A templomba belépéskor az Úr napján:
Ez a kenyér, mely az égből szállott alá. János 6,59.
Imádlak téged, Uram Jézus Krisztus! Mély alázatossággal hajtok térdet, és fejet a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt, melyben te a kenyér színe alatt testestől, lelkestől, istenségeddel és emberségeddel egyetemben, valósággal, igazán és mivoltilag jelen vagy.
Szemeimmel ugyan nem láthatom itt jelenlevő isteni Fölségedet; emberi testedet, mint hajdan Tamás, nem érinthetem; sem elmémmel fölérni nem tudom, miként lehetsz jelen a kenyér színe alatt, te, ki az ég és föld Ura vagy? De azért rendíthetetlenül hiszem és vallom, mert te mondottad, hogy higgyem, ki a kereszt oltárán érettem meghalván, véreddel és életeddel pecsételted meg mondásod igaz voltát. Örömmel viszem fogva elmémet a hit szolgálatára, s téged, oh, láthatatlan Istenség! Leborulva imádlak az Oltáriszentségben.
Imádlak és magasztallak téged, oh, Jézusom! Különösen ma, mint diadalmad fényes ünnepén, melyen megmutatod, hogy a világot legyőzted.
Te, ki szolgai alakot vevén magadra a betlehemi istállóban születtél, sok sanyarúság, szorongatás és üldöztetés között éltél, s mintha gonosztevő lettél volna, a keresztfán meghaltál... te, ki ámbár körüljárván, mindenekkel jól tettél, ámbár isteni hatalmadat számtalan csodatételekkel bebizonyítottad: mégis a világ csúfjává tétettél, kigúnyoltattál, lealáztattál, arcul verettél... te tartod ma, oh
Jézus! Diadalmi körútadat a világ minden részében, tengereken innen és túl, mindenütt, a hová keresztedet idáig eljuttatni örök bölcsességed jónak látta. Uralkodásodat, melyet a keresztfán kezdettél, folytatod, nem isteni fönséged fényözönében: hanem az egyszerű kenyér alázatos színében. Így akarván megmutatni, hogy te, ki szolgai alakot választottál, hogy a világot megváltsad, ki a gyengéket választottad ki, hogy az erőseket megszégyenítsed: most is az alázatosságot választod, hogy a kevély világot meghódítva tartsad.
Imádunk téged, Uram Jézus Krisztus! Mint Királyt az Oltáriszentségben. Itt a te trónod, a te Fölséged szentélye. Te vagy itt királyok Királya, a menny és föld mindenható Ura. A sötétség fejedelmei hasztalan szegülnek ellene uralmadnak, te meggyőzted a világot; mennyei Atyád téged rendele királyul az új Sion fölött, s birodalmad határaivá a földkerekség határait tette. Te vagy az erők
Ura, a dicsőség Királya, az erős és hatalmas király, a rettenetes és szelíd Király, a béke és igazság Királya, az örökkévalóság Királya. Kormányvessződ az igazság vesszeje. Lelki nemesség és hatalom, bölcsesség és minden mennyei javak bősége kíséri mindenható Fölségedet.
Oh, Jézus! Légy tehát a mi szívünk királya, uralkodjál azon teljes hatalmaddal és kegyelmeddel. Oh, Isten Báránya! Engedd, hogy a trónodat környező öregekkel színed előtt leborulva, koronák helyett királyi székedhez szíveinket letéve, mély imádással mondhassuk: Méltó vagy Urunk Istenünk, dicsőséget és tiszteletet venni. Elrejtett Isten és Üdvözítő! Dicsőség és áldás, hála és imádás neked mindörökkön örökké.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése