Húsvét 5. vasárnapja
ApCsel 6,1-7; 1Pét 2,4-9; J 14,1-12
„Íme, Sionban kiválasztott, becses szegletkövet helyezek el, és nem vall szégyent, aki hisz benne”
Az Ószövetség idején még nem állt rendelkezésre az építőiparban olyan gazdag műszerállomány, amely könnyűvé teszi manapság a legmodernebb, legkomplikáltabb épületek megtervezését és felépítését is. Szent Péter korában is a kőbányából az építési telekre hordták a szikladarabokat. Az építőmester kikereste a kőhalmazból azt a nagydarab követ, amelynek két lapja éppen merőleges volt egymásra. Ezt tették le a homlokzat sarkán az alapba, és ehhez illesztették a homlokzat alapfalát, a másik síkhoz pedig a merőleges falat kezdték építeni. Néha nem volt könnyű megfelelő sarokkövet találni. Az alkalmatlan sziklákat félredobálták. Mivel Jézus is építőiparos lett Szent József mellett, a szegletkő válogatáskor sokszor idézhette a zsoltár szavait: „a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úristen adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!” (Zsolt 118,22-24) Amikor a zsidó főpapokkal és farizeusokkal vitatkozott, a gonosz szőlőmunkásokról mondott példabeszédében elmondja, hogy a szőlősgazda küldötteit sorban megölték, végül ugyanezt tették a gazda fiával is. Azok megértették, hogy Jézus önmagáról beszél, idézi is a zsoltáros szavait. Szent Péter boldogan alkalmazza ezt a zsoltárt a feltámadt Jézus Krisztusra. A híveket pedig biztatja: „Menjetek az Úrhoz, az élő sziklához, amelyet az emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és felmagasztalt. Mint élő kövek, épüljetek fel rá lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által” (1Pét 2,6) Nemzetünk megértette ezt az üzenetet, állami és lelki életünket is Jézushoz csatoltuk. Sőt, elvállaltuk, hogy a kereszténység védelmezői leszünk Európában. Fél évezrede kezdtek az európai nemzetek szembe fordulni a jézusi élettel. Belehajszolták ebbe a szellemi öngyilkosságba népünket is. Még napjainkban is szeretnék ezt folytatni.A Gondviselés jósága és a Magyarok Nagyasszonya azonban odafordította népünk fiait Jézushoz,az élő Kőhöz, hogy meg tudjunk kapaszkodni benne, és újra felemelkedjék sorsunk. Sokszor kell elismételnünk Szent Péter biztatását: „Ti azonban választott nép, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket az ő csodálatos világosságára”(9)
ApCsel 6,1-7; 1Pét 2,4-9; J 14,1-12
„Íme, Sionban kiválasztott, becses szegletkövet helyezek el, és nem vall szégyent, aki hisz benne”
Az Ószövetség idején még nem állt rendelkezésre az építőiparban olyan gazdag műszerállomány, amely könnyűvé teszi manapság a legmodernebb, legkomplikáltabb épületek megtervezését és felépítését is. Szent Péter korában is a kőbányából az építési telekre hordták a szikladarabokat. Az építőmester kikereste a kőhalmazból azt a nagydarab követ, amelynek két lapja éppen merőleges volt egymásra. Ezt tették le a homlokzat sarkán az alapba, és ehhez illesztették a homlokzat alapfalát, a másik síkhoz pedig a merőleges falat kezdték építeni. Néha nem volt könnyű megfelelő sarokkövet találni. Az alkalmatlan sziklákat félredobálták. Mivel Jézus is építőiparos lett Szent József mellett, a szegletkő válogatáskor sokszor idézhette a zsoltár szavait: „a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úristen adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!” (Zsolt 118,22-24) Amikor a zsidó főpapokkal és farizeusokkal vitatkozott, a gonosz szőlőmunkásokról mondott példabeszédében elmondja, hogy a szőlősgazda küldötteit sorban megölték, végül ugyanezt tették a gazda fiával is. Azok megértették, hogy Jézus önmagáról beszél, idézi is a zsoltáros szavait. Szent Péter boldogan alkalmazza ezt a zsoltárt a feltámadt Jézus Krisztusra. A híveket pedig biztatja: „Menjetek az Úrhoz, az élő sziklához, amelyet az emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és felmagasztalt. Mint élő kövek, épüljetek fel rá lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által” (1Pét 2,6) Nemzetünk megértette ezt az üzenetet, állami és lelki életünket is Jézushoz csatoltuk. Sőt, elvállaltuk, hogy a kereszténység védelmezői leszünk Európában. Fél évezrede kezdtek az európai nemzetek szembe fordulni a jézusi élettel. Belehajszolták ebbe a szellemi öngyilkosságba népünket is. Még napjainkban is szeretnék ezt folytatni.A Gondviselés jósága és a Magyarok Nagyasszonya azonban odafordította népünk fiait Jézushoz,az élő Kőhöz, hogy meg tudjunk kapaszkodni benne, és újra felemelkedjék sorsunk. Sokszor kell elismételnünk Szent Péter biztatását: „Ti azonban választott nép, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket az ő csodálatos világosságára”(9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése