RÓMAI SZENT PONGRÁC

SZENT PONGRÁC
+304. (?) 

Pongrác története egy fiú hősiességének himnusza. A 6. században keletkezett szenvedéstörténete szerint szüleit korán elvesztette, s a tizennégy éves fiú nagybátyjával, Dénessel frígiai hazájából Rómába költözött. Épp abban az utcában, ahol megszálltak, lakott Kornél pápa és vele számos keresztény, akik hamarosan megszerették az élénk fiút, és főpásztoruk elé vezették. Kornél pápa fölismerte a fiú tiszta lelkületét, és megkeresztelte.

Dénes, az öreg barát meghalt, Pongrác azonban ekkor már tudta, hogy nem maradt árván. Részt vett a közösség imáin és áldozati ünnepein, amíg egy napon katonák el nem fogták, s a császár elé nem vezették. A császár megsimogatta arcát, és barátságos szóval kérte, hagyjon föl ,,babonaságával''. Pongrác félelem nélkül a szeme közé nézett, és ezt mondta: ,,Éveim szerint ugyan gyermek vagyok, mégis az enyém az én Uramnak, Jézus Krisztusnak az igazsága és ereje. Ezért a te intelmed nekem annyi, mintha az a festett kép beszélne ott a falon. Az istenek, akiknek imádását nekem parancsolod, csalók voltak. Nővéreiket meggyalázták és szüleiket sem kímélték. Ha ma egy hivatalnokod ilyen tetteket követne el, azon nyomban megöletnéd. És te nem röstelled, hogy ilyen isteneket imádsz?'' -- Diocletianus elnémult. Intett az őrségnek. A katonák elvitték a fiút, és lefejezték a Via Aurelián.


--------------------------------------------------------------------------------

Pongrác sorsa minden korban élénk részvétre indította a hívőket. Tiszteletére az 5. századtól van bizonyíték. Symmachus pápa (498--514) bazilikát emeltetett a Via Aurelián lévő sírja fölé. Rómában fehérvasárnap az újonnan megkereszteltek ünnepi körmenetben a bazilikájához vonultak, ott levetették keresztelési ruhájukat és megújították hitvallásukat. Hitüket az ártatlan gyermek oltalma alá helyezték szeretetük és bizalmuk jeléként. E bizalom eskük megerősítéseként is szolgált bírói tárgyalásokon: a peres felek Pongrác sírjánál esküdtek meg arra, hogy igaz a vallomásuk. A késő középkor óta Pongrácot a tizennégy segítőszent közé sorolják.


--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, kérünk, hallgasd meg Szent Pongrác közbenjárásában bizakodó Egyházadat, és add, hogy vértanúd könyörgésére mindig biztonságban éljünk, és odaadó szívvel szolgáljunk Téged!

Példája:
    Gyakran - a nyilvánvaló igazság ellenére - nem hiszik el a kereszténység üzenetét!

Jó tanács anyja, könyörögj érettünk!

Jó tanács anyja, könyörögj érettünk!

A legjobb tanácsadóé, aki mindent ismer: múltat, jelent és jövőt, hiszen Jézus, az Ő Fia személy szerint Isten. A próféta ezt külön kiemeli a jövendő Messiás címei között: „Így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme”(Iz 9,5) A földi urak tanácsadói mit sem tudnak biztosan. A díjat viszont busásan elvárják. Mária a kánai menyegzőn mutatkozik be, mint Jó tanács anyja. Nemcsak észreveszi a bor hiányát, hanem megoldást is ajánl: „Tegyétek meg, amit mond!” (Jn 2,5) Az eredmény: 600 liternyi víz Jézus erejével igen finom borrá változik. Milliárdok nélkül igazi jó tanácsokat kaphatnánk Tőle ma is, csak kérnünk kellene!

Teremtőnk anyja, könyörögj érettünk!

A föntebbiekben kimutattuk, hogy Mária joggal nevezhető Istenanyának, mert akit szült, maga isteni Személy. Igaz, hogy így szoktuk mondani: az Atya teremtette, a Fiú megváltotta, a Szentlélek megszenteli a világot, de tudnunk kell, hogy Isten mindhárom Személye egyformán teszi azt, amit Isten a szentháromságos benső életen kívül cselekszik. A Fiú tehát joggal mondható Teremtőnek, Édesanyja Teremtőnk anyjának.

Húsvét 4. hete hétfő

Húsvét 4. hete hétfő

Jn 10,1-10

„Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló”

Az Anyaszentegyház húsvét negyedik vasárnapját Jó pásztor vasárnapjának nevezi. A papi hivatásokra irányítja a hívek figyelmét. Tudatosítani akarja, hogy Urunk, Jézus Krisztus maga az Istenatya által rendelt jó pásztor, akit az Ószövetség idején ígért meg, hogy majd ha eljön, milyen fontos és igazi pásztor veszi át Isten gyermekeinek irányítását. Az ószövetségi pásztorok ellen súlyos kifogásokkal él a hívek igazi gazdája: élnek az anyagi előnyökkel: isszák a bárányok tejét, lenyírják róluk és értékesítik a drága gyapjút, húsukat elfogyasztják. Viszont a beteg jószágot nem ápolják, és ha vadállatok vagy tolvajok törnek rájuk, nem védelmezik meg őket. A károkozásnak vannak más módjai is. Ha az éjszakai őr a küszöbön alszik, az akol ajtaján nem tud behatolni a tolvaj, csak akkor, ha az őr hanyag, nem ébred föl, vagy gyáván elillan. De ha a tolvaj fél ettől az erőszakoskodástól, és nem az ajtó felől közeledik a zsákmányhoz, akkor inkább az ellentétes falon igyekszik rést vágni és zsákmányhoz jutni. Ilyesmit csak gazember művel, igazi őr vagy becsületes pásztor nem tesz. Jézus aztán így is igyekszik rámutatni arra, hogy ő igazi pásztor. Az akol ajtaját kinyitja és derűs hangon beköszön. Nem azért mond valamit, mert a juhok étik az emberi szót, hanem azért, mert a hangot ismerik. Az Úr így magyarázza: „Neki ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik”.(Jn 10,3-5)„Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott”. (6)Ha ezen az utóbbi megjegyzésen eltöprengünk, könnyű megfejtenünk a rejtélyt. Kik voltak eredetileg Jézus tanítványai? Halászok. Honnan hívta el őket az Úr? A tenger mellől, a csónakból. Mit ígért nekik? Emberhalászatot. De Jézus szavaiból annyi kegyelem áradt, hogy a tudományokban járatlan halászok megtanulták az isteni szavakat, a szavakból kicsillanó, egyre magasabb szinten érthető, a teremtett világ dolgaitól a teremtetlen isteni természet mélységeibe és magasságaiba behatoló fogalmakat is. Ezekből a fogalmakból kristályosodtak ki a legmagasabb szintű teológiai fogalmak. A papi hivatások vasárnapja után kérem tőletek ,hogy imádkozzatok nagyszerű papokért, és segítsétek őket felkészíteni a legmagasabb és legmélyebb titkok megértésére is.

Üdvözítőnk anyja, könyörögj érettünk!

Üdvözítőnk anyja, könyörögj érettünk!

Mária Fia, Jézus, az emberiségnek nemcsak megváltója, tehát a sátán birodalmából kiszabadítója, hanem Ő nyitotta ki számunkra az ősbűn következtében bezárult mennyországot is. Így kaphatjuk meg az üdvöt, üdvösséget általa. Mária tehát valóban Üdvözítőnk anyja. Kell kérnünk, segítsen Fia erejéből be is jussunk oda, az égbe.

Nagyokosságú szűz, könyörögj érettünk!

Urunk, Jézus okos szüzeknek nevezi példabeszédében azokat a koszorúslányokat, akik keleti szokás szerint a menyasszonyos ház előtt várták a vőlegény megérkezését, hogy díszkíséretet adjanak neki a bevonuláshoz, és kellő mennyiségű olajat is vittek magukkal lámpásaikhoz. Mária a legokosabb szűz, mert olaja, a tökéletes szeretet a történelem egész idejére is elég.(Mt 25,1-13)

BOLDOG SALKAHÁZI SÁRA

Boldog Salkaházi Sára

 (1899 - 1944)

Sára 1899. május 11-én született. Iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán végezte. Fiús temperamentumú, határozott fellépésű, erős akaratú gyermek volt. Az első világháború után megéli a nagy szegénységet és elégedetlenséget, látja a frontról hazaérkező sebesült katonákat, szembesül az 1918-1919-es kommunista forradalom visszáságaival.

Szülővárosa közéletében élénken részt vesz, tárcáiban, novelláiban frissen reagál az eseményekre. Hamar elsajátítja azt a szimbolikus kifejezésmódot, amellyel a kisebbségbe kényszerített magyarság sanyarú sorsát megrajzolhatja. 1926-ban jelenik meg első novelláskötete Fekete furulya címmel.

1927-ben ismerkedik meg a Kassán letelepedő, az ősi szerzetesi eszményt modern formában követő Szociális Testvérek Társaságával, amelyet Slachta Margit alapított 1923-ban Magyarországon. 1928-ban elvégzi az általuk szervezett szociális és népjóléti tanfolyamot, és lélekben egyre közelebb kerül a Társaság szelleméhez. 1929-ben elfogadják jelentkezését a Szociális Testvérek Társaságába. Ebben a Szent Benedek lelkiségét követő, szentlelkes, a szociális ínséget szenvedők felé forduló közösségben Salkaházi Sára kibontakoztathatja írói, szociális, szervezői, pedagógiai adottságait. Februárban megkezdheti a noviciátust a szegvári házban. Első fogadalmát 1930 pünkösdjén teszi le Szegváron. Jelmondata: "Alleluja!"

1932 őszén áthelyezik Komáromba, ahol irányítja a karitász munkát, emellett gyermekkonyhára felügyel, heti huszonhat órában hitoktat, szerkeszti a Katholikus Nő című folyóiratot, kegytárgyüzletet vezet, felügyel a szegények menházában, családokat látogat. 1934-től megbízzák a szlovenszkói magyar nők szervezésével. Eszterházy Lujzával létrehozzák a Katholikus Nőszövetséget -, Sára 1937-ig a mozgalom országos vezetője.

1940 pünkösdjén leteheti örökfogadalmát. Új jelmondata: "Alleluja! Ecce ego, mitte me!" (Íme itt vagyok, engem küldj!) Nevét 1942-ben - amikor a németbarátság következtében sokan visszaveszik eredeti német nevüket - Salkaházira magyarosíttatja.

Slachta Margit és a Szociális Testvérek Társasága minden eszközzel küzd az országot elárasztó nemzetiszocialista métely ellen. Ez komoly veszélyekkel jár, amit a testvérek tudatosan vállalnak.

1941 februárjától a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője. Három évig dolgozik itt, ez idő alatt öt új otthont alapít közel háromszáz férőhellyel. Elkezdi az első magyar Munkásnő Főiskola építését. Egyre jobban ég benne a vágy, hogy felajánlhassa életét "azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és a testvérek üldöztetése következne be." Az engedélyt megkapja, és az életfelajánlás - teljes titoktartással - a központi és a kerületi elöljáró jelenlétében 1943 szeptember végén vagy október elején megtörténik a budapesti anyaház Szentlélek kápolnájában.

1943-ban Árpád-házi Boldog Margitot a szentek sorába iktatják. Az 1944-es ünnepségsorozat keretében március 19-én Budapesten az Erkel Színházban előadják Salkaházi Sára Fény és illat című, Szent Margitról szóló misztérium játékát, mely az Isten- és emberszeretet hősies apoteózisa.

A szociális testvérek kivették részüket az üldözöttek menekítéséből. Mintegy ezer ember köszönheti nekik az életét, közülük közel száz személy szerint Sára testvérnek. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal felszerelt bújtatottakkal.

1944. december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely Sára testvér vezetése alatt állt. Zsidók után kutattak, s négy gyanús személyt, valamint Bernovits Vilma hitoktatónőt őrizetbe vették. Sára testvér éppen nem tartózkodott a házban, csak végszóra érkezett meg. Kikerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Mint az otthon felelős vezetőjét, őt is elhurcolták, s egy szemtanú szerint még aznap este mind a hatukat - mezítelenre vetkőztetve - a jeges Dunába lőtték Budapesten, a Szabadság-híd lábánál. A kivégzés előtti percben Sára testvér gyilkosai felé fordulva letérdepelt, és égre emelt tekintettel nagy keresztet vetett magára. Isten elfogadta életfelajánlását, vértanúsága betejesedett.

Az antifasiszta és zsidómentő akciókban kockázatokat vállaló szociális testvérek közül senkinek nem történt bántódása, a világháború pusztításai következtében egyetlen testvér sem vesztette életét.

„Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki"

„Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki"

Nemcsak ugyanazt a megszentelő kegyelmet adja meg nekik, amelyet ők is elnyertek, és amely által „Isten fiai" lettek, hanem egy tökéletes emberi természetet, azaz testet és lelket hozzákapcsol örökre az isteni természethez a Fiú személyi fősége alatt. Hallották, és örültek neki. Gyönyörű tervnek ítélik: Isten végtelen szeretetének csodája ez, kiálthattak fel. Dicsőség az Atyának, aki mindennek ősforrása, aki nemcsak a Fiúnak és a Szentléleknek ajándékozta isteni természetét öröktől fogva, hanem az egyszerű emberrel is közölni akarja a megtestesülésben. Imádjuk az Istent teljes odaadással eme alázatos szeretetében, és szolgálni fogjuk akkor is, ha ez a terv valóra válik. És szeretjük Őt, akik közénk, sőt fölénk magasztosítja az emberi természetet. Nem irigyeljük, hanem segítjük a megtestesülés által felemelt kisebb testvért, az összes embert. Az angyalok másik csoportja megdöbbenten hallgat. Nem érti a végtelen szeretet tervét, miért akar az Isten teremtménybe alázódni? És ha már mindenáron alázódni akar, akkor miért éppen emberbe testesül? Egy tiszta szellem mégis csak más, mint egy „sárból, napsugárból összegyúrt" ember! Tetejében pedig még imádjuk is ebben a formájában? Még a testét is? Nem, ez lehetetlen! Elhangzik tehát a válasz az isteni szóra: „Non serviam!" Nem, nem és nem szolgálunk annak az isteni személynek, aki lealázza magát az emberek közé. Isten pedig ekkor felragyogtatta a jövőt: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. Mivel áldott állapotban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott."(Jel 12, 1-2)Íme, az Asszony szíve alatt már megszületni kész volt az Istenember.

Húsvét 4. vasárnapja

Húsvét 4. vasárnapja

ApCsel 2,14a.36-41; 1Pét 2,20b-25; Jn 10,1-10

„Én vagyok az ajtó a juhok számára”

„Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára.Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki és bejár, s legelőre talál”(Jn 10,7-9) Az Anyaszentegyház a húsvét negyedik vasárnapján Jó Pásztorát, Jézus Krisztust, mint egyetlen igazán jó Pásztort ünnepli. Akik hozzám hasonló korúak, vagy legalább még a liturgikus reform előtt jártak templomba, úgy tanulták, hogy húsvét után a harmadik vasárnap a Jó Pásztor vasárnapja. Most húsvét negyedik vasárnapját emlegetjük, de ugyanazt a vasárnapot tartjuk, és nem húsvét utániként emlegetünk. Ebben a megjelölésben is benne van a tudatosítás szándéka: Az az Egyház igazi jó Pásztora, aki meghalt érte és istenségét igazolva fel is támadt. Amikor Jézus megkérdezte tanítványait: „és ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,15-16) Jézus ez után elmondja, hogy új Egyházat épít, bárányait abba gyűjti össze. Ennek sziklaalapja Péter lesz. Ez az új Ház az egész földet befedő szellemi épület. Falai a színtiszta igazság és az önzetlen szeretet. Péter és összes utódja a római pápai székben a láthatatlanul köztünk élő Jézus Krisztust képviselik. Az Úr Péterre és utódaira bízta valamennyi juhát. (Jn 21,15-18) Minden bárány Jézusé: sem a pápának, sem a püspököknek, sem a plébánosoknak nincsenek juhai. Azok pedig, akik Jézustól elvesznek egy vagy több hívőt, áll rájuk Jézus szava: „Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók”. Ezekiel próféta beszél róluk: „Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették!”(Ez 34,2)„Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen”. (Jn 10,9-10) Jézus a megkerülhetetlen ajtó: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam”. (Jn 14,6) a mennyországba, ahol az üdvözült lelkek, majd a feltámadtak látni fogják Istent színről színre, kizárólag csak Jézuson, az Ő halálán és feltámadásán keresztül lehet bejutni. Minap olvastuk Jézus szavait: „Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életért” (51)