Csütörtök húsvét 5. hetében

Csütörtök húsvét 5. hetében

ApCsel 15, 7-21; Jn 15, 9-11

„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket”

Jézus tanítása arról szól, hogy a zsidóknak ajándékba adott szentföldi szőlőskertek és máshol is található gyönyörű szőlőültetvények igen nagy ajándékai Istennek, hiszen a szőlőt és a belőle sajtolt és érlelt bort különleges adományként kezelték az Ószövetség idejében: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét”(Zsolt 104, 14-15) Jézus ezt a különleges ajándéknak ismert növényt használja fel arra, hogy rávilágítson: Istennek igazán nagy ajándéka megtestesült Fia, Jézus Krisztus. Ő az igazi szőlőtő. Titokzatos kegyelmével az Atya hozzáfűzi a Jézusban hívőket, akik nemcsak a krisztusi tőke erejét élvezik terméstöbbletükben és minőségükben, hanem az Atya gondos kezét is, amivel a termés többletét elősegíti. Jézus már az egész föld Megváltója. Aki benne marad a krisztusi tőke életközösségében, és él benne Jézus tanítása, az kérhet bármit Istentől, megkapja.
„Azzal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek”.(8) Az Atya dicsőségét tehát az szolgálja, ha az Ő kegyelmeivel a szeretet tényeit bőven gyakorolják. Jézus szava, pedig az a kinyilatkoztatás, amit hirdetett a nyilvános működésében. A kettőnek tehát meg kell maradnia együttesen: az igazság és a szeretet együtt alkotja Isten országát.„Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben”. Feltehetjük a kérdést: hogyan szerette Jézust az Atya? Az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy istenséget, vagyis a végtelen értelmes és mindenható isteni természetet. Öröktől fogva születik a Fiúisten. Más szóval Isten öröktől fogva ismeri önmagát. Ez a kimerítő, tökéletes isteni önismeret önálló Személy, hiszen Istenben nem létezhet más, csak lényeg (természet) és személy. A születő isteni Személynek szüksége van természetre. Az Atya az egyetlen isteni természetet nem szaporíthatja, nem darabolhatja, végtelen szeretetében odaadja tehát a Fiának úgy, ahogy van. Erre utal Jézus. Persze a Fiú is tudja, hogy Atyja sem maradhat természet nélkül, tehát azonnal visszaajándékozza Atyjának. És így örökös oda-vissza ajándékozással közös birtokuk marad. Az emberi szülésben a szülők adják a gyermek testét, Isten teremtéssel a lelkét (ez a kettő együtt jelenti az emberi természetet), ehhez Isten teremti az emberi személyt és a személynek ajándékozza a frissen teremtett emberi természetet. Az Atya és a Fiú szeretete a teljes önátadás, ami végtelen érték körül történik. A jézusi akarat: „Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen”(10-11) 

Szent Konstantin és Ilona

Szent Konstantin és Ilona társapostolok

Konstantin, Konstancius Chlorus római császár és Ilona fia volt. Atyja halála után ő lett az utóda. Kitűnt értelmével, testi szépségével és erejével. Alattvalóit bölcsességgel kormányozta, a keresztényeket nem üldözte. A birodalom másik részében az emberek kegyetlen uralkodók igája alatt éltek, A rómaiak kérték, hogy szabadítsa meg őket Maxencius uralmától, 312-ben, miután az égen látta a kereszt jelét megjelenni, szembeszállt Maxenciussal és a milviuszi ütközetben legyőzte őt, így az egész birodalom egyeduralkodója lett, miután 323-ban Liciniust is legyőzte. Konstantin Krisztusban hivővé lett, de a keresztséget halálos ágyáig halasztotta. Mindenképpen arra törekedett, hogy a pogányságot visszaszorítsa és a keresztény vallást tegye uralkodóvá. Templomokat épített, a keresztény papságnak jogokat adott és javakat és hogy az ariánus tévtanítástól felzaklatott Egyházban békét teremtsen, összehívta az I. egyetemes zsinatot Nikaiába, 325-ben. 65 eves korában hunyt el Nikomédiában, 387-ben.

Szent Ilona Bithiniában született, alacsony sorban, családja vendéglős volt. Konstancius Shlorus római hadvezér feleségül vette, így anyja lett Konstantin császárnak, aki a kereszténységnek a 300 éves üldözés után szabadságot adott. Férje elvált tőle, hogy előkelőbbet vegyen el, Konstantin azonban fiúhoz illően megbecsülte. Udvarába fogadta, császárné címmel tüntette ki. Mint keresztény, sok Jótéteménnyel ékesítette fel életét. Szeretett templomokat építeni. Fiának anyagi segítségével ásatásokat végeztetett a szent helyeken. Megtalálta ez Üdvözítő elrejtett keresztjét, eltávolította a pogány emlékek maradványait. Templomokat épített Betlehemben, az Olajfák hegyén és más szent helyeken. Elhunyt 80 éves korában, 327-ben.

Hajnali csillag, könyörögj érettünk!

Hajnali csillag, könyörögj érettünk!

Urunk, Jézus Krisztus mondja önmagáról: „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”. (Jel 22,16) Ha Bálám próféta jövendölését ide gondoljuk: „Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből (Szám 24,17), Máriára is vonatkoztathatjuk ezt a szép címet: Hajnalcsillag. Ő mint gyökér hajtja ki a királyi pálcát, és a fényes csillagot ő jelzi hajnalcsillagként.

Betegek gyógyítója, könyörögj érettünk!

Mária Fia, Jézus a világ egyetlen igazán eredményes orvosa, aki nem vizsgált, műszerei sem voltak, nem használt gyógyszereket, de ott helyben, azonnal és végérvényesen meggyógyított minden testi és lelki betegséget. Édesanyját is felruházta ilyen erővel. Amikor Lourdes-ban megjelent Soubirous Bernadette-nek, állandó kérése volt a kislányhoz, hogy imádkozzék és vezekeljen a bűnösök megtéréséért. Aztán kikapartatta vele a Massabielle nevű barlangban azt a forrást, amely összetétele alapján kiváló hegyi ivóvíznek bizonyult, mégis mindenféle betegség gyógyítására volt alkalmas, mint az orvosi vizsgálatok jegyzőkönyvei bizonyítják. Milliók isszák, fürdenek benne, testileg ugyan ettől nem gyógyul meg mindenki, de lelkileg felüdülnek az évente több milliónyian oda zarándokló betegek. A legtöbb igazolt gyógyulás mégsem a víz használatából, hanem az oltáriszentségi Jézus áldásából történik Lourdes-ban. 

Húsvét 5. hete szerda

Húsvét 5. hete szerda

ApCsel 15,1-6; Jn 15,1-8

„Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves”

A zsoltáros így magasztalja a teremtő Isten csodálatos jóságát: „Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét. Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét” (Zsolt 104,14-15) a hatalmas vidéket elpusztító vízözön után „Noé, mint földművelő ember elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában” (Ter 9,20-21) Úgy tűnik, hogy amíg százhúsz éven át építették Isten parancsára a bárkát, nem értek rá szőlővel foglalatoskodni, mert az igen munkaigényes. A vízözön után ezért esett meg Noéval akkor egyszer a tragédia. Jézus is ismerte a szőlőt, talán családjának is volt szőleje. Nyilvános működése kezdetén, mint meghívott vendég Édesanyjával és tizenkét apostolával az egy hétig tartó lakodalomban vett részt. Mária figyelmeztetése és ki nem mondott kérése után azonnal segített, hogy a Teremtő szándéka szerint a vidám életindítás csorbát ne szenvedjen, a feljegyzés szerint mintegy hatszáz liter vizet változtatott át a legfinomabb borrá. (Jn 2,3-9) a húsvéti vacsora terítékéhez isteni előírás szerint három kehely bor is tartozott. A Teremtő szándéka szerint a szívet kellett vidámmá tennie a bornak, az utolsó vacsorán pedig Jézus a harmadik kehely borát saját vérévé változtatta át. A mai evangéliumban kezdő szó nekem azt sugallja, hogy nagyon messzire kell visszapillantanunk: „Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves” (Jn 15,1) a szó szoros és léttani értelmében minden olyan bokor, amely tőkéből és vesszőből áll és szőlőnek nevezett gyümölcsöt terem, az igazán szőlőtő, de itt most Jézus ugyanúgy kezd beszélni, mint a kafarnaumi zsinagógában az első csodálatos kenyérszaporítás után. A megszokott értelmű öt kis kenyér, ennek csodával megszaporított formája is kenyér, de a másnap beígért, égből szállott, örök életet adó kenyér mégis az, amit Isten ad: „Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak” (Jn 6,33) „Én vagyok az élet kenyere” (48) Kafarnaumban összekapcsolja, a kettőt: „Bizony, bizony mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (53-54) a földi és az örök élet lényege valóság, a maguk síkján realitás. Sajnálom azokat a keresztény testvéreimet, akik nem tudnak, vagy nem akarnak az „e világ” és a „túlvilág” másságában megnyugodni, azokat elfogadni.

LIBANONI SZENT THALALEOSZ

Szent Thalaleosz vértanú

Szentünk egy libanoni hadvezér fia volt. Kitanulta az orvosi mesterséget és ingyenesen gyógyította a betegeket. Ezért ingyenes orvosnak nevezik. 18 éves korában a pogányok Kisázsia egyik helytartója elé állították. A helytartó a jó megjelenésű ifjút először rábeszélésekkel igyekezett rávenni arra, hogy mutasson be áldozatot a bálványoknak, de sikertelenül. Ezért a tengerbe dobták, vadállatok elé vetették, és más kínzásokkal gyötörtek, de az ifjú mindezek közt sértetlen maradt, Ekkor a helytartó arra ítélte, hogy fúrják keresztül lábait, és fejjel lefelé függesszék fel. A katonák az ifjú helyett egy fával tették meg ezt, á helytartó ezt gúnynak vette, azért őket kínoztatta meg, Sándor és Aszteriosz katona kereszténynek vallotta magát, azért megölték őket. Mivel a helytartó Thalaleoszt varázslónak tartotta, megparancsolta, hogy fullasszák a vízbe. Alighogy jelentették a helytartónak a parancs teljesítését, Thalaleosz újra megjelent előtte. A nép látva ezt a csodát, ámulatba esett. A helytartó végül 284 körül lefejeztette.

Dávid király tornya könyörülj rajtunk

Dávid király tornya könyörülj rajtunk

Amikor a zsidó nép vénei Sámuel prófétától királyt követeltek, hogy uralkodjék rajtuk, azt hangoztatták: „Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön, és vezesse harcainkat.” (1Sám 8,20) Isten Sault jelölte ki erre a méltóságra. Sámuel lakhelyére vezette, és a próféta királlyá kente. Mivel engedetlen volt később, Isten elvetette. Az Úr Sámuelt Betlehembe küldte Izájhoz, hogy annak fiai közül kenje föl királlyá azt, akit Isten ott megnevez. Izáj hét fia nem kellett Istennek, hanem a nyolcadik: Dávid. Ő bátor és okos vezér lett a király, Saul seregében. Kiválasztotta Sion hegyét fővárosának. Elfoglalta a hegytetőn épült várat a jebuzitáktól. Oda vitte a szentsátort, ott épített később a fia, Salamon templomot az Istennek. A várban lévő tornyon volt olvasható Salamon király: Az énekek éneke című bibliai művéből a negyedik rész: A vőlegény éneke

„De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek és még egyikük sem vesztette el fiát. Az ajkad, mint a karmazsinszalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt. Míg föl nem támad a nappali szellő és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok. Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt. Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyéről, a párducok hegyéről. Megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával s nyakadnak egyetlen láncával. Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot! Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata. Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, tele mindenféle pompás gyümölccsel: nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal. A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá”.A „Dávid tornya” a keresztény középkorban Mária-szimbólum lett. Ünnepe december 29. volt.
Elefántcsont torony. Az afrikai elefánt nagy agyaraiból nyert sárgásfehér, csekély átlátszóságú, kemény, faragható és csiszolható csontanyag. A Szentírás szerint a Tíruszban, Kánaánban lakók Ofírból szerezték be az elefántcsontot. Az énekek énekében (7,5) a menyasszony nyakát hasonlítják hozzá. A keresztény középkorban főleg a gallikán liturgia részére készítettek belőle kis torony-forma cibóriumot (áldoztató-kehely). Mivel a Gyermekét szíve alatt hordozó Szűzanya eleven cibóriumnak tekinthető, azért a Lorétói litániában is szerepel ilyen megszólítás: „Elefántcsont torony, könyörögj érettünk!” Ez a megszólítás utal a Szűzanya tisztaságára, erősségére, oltalmazó hatalmára is. 

Kedd húsvét 5. hetében

Kedd húsvét 5. hetében

ApCsel 14, 19-28; Jn 14, 27-31a

„Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja”

Hányatott világunkban, száz éven belül átéltünk két világháborút. Aki katonaként részt vett háborúban, az a hányattatást, a létbiztonság hiányát, a sebesülés, csonkulás iszonyú fájdalmait, a haldoklás fizikai kínját, a családjáért, felesége és gyermekei bizonytalanná vált sorsa miatt a lelki fájdalmak gyötrelmeit élte át. Korosztályunk már a frontvonalakon kívül is megszenvedte a háborút: bombázások, frontátvonulások, kegyetlen megaláztatások, meggyaláztatások garmada érte a civil lakosságot is. Elpusztított házak, elaknásított szántóföldek, tönkretett utak, közművek nyomora járult még hozzá. Majd jött a békekötés, ami számunkra veszteségeket és újabb nyomort jelentett. Ezek múltával ami beköszöntött, azt békének hívták. Ebben az esetben a béke a háború nélküli állapotot jelentette. Jézus az ószövetség fogalmai szerint beszélt a békéről. Akkor a béke pozitív értelemben azt jelentette, hogy az emberek örülni tudtak annak, hogy élnek, van ennivalójuk, lakásuk, munkájuk, rendezett családi életük, összhangban élhetnek a természettel, rendben van a lelkük, emberhez és Istenhez való viszonyuk hibátlan. A béke tehát konkrétan áldást, nyugalmat, dicsőséget, gazdagságot, üdvösséget, vagyis jó életet jelent. Jézus még többet kínál. Azt mondja: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (27ab) A béke értelmezése tehát megmarad a régi értelemben, istenadta nyugodt állapot, de Jézus megtoldja valami többlettel, amit az Ő békéjének nevez. Csodálatosan szép az a béke, amit hozott. Születésekor erről énekelnek a betlehemi angyalok: Isten hajol le hozzátok jóakaratú emberek, a szeretet teljességét adja nektek a Kisded. Ennek jele: a ti üres bárányistállótokban vert tanyát, birkáitok jászlában alszik, senkitől nemcsak nem vett el, de nem is fogadott el semmit a megváltás megkezdéséért. Nem kívánt később sem adót szedni, hogy kényelemben élhessen: megmutatta, hogy kell dolgozva szebbé tenni mások életét. Az egész tanító ténykedése ingyenes egyetem volt. Ezen felül mindenféle bajt ingyen gyógyított. Az utolsó vacsora kezdetén megmosta apostolai lábát. Amikor elkezdi a tizennyolc órás szenvedését, azért teszi, mert az Atya így parancsolta, és ezzel tudja megváltani és üdvözíteni a benne hívőket. Jézus így adja békéjét.