Szűzanya Szeplőtelen Szíve

Szűzanya Szeplőtelen Szíve

Ünnepeljük a Szeplőtelen Szívet!

Jézus Szentséges Szíve a nagy ajándék és menedék. Szeretete kimeríthetetlen. Édesanyja szíve csak emberi szív,de ez dobogott a megteremtett kis test még hiányzó szíve helyett, tőle tanulta Jézus az emberi, édesanyás szeretetet. Ő volt, aki ölelte halott gyermekét, és dobogta el az utolsó üzenetet: a Szívem megállt néhány órára, de elindul újra harmadnapon, és a szeretetem meg nem ölhető. Él, és örökké élni fog. Ezt hirdeti a Szeplőtelen Szív szerte a világon. Az Ő Szíve, a mi menedékünk. Szűzanya megkapta lelke teremtésével egy időben a megszentelő kegyelmet. Elnyerte a bűntelenség kegyelmét, soha semmiféle bűnt nem követett el. Erre utal az angyal által adott, illetve közvetített új név: kegyelemmel teljes. Erre utal már az Ősevangélium is, amikor a sátán felett diadalmas Messiást és Édesanyját ígérte meg Isten. Szeplőtelen Szív, nem szentséges, mint Jézusé, az isteni Személy miatt a Szívet imádni kell, itt tisztelni. Miért éppen a Szív a tisztelet tárgya? A zsidóknál a szív a gondolkodás, akarás és érzelem központja, tehát végül is az egész emberségünk kifejezője a szívünk. Benne teljes önmaga, jósága. Jézussal telve ez a Szeplőtelen Szív. Szent Pálnál a test küzd a lélek ellen. Ez nem jelenti, hogy a test rossz, vagy gonosz. Az első bűn, a bukott angyaloké, nem testből származik. Éva sem a gyomra miatt döntött a bűn mellett. Mégis jó, ha Jézus Szívével együtt a Szűzanya Szeplőtelen Szíve a menedékünk, ami bennünk gyarló, az bennük abszolút tökéletes. A Szűzanya legújabb kori ígérete: a Szentséges és a Szeplőtelen Szív a legutolsó menedék az emberiség számára.

ÁRVÍZ!!!

ÁRVÍZ!!!

Nyolcadik napja folyamatosan árvízi védekezést folytatunk, ami miatt blogunkon átmenetileg nincs új bejegyzés.

Kérjük szíves türelmüket. 

 

 

 

Jézus Szentséges Szíve II.

Jézus Szentséges Szíve

„Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű”

1948.nyarán hazánkban egy éve tartott már a Mária-év. Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása előbb nyugati, majd keleti hitetlenek kegyetlen támadásainak tüzében harcolt nagyon szeretett hazájáért és népéért. Ismerte a történelmet, a legújabb kort pedig saját bőrén volt kénytelen megismerni. 1945-ben, vagy 1946-ban kiadott egy körlevelet, amellyel utat akart mutatni a katolikus magyaroknak, hogyan és hová kell fordulni segítségért, mert a földön rajtunk nem akar segíteni senki. Ebben a körlevélben az 57. zsoltárt idézi: „Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul. A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem”. (Zsolt 57,2-3) a hívő magyarok sírva hallgatták a templomi felolvasást. Tudták, hogy igaza van, hiszen akkor már híre futott, hogy a győztes nagyhatalmak Trianonhoz hasonlóan ellenségeink újra, és ötven évre eladtak bennünket kényre-kedvre a Szovjetuniónak. Az Atyaisten trónja előtt két nagyhatalom vállalja sorsunkat, két igaz és csodálatos képviselő: Jézus Szentséges Szíve és az Ő Édesanyja, a Magyarok Nagyasszonya. Bíborosunk a kisebbik hatalomhoz fordult a magyar katolikusok 1947-1948-as Mária-év búcsújárásával. Tíz évvel korábban azonban XI. Pius pápa 1938.májusában egy hetes Eucharisztikus Világkongresszust hívott össze Magyarország fővárosába, Budapestre. Az egész világ félelemben élt már akkor. Kirobbanás előtt állt a II. Világháború. Különböző színű egyenruhákban, de egyformán ateista szívvel készült egymásnak rohanni és ölni, ölni, ölni a másik fél katonáit, hogy magának a lába alá gyűrje valamelyik a másik táborát. Hazánk akkor még remélte, hogy ebből a borzalomból kimarad. Jöttek mindenünnen a hívő katolikusok. Az Oltáriszentségben pedig Jézus fogadta hívei hódolatát egy héten át templomokban, tereken, utcákon. S amíg Európa szertebömbölte a két ellenséges tábor a maga öldöklésre lelkesítő üzeneteit, nálunk a rangrejtve jelenlévő Jézus Krisztus papjai ajkával szelíden hirdette: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek.(Jer, 6,16) Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű”(Mt 11,28-30) Testvéreim! Ne igazodjunk soha máshoz, mint Jézushoz, a mi Urunkhoz.

Jézus Szentséges Szíve

Jézus Szentséges Szíve, irgalmazz hazánknak!

Sok magyar testvéremmel együtt imádkozom, felajánlgatom életem kötelességteljesítéseit, felbukkanó betegségeimet, a jelentkező félreértéseket, az újrakezdések lendületeit és az újabb nehézségeket, hogy hazánkat védje meg Isten. Közben olvasom a Bibliát, és próbálom a lehetőségeimhez mérten szentmiséim igehirdetéseiben közelebb vinni üzeneteidet, Uram, hallgatóim eszéhez, szívéhez, hogy egyre jobban értsék, mi miért történik körülöttünk. Kísérletezem rendszeres előadásokkal, napi üzenetekkel a honlapon. Sugározzuk a nagyvilágba, és rábízzuk a kegyelemre, hogy hasson. Tesszük anélkül, hogy látnánk, érünk-e el valamit, közelebb juttatunk-e valakit is Istenhez. Nem úgy vagyok-e szolgálatommal, mint az Ószövetség nagy közvetítője, Mózes? Szent István diákonus a zsidó főtanács előtt hivatkozott rá:„Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: Ki rendelt téged följebbvalóvá és bíróvá? Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban”. (ApCsel 7,35) Rám is mondhatja bárki: ki bízott meg azzal, hogy népemnek életébe beavatkozzam?Ferences novicius koromban, tizenöt évesen, csak úgy olyan pátert küldött lelkigyakorlat vezetőnek a Gondviselés, aki elmondta mindenkinek: Ajánlom, minden nap mondják el a Jézus Szíve litániáját! Én megfogadtam: megteszem. Kevés kivétellel sikerült is teljesítenem. Kis pontként végzem. Nagyobb valaki hallotta, továbbította: Jézus Szentséges Szíve és a Szűzanya Szeplőtelen Szíve az utolsó menedék világunk számára. Ezt is megmutatta nekem jóval korábban az Úr, amikor megnyitotta előttem a Magyarok Nagyasszonya üzenetét. Igaz, 1948-at írtak akkor a naptárokra, igaz, újabb vesztett háború sújtotta hazánkat,- igaz, hogy akkor már eladták hazámat krisztustalan nagyhatalmak a hivatásos ateista nagyhatalomnak, a Szovjetuniónak. Az is igaz, hogy én kezdő teológus voltam akkor, akinek se neve, se lehetősége, se várható hatalma nem volt Magyarországot megmenteni, de ezt a két nemes lehetőséget én megértettem, megragadtam, és lehetőségeim szerint hirdettem, sőt hirdetem is. Kérem, értse meg mindenki: Isten nélkül, a Szentséges és Szeplőtelen Szív nélkül nem válik jobbra a sorsunk. Évek hosszú során át figyeltem újabb kori történelmünket. Rengeteg nemes és hősi küzdelem áll mögöttünk: a kuruc kor, 1848-1849, győzelmes harcok 1914-1918, szörnyű csonkítás 1920-ban. 1956, 1989. Néztem, figyeltem, hőseink mennyi teret szenteltek Istennek, imának? A történelmi események között erről nem nagyon szóltak krónikásaink. 1952 vagy 1953 nagy választ adott, ami –úgy látszik-, ma is érvényes. Szentgyónás után mondta el valaki: Amikor vége volt az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszusnak, a városligeti Jáki kápolnában térdeltem. Oda hozták vissza az Oltáriszentséget. A szentségmutatót visszatették az oltárszekrénybe, de Jézus kilépett a szentostyából, és nagyon szomorúan állt az oltárnál. Csodálkozva kérdeztem: Uram, ilyen gyönyörű ünnepséget rendeztünk Neked, és Te nem örülsz neki? Jézus így felelt: Az ünnepség nagyon szép volt, de a magyar nép szíve nem fordult hozzám. Pedig ezt a lehetőséget erre szántam nektek. Ha megtértetek volna, megmentettétek volna hazátokat attól a rettenetes szenvedés-sorozattól, ami most kezdődik. Ez az élmény éledt bennem újra 1989-ben. Azt hiszem, sok mindent megtárgyaltak, de ez, a legfontosabb, kimaradt. Újabb húsz év borzalmas történései gyötörtek bennünket, és csak nem akarnak véget érni. Erősen meg kell fognunk Jézus és Magyarok Nagyasszonya kezét! Ne hivatkozzunk érdemeinkre, könyörögjünk Szívük irgalmáért. Ott mindent el lehet intézni. Merjük ezeket a gondolatokat elmondani másoknak is. Fogjuk meg egymás kezét is! Érezzük meg, hogy a mi szívünk is együtt kell, hogy dobbanjon. Fogadjuk meg: nem engedjük, hogy Mária országában gyökeret verjen bármiféle gonoszság. Add meg, Urunk, hogy Mária országában örökre megvalósuljon a szereteted országa.

 

Évközi. 9. hét Csütörtök

Évközi. 9. hét Csütörtök

Tób 6,10-11;7,1.9-17;8,4-9a ;Mk12,28b-34

„Nem vagy messze az Isten országától”

Jézust sokan figyelték vitái során. Rengeteg véleményt hallhattak ugyanis az írástudóktól, akik nyilvánosan magyarázták a Biblia tanítását. Ilyenkor ütköztették a véleményeket, más-más kérdés került előtérbe, és az egyszerű zsidók nehezen tudták eldönteni, hogy mit akar elsődlegesen a törvény alkotója. A vitákat figyelemmel kísérő írástudónak is lehettek már komoly vitái más írástudókkal. Gondoljunk arra, maga Jézus is milyen sokszor keveredett vitába farizeusokkal és írástudókkal, amikor a szombati gyógyításaival szinte provokálta ellenfeleit: komolyan gondolkodjanak el, és Isten eredeti szándékainak megfelelően rangsorolják tennivalóikat. Jézus határozottan fogalmaz: „Az összes parancs közül a legelső ez: Halld Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (30-31)A törvénytudó lelkesen és okosan nemcsak azért dicséri Jézust, mert az igazságot hirdeti, hanem mert ez valóban döntő fontosságú kérdés. Az egyistenhit az alapja az üdvösségnek. Ábrahámot ezzel ajándékozza meg az Élő Isten, ezzel emeli föléje bálványimádó, tehát sok istenhívő családjának és kortársainak. Utána felsorolja az emberi tehetségeket. Értelmeddel ezt kell felismerned elsődlegesen. Ezt a nagy ajándékot, a szellemi megismerő képességet a teremtett világ krémjének ajándékozta az Isten: az angyaloknak és az embereknek. Értelmünkkel rengeteg dolgot meg tudunk ismerni. Szédületes anyag a tudományok világa. Önmagában is nagy érték. Megcsodáljuk a jó szakembereket. Fejet hajtunk a több-diplomás tudósok előtt. De soha nem szabad elfeledkeznünk arról: értelmünket elsődlegesen azért kaptuk, hogy Isten létét, lényegét, benső világát ismerjük meg. Ezért sorolja fel a parancs a többi emberi képességet is, hogy érezzük, minden képességünkkel elsősorban Isten szolgálatára, szeretetére kell alkalmassá válnunk. Kisgyerekként bámuló szemmel követtem a magasba repülő pacsirta énekét. Édesapám észrevette, és okos apaként magyarázta: Látod, kisfiam, ennek a kis madárnak csöpp szíve van, értelme nincs, de érzi a végtelen nagy Istent és dicséri egész szívvel. Mennyivel szerencsésebbek vagyunk mi, emberek, hogy mi eszünkkel felismerhetjük.„Isten, ki fent uralkodol a csillagok felett, És bölcsen végzed dolgaid a fellegek felett. Hozzád emelkedik fel a föld szegény fia, És kérve kér, hogy figyelmezz buzgó imáira.” Aztán az okos és hívő ember fájdalma zárta a csodaszép élményt: „Csak az ember felejt el, akinek észt adál, S akit legjobban szeretvén képedre alkottál.Nyolcvan éve, hogy a legfőbb parancsolatot az édesapám hitén, szeretetén, hangján át beleírta a lelkembe. Ha többet nem hagyott volna rám, mint ezt és hite, esze sok hasonló tanúságtételét, akkor is hálás szívvel köszönném meg neki: Ezek az élmények is hozzásegítettek, hogy a sok hiábavaló csepűrágás közepette, ami jellemzi üres világunkat, ráébredhettem: melyik a legfőbb parancsolat.

Évközi 9. hét szerda

Évközi 9. hét szerda

Tób 3,1-11a.16-17a; Mk 12,18-27

„A feltámadáskor tehát, amikor feltámadunk, ezek közül melyiknek lesz a felesége?”

A szadddúceusok a Jézus korabeli szabadgondolkodók is meg akarták mutatni Jézus és a körülálló nép előtt, hogy a szabadon szárnyaló gondolatok tükrében milyen lehetetlen eredményt szül a szigorú szabályokra épülő hívő gondolkodás. Ezért idézik a Mózes törvényére épült, netalán kiokoskodott példát a hét testvérről és a törvény szerint gondolkodó emberek túlvilági viselkedésének várható fiaskójáról. Jézus türelemmel végig hallgatja mondókájukat. Aztán egyetlen mondattal helyre teszi az egész problémakört: „Nyilván azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben”(24-25) a nagyképű szaddúceusok valóban tudálékosan mellébeszélnek, mint akik értenek a problémához, és nyeregben érzik magukat a vallási előírásokkal megkötött embertársaikkal szemben. Jézus első kioktatása tehát józanítóan hathat rájuk: „Nem ismeritek az Írásokat”. Az Írások nagyobbik része arról szól, hogy az ember élete első részét a földön kell, hogy leélje. Teste ugyanis anyagból van. Az anyag törvénye: a test lassú, meghatározott időt igénylő fejlődésen megy át. Szellemi lelke ugyan nem növekszik, mint a teste, de a testtel való szoros kapcsolata miatt apránként bontakoznak ki különböző tehetségei. Kialakul többek között az a küldetéstudata, hogy Isten eredeti parancsa szerint a férfi felismeri, hogy neki feleséget szánt Isten. Ebből a kapcsolatból kötelességek származnak: egyik ilyen tennivalójuk: az isteni szeretet mintájára egymást minden erejükkel boldoggá kell tenniük. Ezt a boldogságot tetézik a szülői hivatás vállalásával: testük rendeltetése szerint, mint édesapa és édesanya új életet tudnak útnak indítani. Ide kívánkozik az idézett mózesi törvény: ha egy férfi meghal utód nélkül, felnőtt testvére támasszon utódot testvérének. Ez a parancs nyilván addig érvényes, amíg a földön élnek az érintettek. Aztán az ember megöregszik, majd a végén meghal. Ez a halál véget vet az emberélet földi szakaszának: mennyei boldogságot kapnak annyit, amennyit földi boldogság-szolgálatukkal kiérdemeltek. Annyit és nem többet vagy kevesebbet. Odafenn az égben már nincs szolgálatuk, csak a régi szolgálatok beteljesülése: ide értve azt is, hogy egymás földi boldogítása is véget ért; de az új élet szolgálatának sok gonddal és fáradsággal járó küldetése sem folytatódik. Az angyalok sorsa egészen más. Őket egyszerre teremtette meg az Úr. Ők egyrészt Isten közvetlen szolgálatára vannak beosztva, másrészt, mint őrzőangyalok embertestvéreiket segítik az üdvösségért vívott harcban. Az angyalokhoz annyiban hasonlít a mennyei emberélet, hogy ott már beteljesült létszámok vannak. A befejezés csattanója: „Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokornál, hogy miként mondja neki Isten, amikor szólt: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene? Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagyon tévedtek”. (26-27) Jó lenne a mostani tudálékos istentagadóknak is megtanulniuk az Isten Írásait.

Évközi 9. hét kedd

Évközi 9. hét kedd

Tób 2,10-23; Mk 12,13-17

„Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?”

Az adófizetés minden népnél kényes pont volt. Az egyeduralkodók is, a köztársaság vezetői is ősidők óta adót szedtek. Az adó különféle változatait azért szedték az alattvalóktól, hogy a belső rendet, a honvédelmet el tudják láttatni a vezetők, fizetni tudják a közszolgálatot ellátók népes csapatát. Ez volt és ma is ilyen célt szolgál a normálisnak nevezhető adó. Ez a közteherviselés. A zsidóknál is dívott az adófizetés a királyság bevezetése óta. Salamon király ezer feleségét hatalmas hadseregét, építkezéseit valakiknek meg kellett fizetni. Az ő halála után a törzsek képviselői együttesen felkeresték Roboámot, a trónörököst, és arra kérték, hogy mérsékelje apja adóit, mert roskadoznak alatta a családok. Ő megkérdezte apja tanácsosait, és azok igazat adtak az öregek tanácsának. A trónörökös kikérte ifjú barátai tanácsát is, azok azonban adóemelést tanácsoltak neki. Roboám ezt a tanácsot fogadta el. Az öregek tanácsa kettéoszlott: Júda és Benjamin törzse hű maradt Dávid házához. Ők Júda királysága nevét vették fel. Az északi tíz törzs Ízrael királysága néven működött tovább, és Jeroboám, Salamon ellensége lett a királyuk. Mind Izrael, mind Júda nemzeti királyság volt. (1Kir 12,1-25) Izrael országa léte kezdetétől bálványimádó volt. Júda jó ideig kitartott ősei hitében, de aztán egyre hűtlenebb lett hozzá, bálványozásával bántotta Istent. Ezért az Úr 722-ben az asszír király, Szalmanasszár seregével leromboltatta Izraelt. Lakóit elhurcolták idegen országokba. Júda végzetét a babiloni király, Nabukodonozor teljesítette be (587-586). Lakóit nagyobb részt elhurcolták Babilonba. Utána Baltasszár király idejében a méd-perzsa hadsereg egy nagy királyi lakoma idején lerohanta Babilont, a zsidók így az ő foglyaik lettek. Az ő idejükben engedélyt kaptak a foglyok a hazatérésre. Sokan éltek a lehetőséggel. Felépítették Jeruzsálemet, a templomot is, de adófizetők maradtak Perzsia kezében. Ezt az állapotot Nagy Sándor változtatta meg a keleti győzelmes hadjárataiban. Így a zsidó foglyok, meg a hazaköltözöttek is görög fennhatóság alá kerültek. Később a Római Birodalom foglalta el az ősi Zsidó ország területét. Három tartományt szerveztek: Júdea, Szamaria és Galilea. A római megszállók nem voltak közkedveltek, a farizeusok pártja ellenséges volt velük szemben, a Heródes pártiak viszont együtt dolgoztak velük. Ez a két párt egymással sem barátkozott. Most Jézust közös akcióval szerették volna lépre csalni. Ezért eszelték ki a kérdést és tették fel Jézusnak: „Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk? Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam! Azok hoztak egyet. Akkor megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat? Azt felelték neki: A császáré. Erre Jézus azt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. És csodálkoztak rajta”. (Mk 12,14- 17)