Piacenzai Szent Konrád remete

Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta.



2011.02.19. szombat



Krisztus hatékony jele.



A XVI. század elején igen nagy próbatétel előtt állt a katolikus Egyház. Évszázadok óta szaporodtak az egyetemek, a skolasztikus teológia igen magas szinten művelte a katolikus tanítást. Nagy Szent Albert, Aquinoi Szent Tamás a görög filozófia egyik nagy mesterének, Arisztótelésznek, Szent Bonaventura és Boldog Duns Skot János pedig a másik nagy görög gondolkodónak, Plátonnak a bölcseletét alapul véve a fogalomalkotásban, logikában, fejlesztették a teológia tudományát. A sötétnek csúfolt középkor olyan magas szintű hittudományt hozott létre, ami páratlannak bizonyult a későbbi generációk idején is. Az egyszerű papok képzése azonban messze elmaradt az egyetemi szinttől. A hívek buzgósága egész lelki életüket magas fokra emelte. A reneszánsz, amely a régi római-görög műveltség újjáéledése volt, a gyakorlati vallásosságot kezdte háttérbe szorítani. Divat lett a pogány műveltség elsajátítása. Az Újkor pedig az ész uralmát hirdette a hit felett. A művelt emberek nagy része racionalista lett. Az istentagadás egyre szélesebb körben terjedt. A szeretet helyére betelepítették az önzést. Akkor bizony nagy szükség volt a papok képzésének gyökeres átalakítása. Szemináriumi közös nevelés, négy év teológiai főiskola végzése volt a követelmény. Azt minden papnak ismernie kellett, mit tanít az Egyház. Iskolában és szószéken tisztán és világosan kellett magyarázni az evangéliumot. Mindezt nem lett volna szabad olyan módon művelni, hogy a papok elszakadjanak a hívektől. A szigorú kispapkor, a magasabb műveltség, a kegyelmek osztogatása Jézus egyszerűségével kell hogy párosuljon ma is.

Elmélkedés a Család évében XLI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLI.



Jákob szerelme, Ráchel.



Jákob, amikor bátyja, Ézsau haragja elől menekült, és nagybátyja közelébe jutott először Ráchellel találkozott Hét évig dolgozott, hogy feleségül vehesse. Mindketten tisztán őrizték a testüket, hogy a házasságban az el nem pazarolt szerelemet kölcsönösen nyújthassák egymásnak nászajándékul. A jövendő após ügyeskedése miatt újabb hét évig élte Jákob a vőlegény kemény életét. Nem szomorította Ráchelt, nem élt törvényes házassága jogaival. De Ráchel nem tudott anya lenni azután sem, hogy a várva-várt esküvő megtörtént. Közben gyötörte a féltékenység, hogy nővére már négy, a két szolgálóból lett mellékfeleség pedig két két fiú boldog édesanyja lett. Jákob is szenvedett kedvenc asszonya meddősége miatt. Nem tudhatta senki, hogy ilyen szenvedések árán rakják le az Ábrahámnak megígért tengernyi nép alapjait. Pedig még érte a családot némi meglepetés.„Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráchel azt mondta neki: Adj nekem fiad mandragórájából! Az így felelt: Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd? Ráchel erre azt mondta: Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért. Amikor aztán Jákob estefelé megjött a mezőről, Lea kiment elé, és így szólt: Hozzám kell bejönnöd, mert bérbe vettelek a fiam mandragórájáért. Vele aludt tehát azon az éjszakán. Isten pedig meghallgatta könyörgését. Fogant, megszülte az ötödik fiút, és azt mondta: Megadta Isten a béremet, mert odaadtam a szolgálómat az uramnak! Elnevezte tehát Isszakárnak. Lea azután megint fogant, megszülte Jákobnak a hatodik fiút, és azt mondta: Jó ajándékkal ajándékozott meg engem Isten: ezután is velem lesz az uram, mivel hat fiút szültem neki. Ezért elnevezte a fiát Zebulonnak. Ezután még egy leányt szült, név szerint Dínát.

Boldog Fra Angelico szerzetes

Összezavarta az Úr az egész föld nyelvét.



2011.02.18. péntek



Minden nap karácsony lehet.



Volt régebben egy kedves dalocska a karácsonyi hangulatról. Ennek refrénje szerint könnyebb jónak lenni, a jót megtenni: „Ilyenkor decemberben” Nosztalgiánk van karácsony hangulata után? Szeretnénk talán, ha minden nap ugyanúgy tennék velünk a jót, mint karácsonykor, ha minden nap olyan udvariasak lennének velünk az emberek, ha folyton áldott, vagy boldog karácsonyt kívánnának nekünk? Amit állandósult karácsonynak nevezünk, az nem elérhetetlen. Sőt! Egyenesen kívánatos, hiszen az nem egyéb, mint Istenatyánk alapvető parancsa: Tedd állandóan a jót, azt a jót, amivel mások számára boldogságot szerzel. Isten minden embernek azt a parancsot adta, hogy legyen boldog. Boldog viszont csak az lehet, aki állandóan önzetlenül szolgálni tudja mások boldogságát. Vagyis úgy él, hogy abból mások boldogsága biztosítva van. Belátom, erre csak Jézus Krisztus képes maradéktalanul. Mert ehhez egész életünkben mindenünket, önmagunkat kellene odaadnunk. Testét és Vérét adja ételül, italul. Az Ő embersége egyébként mérhetetlenül több és jobb, mint a miénk, és mégis összekötötte a teste és vére megalkotásakor az istenségével, a végtelen erővel. A szentáldozásban együtt kapjuk a kettőt. Ő így tud állandóan minden embert boldogító jótetteket végbevinni. Nem ugyanazt tudja a mindennapi szentáldozásban kifejteni bennünk, hogy mi is képesek lehetnénk sugározni ugyanezt a hatást. De fokozni lehet teljesítőképességünket, ha mindennap buzgón áldozunk. Minden nap minden katolikus. Ezért kellene értelmesen mindent megtenni, hogy naponta növekedjék a visszatérők száma

Elmélkedés a Család évében XL.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XL.



Jákob fiai a zsidó törzsek ősei.



„Lea ismét fogant, fiút szült, és így szólt: Mivel meghallotta az Úr, hogy Jákob megvet engem, ezt is megadta nekem! elnevezte tehát Simeonnak. Harmadízben is fogant, újra fiút szült, és így szólt: Most majd ragaszkodni fog hozzám az uram, hiszen három fiút szültem neki! Ezért elnevezte Lévinek. Aztán negyedszer is fogant, fiút szült és mondta: Most már hadd dicsőítsem az Urat! Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése. Amikor Ráchel látta, hogy ő meddő, féltékeny lett a nővérére. Azt mondta a férjének: Adj nekem gyermekeket, különben meghalok! Jákob ezért megharagudott rá, és azt felelte: Hát én vagyok az Isten, aki megtagadta tőled méhed gyümölcsét? Erre Ráchel így szólt: Itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá! Szüljön ő a térdemen, és legyenek fiaim általa! Feleségül adta tehát neki Bilhát, aki, miután a férfi bement hozzá, fogant és fiút szült. Ráchel akkor azt mondta: Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Ezért elnevezte Dánnak. Aztán ismét fogant Bilha, Ráchel szolgálója, és szült Jákobnak egy másik fiút. Ráchel erre azt mondta: Az Úr harcát vívtam nénémmel, és győztem! Elnevezte tehát Naftalinak. Amikor Lea látta, hogy ő nem szül, odaadta a férjének szolgálóját, Zilpát. Amkor az fogant és fiút szült, így szólt: Szerencsére! Elnevezte tehát Gádnak. Másikat is szült Zelfa, s ekkor Lea azt mondta: Ő a boldogságomra szolgál, mert boldognak mondanak engem az asszonyok! Ezért elnevezte Ásernek”. (29,33-30,13)

Elmélkedés a Család évében XXXXIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXIX.



Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme”.



Amikor Izsák feleségül vette Rebekkát, és egy ideig nem született gyermekük, Istenhez fohászkodott mindkét házastárs Rebekka termékenységéért. Isten már akkor jelezte, hogy az anyaméhben harc dúl a magzatok között, és elmondta nekik, hogy nem az agyermek fog előbb megszületni, akit Isten a választott nép közvetlen ősapjának rendelt. Rebekka, ezért merészelte Jákobot csellel a messiási áldáshoz segíteni,hogy ezt az üzenetet biztosítsa. Jákob bátyja haragja elől menekülve az égig érő létra tetején magától Istentől hallotta, hogy életét és küldetését Isten irányítja tetszése szerint. Az ő küldetése az volt, hogy robbanásszerűen kezdje fejlődésnek indítani az Ábrahámnak ígért nagy népet: „Annyi utódod lesz mint a föld porszeme”. Amint megérkezett nagybátyja, Lábán lakhelyére, és találkozott szép lányával, Ráchellel, azonnal beleszeretett. Hamarosan meg is állapodtak Lábánnal, hogy Ráchelt feleségül kapja, amint hét évet leszolgál érte őrizve nagybátyja nyájait. Ennek a szolgálatnak végén már igazságosság alapján kérte jussa beteljesítését: „Add ki nekem a feleségemet, mert betelt már az idő, hadd menjek be hozzá”. (29,21) Boldogan kötötte meg a házassági szerződést, de amint hajnalban fátyol nélkül látta, az idősebb unokahúga lett ténylegesen a felesége. A nagybácsi-após bevallotta, hogy kevésbé szép és kelendő idősebb lányát, Leát akarta előbb férjhez adni. Ezért alkalmazta ezt az akkori szokások kínálta cselt. De azzal vigasztalta vejét, hogy hét éves újabb szolgálat után övé lesz Ráchel is. Jákob „beletörődött tehát abba, amit apósa akart. Letöltötte hét esztendőt, aztán feleségül vette Ráchelt is. Mindketten hozományul kaptak szolgálót: Lea Zilpát, Ráchel pedig Bilhát. „Mivel azonban az Úr látta, hogy Leát megveti, megnyitotta Lea méhét, a húga viszont meddő maradt. Fogant tehát és fiút szült, és elnevezte Rúbennek, mondván: Rám tekintett az Úr megaláztatásomban, most majd szeretni fog engem az uram”. (31-32)

A Szervita rend hét alapítója

Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele szövetségemnek.



2011.02.17. csütörtök



A Szentháromság-Isten képe szerint.



Amikor a teremtéstörténetet tanultuk az egyetemen, minden teremtő ténynél így vezette be a Biblia a következő lépést: Vajjómer Elochim: és szólt Isten. Az ember alkotása előtt viszont így hangzott a bevezetés: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”. (Ter 1,26) Nagy volt a találgatás, kiknek mondja Isten: alkossunk! Csak angyalok élhettek Istenen kívül, akiknek nincsen teremtő ereje. A teremtés isteni erő, amit nem ruházhat át senkire. Kézenfekvő megoldásnak láttam, hogy a Szentháromság személyei beszélik meg az ember alkotását. Arra azt a választ kaptam, hogy akkor Mózes, akinek Isten beszámolt a Sínai hegyen a világ létrehozásáról, még nem ismerte a nagy titkot, hogy Istenben nem egy személy van, hanem három. Véleményem nem változott: Isten nem részletezte a tényt, de teljes igazságot mondott Mózesnek, aki meghallgatta és le is írta a hallottakat, ha ezt az érdekességet nem is értette meg. Isten az embert a Szentháromság benső szeretet-életének titka szerint teremtette. Ahogyan a három isteni Személy szereti egymást, és ezt azzal mutatja meg, hogy az isteni természetet, más szóval isteni lényeget fenntartás nélkül ajándékozzák egymásnak, a végtelen nagyot adják csorbítatlanul, úgy kell majd az embernek is erre a fenntartás nélküli szeretetre építeni a maga boldogságát. Legyen az ember úgy és annyira boldog, amennyire boldogítja a melléje rendelt társait.Ezért mondja Isten:
„Megteremtette Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok!” (27) Így jött létre az emberi hármasság. Ezért kell vigyázni a család épségére: Ennek a boldogító küldetése az emberi boldogság alapja!

Nicodémiai Szent Julianna vértanú szűz

Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt.



2011.02.16. szerda



Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem



Kölcsönös felelősség



Amikor még a történelem elején járt az emberiség,már akkor megkellett
ismerkedniük a kölcsönös felelősséggel. Az ősszülők is felelősek voltak gyermekeikért, de a két fiú, Káin és Ábel is kellett, hogy érezzék: felelősek vagyunk egymásért. Káinban a sértett gőg munkált, amikor észrevette, hogy Ábel áldozatára szívesen tekint Isten, az övére nem. Elsápadt arca elárulta lelke lázongását. Isten észre vette a lelki egyensúlyvesztést. Azonnal szólt neki: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le fejed? Nemde, hajót cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodjál rajta” (Ter 4,6-7) Minket, papokat, egy egészen különös testvériség köt össze: Jézusnak nemcsak munkatársai, küldöttei vagyunk, de egymásnak testvérei is. Ez a testvériség kiterjed a hívekre is, hiszen így szólítja meg a pap a szentmise résztvevőit: Kedves Testvéreim. Ebből a testvériségből kiemelkedő testvériség származik pap és pap között. Az egyenlő hivatás, azonos felszenteltség ad jogot és kötelességet erre. A hívek nem mernek erre a testvériségre hivatkozva figyelmeztetni, még akkor sem, ha csak az öltözékünkön van valami rendellenesség.