Hétfő húsvét 6. hetében
ApCsel 16, 11-15; Jn 15, 26-16,4
„Amikor pedig eljön a Vigasztaló, ő majd tanúságot tesz rólam”
A tanúságnak óriási a jelentősége. A tanúságtevőt vagy azért fogadjuk el tekintélynek, mert ismerjük, vagy azért, mert ő maga igazolja magát rendkívüli jelekkel. Amikor Jézus tanítani kezdett, felhívta. Magára az emberek figyelmét. Nikodémus már azzal keresi fel Őt, hogy elfogadja Mesternek, mert olyan tetteket hajt végre, amilyeneket csak isteni erővel lehet tenni. Aztán egyre több Jézus csodája, egyre nagyobbak. De az Atya közvetlen tanúsága is segíti a keresztelkedése után és a Tábor hegyen.Amikor feltámad, ellenségei sok pénzt adnak a sírját őrző katonáknak, hogy nem úgy támadt ám fel, hanem jöttek a tanítványai és ellopták a testét. Ennek a hazugságnak egyesek jobban hisznek, mint az apostoloknak.(Mt 28,11-15) A tizenkettőnek tehát nagyon nagy szükségük volt az eljövendő Szentlélek tanúságtételére, majd később az általuk művelt csodákra, életük végén, pedig a hősies vértanúhalálra. Akkor teljesedik be Jézus utolsóvacsorai jövendölése, amikor a Szentlélek pünkösd ünnepén vihar nélküli szélzúgásban és semmi fizikai kárt nem tevő tűzben leereszkedik rájuk, és megadja nekik a világ összes nyelvének ismeretét, és azt az adományt kiárasztja a több ezres hallgatóságra. Megértik, amit Péter arámul beszél, holott legalább húsz fajta nyelven értettek addig külön-külön. Ezek a csodálatos jelek adnak majd biztonságot a hívők számára, hogy nem gyöngül, főként hogy nem vész el a hitük, amikor Jézusért szenvedések érik őket. A zsinagógából való kizárás óriási szégyen volt, mert az ember közösségi lény. Zalalövői plébános koromban az új orgonánkon szívesen adtak orgonaversenyt hazánk legnagyobb művészei is. Az egyik hangversenyen, ütem közepén ugrott le a művész az orgonapadról, odarohant a kórus mellvédjéhez és lekiabált a hallgatókra: „Vigyék ki azt a gyereket, vagy abbahagyom az előadást!” A döbbent csendben felkelt egy magas rangú katonatiszt, és karján egy kisgyerekkel kiment a templomból. Közben hangosan mondta: „Megölöm azt az embert, mert engem még soha sehonnan nem zavartak ki!” A kiközösítés a vallásos csoportokból még inkább borzasztó érzés volt. Így kell értenünk Jézus figyelmeztetésének erejét is: „Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Mindezt, pedig azét mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.”(16, 1-4)
Az én generációm és sokan mások is igen sok bajt viseltek el Krisztusért az elmúlt hatvan évben. Sokan meg is haltak hitvallásuk miatt, sokszor más címen, de az ok ez volt. Áldja meg őket az Úr nagy-nagy boldogsággal odafönn! És védjenek érdemeikkel miden élőt!
ApCsel 16, 11-15; Jn 15, 26-16,4
„Amikor pedig eljön a Vigasztaló, ő majd tanúságot tesz rólam”
A tanúságnak óriási a jelentősége. A tanúságtevőt vagy azért fogadjuk el tekintélynek, mert ismerjük, vagy azért, mert ő maga igazolja magát rendkívüli jelekkel. Amikor Jézus tanítani kezdett, felhívta. Magára az emberek figyelmét. Nikodémus már azzal keresi fel Őt, hogy elfogadja Mesternek, mert olyan tetteket hajt végre, amilyeneket csak isteni erővel lehet tenni. Aztán egyre több Jézus csodája, egyre nagyobbak. De az Atya közvetlen tanúsága is segíti a keresztelkedése után és a Tábor hegyen.Amikor feltámad, ellenségei sok pénzt adnak a sírját őrző katonáknak, hogy nem úgy támadt ám fel, hanem jöttek a tanítványai és ellopták a testét. Ennek a hazugságnak egyesek jobban hisznek, mint az apostoloknak.(Mt 28,11-15) A tizenkettőnek tehát nagyon nagy szükségük volt az eljövendő Szentlélek tanúságtételére, majd később az általuk művelt csodákra, életük végén, pedig a hősies vértanúhalálra. Akkor teljesedik be Jézus utolsóvacsorai jövendölése, amikor a Szentlélek pünkösd ünnepén vihar nélküli szélzúgásban és semmi fizikai kárt nem tevő tűzben leereszkedik rájuk, és megadja nekik a világ összes nyelvének ismeretét, és azt az adományt kiárasztja a több ezres hallgatóságra. Megértik, amit Péter arámul beszél, holott legalább húsz fajta nyelven értettek addig külön-külön. Ezek a csodálatos jelek adnak majd biztonságot a hívők számára, hogy nem gyöngül, főként hogy nem vész el a hitük, amikor Jézusért szenvedések érik őket. A zsinagógából való kizárás óriási szégyen volt, mert az ember közösségi lény. Zalalövői plébános koromban az új orgonánkon szívesen adtak orgonaversenyt hazánk legnagyobb művészei is. Az egyik hangversenyen, ütem közepén ugrott le a művész az orgonapadról, odarohant a kórus mellvédjéhez és lekiabált a hallgatókra: „Vigyék ki azt a gyereket, vagy abbahagyom az előadást!” A döbbent csendben felkelt egy magas rangú katonatiszt, és karján egy kisgyerekkel kiment a templomból. Közben hangosan mondta: „Megölöm azt az embert, mert engem még soha sehonnan nem zavartak ki!” A kiközösítés a vallásos csoportokból még inkább borzasztó érzés volt. Így kell értenünk Jézus figyelmeztetésének erejét is: „Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek. Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Mindezt, pedig azét mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert veletek voltam.”(16, 1-4)
Az én generációm és sokan mások is igen sok bajt viseltek el Krisztusért az elmúlt hatvan évben. Sokan meg is haltak hitvallásuk miatt, sokszor más címen, de az ok ez volt. Áldja meg őket az Úr nagy-nagy boldogsággal odafönn! És védjenek érdemeikkel miden élőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése