Karácsonyi idő
I.
„Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk”
„Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk”. Isten egyszülött Fia azért jött le a földre, hogy minket megváltson. Rettenetes szenvedéseket és borzasztó kereszthalált vállalt értünk. Amikor feltámadt a z halottaiból, Mária Magdolnával üzente meg tanítványainak ezt a jó hírt. De rögtön hozzáfűzte ezt is: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”.(Jn 20,17) Ezzel kijelentette, hogy az Atya már fiainak tart minket. Jézus az egyszülött, másként Fiú, mert az Atyának isteni természete szerinti Fia, de minket is fiainak fogadott általa. Valóban felmérhetetlen szeretet ez az Atya részéről .Mi ezt ujjongó örömmel vesszük tudomásul. Gyenge, egyszerű lények maradtunk, de a szent keresztség által megkaptuk a megszentelő kegyelmet, a fogadott fiúság elvét és eszközét. Ez kívül nem okozott semmi változást rajtunk, ezért az emberek észre sem veszik. E tudaton kívül mi sem észlelünk semmit. Viszont akkor, amikor majd eljön értünk az életünk végén, és magához visz a mennyországba, akkor a megszentelő kegyelem ragyogása, földi érdemeink: az igazság és szeretet kiteljesedése már magunknak is, másoknak is láthatóvá válik.(2)Ennek a gyönyörű kiteljesülésnek a reményében élve igyekszünk szentek,vagyis Istenhez egyre hasonlóbbak lenni. (3)Lehetséges ez az átalakulás már itt a földön is? Tudjuk, hogy Jézus meghalt bűneink bocsánatáért. De tudta, hogy gyarlóságunk él továbbra is. Ezért nemcsak megbocsátotta apostolai addigi vétkeit, hanem feltámadása után azonnal meg is adta apostolainak a bűnbocsátó hatalmat. Ennek segítségével tisztulhatunk folyamatosan: „Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn”. (5)János apostol a következő mondatában számunkra nehéz figyelmeztetést, sőt talán fenyegetést ír le: „Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte őt”. (6) Napi tapasztalatunk önmagunk és mások ismeretéből, hogy bizony vétkezni tudunk a bennünk lévő kegyelmek ellenére is. Akkor mit jelent, hogy „aki benne marad, nem vétkezik”? Bűnünk miatt kiesünk baráti köréből, istengyermekségünk kiváltságából? Az apostol, amikor általában bűnt említ, rendszerint halálos bűnre gondol. Az valóban kiűzi lelkünkből a megszentelő kegyelmet, de nem öli ki lelkünkből az istenhitet. Ezzel megőrizzük Vele a kapcsolatot, és ennek alapján tudunk bánatot indítani, meggyónni és lélekben újra élni. Maga az apostol mondja másutt: „Van halált okozó bűn is,de van halált nem okozó bűn is” (1Jn 5,6-7) Köszönjük meg Szent János pontos tanítását, és éljünk úgy, mint Isten kedves gyermekei!
„Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk”. Isten egyszülött Fia azért jött le a földre, hogy minket megváltson. Rettenetes szenvedéseket és borzasztó kereszthalált vállalt értünk. Amikor feltámadt a z halottaiból, Mária Magdolnával üzente meg tanítványainak ezt a jó hírt. De rögtön hozzáfűzte ezt is: „Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez”.(Jn 20,17) Ezzel kijelentette, hogy az Atya már fiainak tart minket. Jézus az egyszülött, másként Fiú, mert az Atyának isteni természete szerinti Fia, de minket is fiainak fogadott általa. Valóban felmérhetetlen szeretet ez az Atya részéről .Mi ezt ujjongó örömmel vesszük tudomásul. Gyenge, egyszerű lények maradtunk, de a szent keresztség által megkaptuk a megszentelő kegyelmet, a fogadott fiúság elvét és eszközét. Ez kívül nem okozott semmi változást rajtunk, ezért az emberek észre sem veszik. E tudaton kívül mi sem észlelünk semmit. Viszont akkor, amikor majd eljön értünk az életünk végén, és magához visz a mennyországba, akkor a megszentelő kegyelem ragyogása, földi érdemeink: az igazság és szeretet kiteljesedése már magunknak is, másoknak is láthatóvá válik.(2)Ennek a gyönyörű kiteljesülésnek a reményében élve igyekszünk szentek,vagyis Istenhez egyre hasonlóbbak lenni. (3)Lehetséges ez az átalakulás már itt a földön is? Tudjuk, hogy Jézus meghalt bűneink bocsánatáért. De tudta, hogy gyarlóságunk él továbbra is. Ezért nemcsak megbocsátotta apostolai addigi vétkeit, hanem feltámadása után azonnal meg is adta apostolainak a bűnbocsátó hatalmat. Ennek segítségével tisztulhatunk folyamatosan: „Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn”. (5)János apostol a következő mondatában számunkra nehéz figyelmeztetést, sőt talán fenyegetést ír le: „Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte őt”. (6) Napi tapasztalatunk önmagunk és mások ismeretéből, hogy bizony vétkezni tudunk a bennünk lévő kegyelmek ellenére is. Akkor mit jelent, hogy „aki benne marad, nem vétkezik”? Bűnünk miatt kiesünk baráti köréből, istengyermekségünk kiváltságából? Az apostol, amikor általában bűnt említ, rendszerint halálos bűnre gondol. Az valóban kiűzi lelkünkből a megszentelő kegyelmet, de nem öli ki lelkünkből az istenhitet. Ezzel megőrizzük Vele a kapcsolatot, és ennek alapján tudunk bánatot indítani, meggyónni és lélekben újra élni. Maga az apostol mondja másutt: „Van halált okozó bűn is,de van halált nem okozó bűn is” (1Jn 5,6-7) Köszönjük meg Szent János pontos tanítását, és éljünk úgy, mint Isten kedves gyermekei!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése