Ezekben a napokban, hetekben zajlott az élet és a munka is a Bátai Szent Vér Kegytemplomban. Az elsőáldozás után rögtön elérkeztünk az Úr napjához, amelyen Krisztus Szent Testét és Vérét ünnepelhettük. Ehhez azonban komoly munkát kellett végeznie az egyházközösségnek. A rengeteg szebbnél-szebb virág összegyűjtése és kihelyezése, a környezet összetakarítása, az oltárok felépítése és díszítése több ember munkáját igényelte. A képen Kálaziné Imrő Rózsika a virág díszítés segítője szorgoskodik éppen az utolsó oltárnál. Lányi Mihályné két unokájával a ministráns Lacikával és a lektorkodó Zoltánnal az elkészült vázákat és elemeket hordták helyszínre. Szabolcs az állandó segítség a takarításban, a klastrom-hegyen a körmenet útjába eső fák gondozásában jeleskedett. Decsiné Margit néni a sekrestyés irányításával zajlottak a munkálatok. Jómagam a liturgiát állítottam a helyére.
Amikor már minden a helyére került egyenként külön-külön hazamentünk. Amikor visszaérkeztünk a hívek már javában gyülekeztek, sokan ugyanis elfelejtették, hogy fél tizenegyre lett hirdetve a Szentmise. Lányomat Patríciát kértem fel, hogy fényképezze le a templom körül négy helyen felállított kis oltárokat közelről és távolról is, mert körmenetkor nem fog majd hozzáférni. Nem kis meglepetésemre tizenketten jelentkeztek ministrálásra. Voltak köztük szép számmal fiúk és lányok egyaránt, főként a múlthéten elsőáldozók közül. Némi késéssel megérkezett Herendi János apátplébános is és megkezdtük az ünnepi szertartást. Ezúttal Garai Zolit is rábeszéltük a ministrálásra. Ő kezdte az olvasást, majd én folytattam a Szentleckével. A templomban is többen voltunk mint százan, ami komoly érdeklődésnek számított. Az evangélium után ezúttal nem került sor szentbeszédre, hanem a hitvallás után az egyetemes könyörgéseket olvastam fel a híveknek. Az áldozatliturgiája a megszokott módon zajlott le. Áldozásra letereltem az összes gyereket hiszen egy hete, hogy meggyóntak. Bizonytalanul, de komoly elszántsággal járultak Jézus testéhez.
Ekkor kezdődött meg a klastrom-hegyen az Úrnapi körmenet. A monstrancia körbehordása és az áldás osztás vele nemcsak a résztvevőknek, hanem az egész falunak is szólt. Annak ellenére, hogy a körmenet végére a hívek kétharmada elpárolgott. A körmenet különleges liturgiája számomra mindig nagyon kedves. A hálaadás dallamai és szövege mindig felemelő. Az időjárás is kegyeibe fogadta a bátai híveket, így nemcsak megtisztult lélekkel, Jézus Krisztus testével a lelkünkben térhettünk haza az ünnepi ebédre, hanem egy olyan felejthetetlen élménnyel is, amelyben évente csak egyszer részesülhet a hívő ember.
Amikor már minden a helyére került egyenként külön-külön hazamentünk. Amikor visszaérkeztünk a hívek már javában gyülekeztek, sokan ugyanis elfelejtették, hogy fél tizenegyre lett hirdetve a Szentmise. Lányomat Patríciát kértem fel, hogy fényképezze le a templom körül négy helyen felállított kis oltárokat közelről és távolról is, mert körmenetkor nem fog majd hozzáférni. Nem kis meglepetésemre tizenketten jelentkeztek ministrálásra. Voltak köztük szép számmal fiúk és lányok egyaránt, főként a múlthéten elsőáldozók közül. Némi késéssel megérkezett Herendi János apátplébános is és megkezdtük az ünnepi szertartást. Ezúttal Garai Zolit is rábeszéltük a ministrálásra. Ő kezdte az olvasást, majd én folytattam a Szentleckével. A templomban is többen voltunk mint százan, ami komoly érdeklődésnek számított. Az evangélium után ezúttal nem került sor szentbeszédre, hanem a hitvallás után az egyetemes könyörgéseket olvastam fel a híveknek. Az áldozatliturgiája a megszokott módon zajlott le. Áldozásra letereltem az összes gyereket hiszen egy hete, hogy meggyóntak. Bizonytalanul, de komoly elszántsággal járultak Jézus testéhez.
Ekkor kezdődött meg a klastrom-hegyen az Úrnapi körmenet. A monstrancia körbehordása és az áldás osztás vele nemcsak a résztvevőknek, hanem az egész falunak is szólt. Annak ellenére, hogy a körmenet végére a hívek kétharmada elpárolgott. A körmenet különleges liturgiája számomra mindig nagyon kedves. A hálaadás dallamai és szövege mindig felemelő. Az időjárás is kegyeibe fogadta a bátai híveket, így nemcsak megtisztult lélekkel, Jézus Krisztus testével a lelkünkben térhettünk haza az ünnepi ebédre, hanem egy olyan felejthetetlen élménnyel is, amelyben évente csak egyszer részesülhet a hívő ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése