Évközi 15 hét csütörtök
Kiv 3, 13-20; Mt 11, 28-30
„Én, felüdítlek titeket”
A nyári zivatarok hűvös, hideg időjárása után beköszöntött a kánikula. Harminc fokot mutat a hőmérő, riadót fújnak az illetékesek. A gyengébb szervezetűek nehezen viselik a tűző nap hevét. A nagy meleg forrósággá, kemény próbatétellé változott. Pedig ez minden nyáron ismétlődik. Az emberek gondjain próbálnak segíteni a munkavezetők. Megengedik, hogy a szabadban munkálkodók 12-15 óra között árnyékba húzódjanak. Ilyen forróságban régen is volt erre lehetőség, hogy aki hajnali négy órától kezdve keményen aratott, és este szinte sötétedésig állta a nehéz munkát és a szörnyű hőséget, ebéd után árnyékban sziesztázzék a pörkölő nap sugaraitól menekülve. Milyen jó kezdeményezés, hogy az autósoknak kereszteződésekben hideg vizet kínáltak. A nyomasztó álláshiány miatt elkeseredetteknek csak néhány órai munka, és annak díjazása milyen nagy öröm, hát, még ha a vezetőket úgy választanák, hogy ne a saját hasznukat mozdítsák elő, hanem a munkaerőket segítenék munkához jutni. Kevés ilyen törekvés tapasztalható. Urunk, Jézus Krisztus talán az egyetlen, aki nyugodt lelkiismerettel elmondhatta magáról: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket”. (28) Ez elsősorban arra vonatkozik, hogy a nehéz munka közben erőért, kegyelemért fohászkodók Jézustól biztosan megkapják. Ugyanígy a súlyos betegek, akin nem könnyít a fájdalomcsillapító, vagy akinek nem jut ápoló, nagy erőforrásjelent Jézus, aki tudott régen is Árpád-házi Szent Erzsébeteket, Lellis-i Szent Kamillokat küldeni egy ország egy város betegeinek gyógyítására, az egészségügyi ellátás megszervezésére. Őket Jézus küldte, mert az emberek segítőkészségét Jézus szívesen ébreszti. Ha meggondoljuk, hogy ez a földi élet rövid előkészület egy vég-nélküli teljes boldogságra, ahol Jézus mindenkinek megfizet munkájáért, szenvedéséért, akkor érthető az Úr nagylelkűsége igazán. A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben, pedig megmutatja, mit vár el a munkáltatóktól: este mindegyik dolgozó megkapja a teljes napi bért. Mindenki jól jár hosszú távon, a nagylelkű gazda is. (Mt 20) Jézus Krisztust kellene szolgálnunk elsődlegesen, akkor Ő megteremtené Isten rendjét, az igazság és a szeretet világát, amelyikben nem lennének kikosarazott Lázárok, és nem kellene pokolra kerülni a szívtelen gazdagoknak.
Kiv 3, 13-20; Mt 11, 28-30
„Én, felüdítlek titeket”
A nyári zivatarok hűvös, hideg időjárása után beköszöntött a kánikula. Harminc fokot mutat a hőmérő, riadót fújnak az illetékesek. A gyengébb szervezetűek nehezen viselik a tűző nap hevét. A nagy meleg forrósággá, kemény próbatétellé változott. Pedig ez minden nyáron ismétlődik. Az emberek gondjain próbálnak segíteni a munkavezetők. Megengedik, hogy a szabadban munkálkodók 12-15 óra között árnyékba húzódjanak. Ilyen forróságban régen is volt erre lehetőség, hogy aki hajnali négy órától kezdve keményen aratott, és este szinte sötétedésig állta a nehéz munkát és a szörnyű hőséget, ebéd után árnyékban sziesztázzék a pörkölő nap sugaraitól menekülve. Milyen jó kezdeményezés, hogy az autósoknak kereszteződésekben hideg vizet kínáltak. A nyomasztó álláshiány miatt elkeseredetteknek csak néhány órai munka, és annak díjazása milyen nagy öröm, hát, még ha a vezetőket úgy választanák, hogy ne a saját hasznukat mozdítsák elő, hanem a munkaerőket segítenék munkához jutni. Kevés ilyen törekvés tapasztalható. Urunk, Jézus Krisztus talán az egyetlen, aki nyugodt lelkiismerettel elmondhatta magáról: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok, és terhet hordoztok, és én felüdítlek titeket”. (28) Ez elsősorban arra vonatkozik, hogy a nehéz munka közben erőért, kegyelemért fohászkodók Jézustól biztosan megkapják. Ugyanígy a súlyos betegek, akin nem könnyít a fájdalomcsillapító, vagy akinek nem jut ápoló, nagy erőforrásjelent Jézus, aki tudott régen is Árpád-házi Szent Erzsébeteket, Lellis-i Szent Kamillokat küldeni egy ország egy város betegeinek gyógyítására, az egészségügyi ellátás megszervezésére. Őket Jézus küldte, mert az emberek segítőkészségét Jézus szívesen ébreszti. Ha meggondoljuk, hogy ez a földi élet rövid előkészület egy vég-nélküli teljes boldogságra, ahol Jézus mindenkinek megfizet munkájáért, szenvedéséért, akkor érthető az Úr nagylelkűsége igazán. A szőlőmunkásokról szóló példabeszédben, pedig megmutatja, mit vár el a munkáltatóktól: este mindegyik dolgozó megkapja a teljes napi bért. Mindenki jól jár hosszú távon, a nagylelkű gazda is. (Mt 20) Jézus Krisztust kellene szolgálnunk elsődlegesen, akkor Ő megteremtené Isten rendjét, az igazság és a szeretet világát, amelyikben nem lennének kikosarazott Lázárok, és nem kellene pokolra kerülni a szívtelen gazdagoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése