat hagyott maga után. Hazánkat eladták a nyugati hatalmak az istentelen kommunizmus legnagyobb képviselőjének, hogy csináljon velünk, amit akar. Lengyelország, a pápa szülőhazája is ennek a hatalomnak az ölében volt. Ismerte a nyers tényeket. „Oszd meg és parancsolj” Hazánk belső megosztása kétségbeejtő volt. Szembefordították gonoszul a magyart a honfitársával. A családtagok nem egyszer testvérük árulója lett. Emellett nálunk amúgy is megosztott volt az egyház: a protestantizmus óta szemben álltak a szétszakadt közösségek. A világszerte ismert és tisztelt pápa rengeteget tett azért, hogy közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket. A különféle világvallások vezetőit kétszer is meghívta Assisibe együtt imádkozni a világ békéjéért. Viszont a globális világ szörnyeteg farkasai egyre jobban összeugrasztották a népeket, a vallástalanságot terjesztették, a népek szociális kötődését és törődését leépítették, különösen itt nálunk, Magyarországon. Érthető a nagy pápa aggódása. Ezért ajánlja orvosságnak azt, hogy az Egyházat a közösség otthonává és iskolájává kell tenni. Ennek is a miséző oltár lehet egyetlen eredményes központja. A bűntől megmart, a gyűlölettől lihegő népek, sőt a népeket alkotó kisebb közösségek, a családok ott kell, álljanak az oltár körül egymás mellett, hagyják, hogy az önmagát értünk mindnyájunkért feláldozó Jézus Krisztus árassza szívünkbe örök szeretetét. ”Amikor eláradt a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztusban” (Róm 5,20), a Golgota áldozatának jelenvalóvá tételében. Fogadjunk szót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése