PORTUGÁLIAI SZENT ERZSÉBET

PORTUGÁLIAI SZENT ERZSÉBET

 özvegy, III. r.

 (1271-1336)
*1277. +Estremoz, 1336. július 4. 

Erzsébet II. Endre magyar király dédunokája, Árpádházi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga. Apja III. Péter aragóniai király, anyja Konstanza, Manfréd szicíliai király leánya. A keresztségben a harmincöt évvel korábban szentté avatott nagynénjéről, Erzsébetről kapta a nevét.

Tizenkét éves volt, amikor férjhez adták Déneshez, Portugália királyához. Két gyermekük született: Alfonz, aki trónörökös lett, és Konstanza, akit később IV. Ferdinánd, Kasztília királya vett feleségül.

A házasság politikai meggondolások alapján jött létre, és Erzsébetet nem tette boldoggá. Dénes király, a férje kicsapongó életet élt, több gyermeke is született a házasságán kívül. Erzsébet azonban mindent türelemmel viselt, és úgy imádkozott és vezekelt férje megtéréséért, mintha szerzetesnő lett volna. Önmagáról teljesen megfeledkezve csak férje bűneit siratta, melyekkel Istent bántja. Jóságában odáig elment, hogy férje törvénytelen gyermekeit is anyai szeretettel nevelte.

Mikor utódlásra került a sor, Alfonz föllázadt, mert atyja egyik törvénytelen fiát helyezte előtérbe vele szemben. Erzsébet ekkor a béke angyala lett a viszálykodó apa és fia között. A férje megneheztelt emiatt, sőt azzal vádolta, hogy Alfonz pártjára állt, ezért száműzte egy faluba. Csak később látta be tévedését, és hívta vissza maga mellé Erzsébetet. Dénes súlyos betegsége idején Erzsébet végig mellette volt, és a legnagyobb szeretettel ápolta. Nem engedte át másnak a férje halálos ágya melletti szolgálatot. És elérte, hogy a férje 1325-ben megtérve, szentként halt meg.

Özvegyen maradva Erzsébet teljesen az irgalmasság cselekedeteinek szentelte életét. Vagyonát és ékszereit eladta, és az árát szétosztotta a szegények és a kolostorok között. Magára öltötte a ferences harmadrendiek ruháját, és zarándoklatokra indult. Gyalog ment el Szent Jakab sírjához, Compostellába, majd visszavonult Coimbrába, az általa alapított klarissza kolostorba. Fogadalmat csak a halálos ágyán tett, hogy a jótékonyságban ne akadályozza a szegénységi fogadalom.

A kolostort utoljára akkor hagyta el, amikor békét közvetíteni ment a fia, IV. Alfonz és a veje, kasztíliai Ferdinánd között. Az út és a testvérháború miatt érzett fájdalom felőrölte maradék erejét. Estremozba érve magas láza lett, és itt érte a halál 1336. július 4- én, lánya és menye karjai között. Holttestét Coimbrába vitték, és sírja hamarosan zarándokhellyé vált, mert ereklyéi körül csodák történtek. Szentté avatását 1576-ban indították el. 1612-ben nyitották fel a sírt, és épségben találták a testét! VIII. Orbán pápa 1626-ban avatta szentté. Ünnepét még ebben az évben felvették a római naptárba, július 4-re. 1694-ben áthelyezték július 8-ra, hogy kivegyék Szent Péter és Pál ünnepének oktávájából. Mivel az oktáva megszűnt, 1969-ben visszahelyezték július 4-re.


--------------------------------------------------------------------------------

A hagyomány úgy tudja, hogy Dénes király megtérésében jelentős szerepe volt a következő esetnek:

Erzsébetet az irgalmasság gyakorlása közben egy apród szokta kísérni, aki szükség esetén a segítségére volt. A király meggyanúsította azzal, hogy bűnös viszonya van a királynővel, ezért halálra ítélte. Elküldte mészégetők ellenőrzésére az apródot, a kemencénél dolgozóknak pedig megüzente, hogy egy meghatározott órában érkezik majd egy apród, azt fogják meg, és vessék a kemencébe.

Az apród el is indult a királyi megbízatással, de útja közben betért egy templomba, misére. Ez a késedelem mentette meg az életét. A király ugyanis majdnem vele egy időben útnak indított egy másik udvari embert, hogy nézze meg, végrehajtották-e ítéletét. Ám a kemencéhez az előre jelzett órában csak az ellenőr érkezett meg, akit a munkások megragadtak, s abban a hiszemben, hogy ő a kiszemelt áldozat, bevetették a tüzes kemencébe. A király megértette a jelet, amellyel Isten megmentette az ártatlan apródot, és bűnbánatot tartva megtért.


--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki a béke forrása és a szeretet kedvelője vagy, és Szent Erzsébetet a viszálykodók megbékítésének csodálatos kegyelmével ékesítetted, add meg nekünk az ő közbenjárására, hogy békét teremtsünk magunk körül, s ezért Isten fiainak hívhassanak minket.

Példája:

A szeretet kitartó csendessége hatékonyabb, mint a látványos "fellángolások!"

 

RÓMAI SZENT KORNÉL

SZENT KORNÉL

   pápa  250-ben Deciusz császár üldözése során Szent Fábián pápa meghalt a börtönben. Üresen maradt székét 14 hónapig nem töltötték be, hanem szóvívőként intézte az ügyeket Nováciusz ellenpápa. Az üldözés enyhülésekor 251-ben a becsvágyó szóvívő helyett egy minden becsvágy nélküli papot, Kornéliuszt választották pápává. Csupán két évig uralkodott. Az eretnekek elleni küzdelemben Ciprián püspökkel eredményesen dolgozott. Nagy tisztelet és igen jó benső viszony alakult ki köztük. Nagy szelídséggel, de határozottan lépett fel a tévelygők ellen, az egység érdekében.

Gallusz császár az újból megindult üldöztetés során száműzte, Civitavechia mellett szenvedett vértanúságot. Holttestét Rómában a Kallixtusz-katakombában temették el. Sírfelirata az első latin nyelvű pápai sírfelirat.

Példája:
    Lankadatlanul kell dolgoznunk, támogassuk ebben egymást!

Évközi 14 vasárnap

Évközi 14 vasárnap  
Ez 2,2-5; 2Kor 12,7-10; Mt 6,1-6    
„Tudják meg, hogy próféta van közöttük”

 
Ezekielt fiatalemberként hurcolták el Jeruzsálemből Nabukodonozor katonái. Akkor még állt Jeruzsálem minden várfala, épek voltak a lakóházak. Figyelmeztetésnek szánták a támadó nagyhatalom seregei, vigyázzanak, mert rettenetes pusztulás vár az országra, ha meg nem adják magukat. A fogságban sínylődőknek is nagy ajándék volt az új próféta, mert azt üzente általa az Úr, hogy veletek vagyok. Prófétámon keresztül kapcsolatot tartok veletek. Az otthoniaknak pedig: Térjetek meg! Megbocsátok a megtérőknek. A meghívás hatalmas látomással kezdődött. Ezekiel előtt északi forgószél keletkezett. Nagy felhőt hozott, mint a viharok. Ebből, mint fénylő ércfolyamból négy élőlény bontakozott ki. Négy arca és négy szárnya volt mindegyiknek. Különleges alakú és mozgású kocsin teljesítettek szolgálatot az Úr dicsőségének, aki a magasban jelent meg szivárvány alatt izzófényben. Ezekiel összerogyott félelmében. De hang szólt hozzá a fényből: „Emberfia, állj lábadra, hadd beszéljek veled!” (Ez 2, 1) Isten tehát felkeresi ifjú teremtményét. A különleges látomással kifejezi mennyei fennségét, de érezteti vele, hogy eltölti Lélekkel, és tőle nyer méltóságot és erőt. A hallott ige és biztató hang hatására felegyenesedik. Figyel, hiszen Isten szól hozzá. Ezt mondja: „Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet. Kemény arcúak és megátalkdott szívűek fiaik is, akikhez küldelek”. (3-4) a beszéd egyértelműen fenyegető ítélet a zsidóság felett. Isten utal a maga végtelen jóságára, amellyel felkarolta a semmi kis közösséget, kiállt mellette végtelen hatalmával az egyiptomiak ellen, szövetséget kötött velük a Sínai hegy lábánál, hogy különleges népe lesznek a Mindenhatónak. Hazát adott nekik, amelybe csak be kellett költözniük. Ennek ellenére folyton megszegték a szövetséget, és vacak semmiségeket, bálványokat imádtak. Tették ezt annak ellenére, hogy a mostanihoz hasonló fenséges istenjelenésben már az ősöket is részesítette, amikor hetekre izzó tűzzé tette a Sínai hegyet, ez a szivárványos isteni dicsőség-ragyogás hányszor jelent meg fölöttük is. Mégis megszegték szövetségemet! Elpártoltak tőlem! Most ezért menj vissza hozzájuk, mind az itteni foglyokhoz, mind a tőlem kapott hazában maradtakhoz menj, és mondd el nekik üzenetemet: „Így szól az Úr Isten! Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket! Mert ellenszegülő ház ez, de tudják meg, hogy próféta van közöttük!” (4-5) Isten tehát a már fogsággal büntetettek és a még szabadokhoz üzen. Ide, hogy értsék meg, bűneik miatt szenvednek, mert elhagyták Istenüket. Oda, pedig azért, hogy térjenek vissza az elhagyott Istenhez, és ő akkor segíteni fog rajtuk. Fogják föl végre, Isten és országa, a szeretet és igazság országa sérült, ezen kell elsődlegesen változtatni! Ez a kétezer hatszáz éves látomás rajtam keresztül szól a már nehézhelyzetet elszenvedő magyar néphez, de a még jólétben élőkhöz is. Vissza kell térni Istenhez, akkor kinyújtja kezét, és a gonoszokat elzavarja a földről.

Évközi 13. hét szombat

Évközi 13. hét szombat

„Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik. Aki becsüli apját, hosszú életű lesz, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti: szüleit szolgálva Istennek is szolgál!”
Jákob egy tál lencséért megvette Ézsautól az őt illető elsőszülöttség jogait, majd egy ügyes csellel ténylegesen megkapta Izsáktól az értékes áldást (Ter 27) magára vonta bátyja, Ézsau gyűlöletét. Ezért Rebekka, az édesanyja, magához hívatta Jákobot. Így szólt hozzá:”Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni. Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra, és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul. Ha majd bátyád haragja enged irányodban, és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon? Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz hettita szolgálója miatt: Meguntam életemet a hettita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hettita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?” (Ter 27,42-46) Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. Kelj útra, és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába, és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád estvérének leányai közül! A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy! Adja neked Ábrahám áldását (Ter 12,2-3) neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad. Így bocsátotta el Izsák Jákobot. Az meg elment Paddam Aramba Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez” (Ter 28,1-5) Amit Sirák fia az engedelmes gyerekeknek ígért (3,5-7) az Jákobban bőven beteljesült. A családjában indult el Ábrahám törzse a néppé fejlődés útján és Egyiptomból 430 év múlva már úgy szabadultak ki az Úr segítségével, hogy a hadra fogható, 20-60 éves férfiak száma 600 ezer volt. Az egész nép létszáma pedig legalább ennek háromszorosa kellett, hogy legyen. A szentíró viszont erősen fogalmaz a gyermekek ellentétes viselkedésének esetében: „Fiam! Szóban s tettben tiszteld apádat, hogy az ő áldása szálljon életedre. Az apa áldása védi a fiak házát, az anya átka szétzúzza alapját. Apádat gyalázva ne akarj feltűnni, mert apád szégyene neked sem dicsőség. A férfi dicsősége apja becsülete, a becstelen anya szégyene a gyermekeknek. Fiam, legyen gondod elaggott apádra, és ne szomorítsd meg életed egy napján se. Nézd el neki, ha értelme csökken, ne vesd meg, ha virágjában van is életed. Nem felejtik el, ha szánod apádat, elszámolják neked majd a bűneidért. Balsorsodnak napján gondol rád az Isten, s mint dér a melegben, eltűnnek bűneid. Gonosz, aki semmibe sem veszi az apját, azt, aki bántja az anyját, megátkozza az Úr. Fiam, alázattal vidd végbe tetteid, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál. Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél. Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak.  Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld. Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azzal ne bajlódj. Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét. Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak” (3,8-24) Az idős bölcs szentíró ezekkel a gondolatokkal arra ösztönöz mindenkit, hogy az Istentől kapott képességeinkkel arányosan tegyünk meg minden jót. Elsősorban az új generációért, mert ők a szülők gondjaira vannak bízva. A nagyszülők gondja sem esik ki az Úr figyelméből, hisz az ő szeretetüket a lehetőséghez mérten kell meghálálnunk.„Akit hálátlannak nevezel, arról minden rosszat elmondtál” (Római közmondás)

Szent Tamás apostol

Szent Tamás apostol  
Ef 2,19-22Jn 20,24-29

„Így tehát már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten háza népe”
Szent Tamás apostol Jézusnak lelkes híve volt. Amikor Jézus Lázár halálhírére elindult, hogy a családot felkeresse, megvigasztalja, magát a negyednapja sírban fekvő Lázárt pedig feltámassza halottaiból, az apostolok óvták a Mestert ettől a lépéstől. Féltették, meg maguk is féltek a zsidóktól, akik már hosszabb ideje figyeltették Jézust, mert meg akarták ölni. Jézus így szólt: „a barátunk, Lázár, elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból. A tanítványok erre azt mondták: Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni. Jézus azonban a halálról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá! Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,11-16) Amikor az utolsó vacsorán Jézustanítást adott övéinek, épp arról beszélt, hogy ne féljenek eltávozásától, hisz az Atyához megy vissza, és ott elkészíti tanítványainak is az őket megillető helyet. Ráadásul ismerik az odavezető utat, ahová megy. Tamás erre azt mondta neki: Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat. Jézus azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeitek és láttátok őt” (Jn 14,4-7) a kérdést Fülöp apostol bonyolítja tovább, de nyilván minden tanítványt érdekelt. Nem biztos, hogy teljesen felfogták, amikor Jézus tovább magyarázta nekik, hogy „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Az igéket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, ő cselekszi a tetteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyetek”. (10-11) Ez a hitet kívánó titok nem oldódott fel az apostolokban Jézus halálakor sem. Nem tudtak hinni tovább a Mesterük istenségében, amikor iszonyúan megalázva látták őt meghalni. Tamás nekikeseredve jön-megy valahol. Nem tart a közösséggel, így lemarad a Feltámadottal való találkozásról. Elmondják neki a tapasztalati igazságokat a sebekről, a vacsora maradékról. Én nem hiszem! Mindenre ez a válasz. Majd ha én látom, ha én tapintom. Következő vasárnap megjelenik az Úr. Sorra veszi Tamás kikötéseit. Tamás már szégyelli magát. Jézus diadalt akar aratni a hitetlenség felett.„Tedd ide ujjadat, és nézd, a kezeimet nyújtsd k kezedet és tedd az oldalmba. Ne légy hitetlen, hanem hívő: Tamás azt felelte: Én Uram és én Istenem” (Jn 20,27-28)