Elmélkedés a Család évében LXXXII.

Elmélkedés a Család évében

II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján

LXXXII.

Az idősekhez intézett levelében a Szentatya külön kiemeli, hogy a kortársaihoz beszél, és szentírási példákkal (Ábrahám, Sára, Mózes, Tóbiás, Zakariás, Simeon, stb.) illusztrálja, hogy a hosszú életet kezdettől fogva Isten áldásának tekintették, s az öregkor nem jelent feltétlenül tétlenséget, feladat nélküliséget. Az öregkor „az emberi érlelődés döntő korszaka és az isteni áldás kifejeződése… A korban előrehaladott emberek segítenek abban, hogy több bölcsességgel szemléljük a földi adottságokat… Az öregek a közös emlékezés fenntartói, s így kiváltságos értelmezői azon közösségi eszmék és értékek összességének, melyek hordozzák és irányítják a társadalomban az együttélést” – írja a pápa, s meggyőződéssel vallja: „az öregemberek iránt érzett tisztelet és szeretet hozzátartozik az igazán emberi civilizációhoz.” Az idősekhez írt levelének idején – 1999-ben – II. János Pál már súlyos beteg volt, folyamatosan gyötörték a fizikai fájdalmak. Mélységes empátiával fordul hasonlóan sokat szenvedett sors- és kortársaihoz. Levelében kitér az eutanáziára is, egyértelműen elutasítva annak lehetőségét. Emlékeztet rá, hogy az erkölcsi törvény a „túlbuzgó gyógyításról” való lemondást hagyja jóvá, „és csak olyan kezelést igényel, amely az orvoslás normális követelményeihez tartozik. Az eutanázia azonban mint a halál közvetlen előidézése egészen más! Tekintet nélkül a körülményekre és a szándékokra, önmagában rossz cselekedet, az isteni törvény és az emberi személy méltóságának semmibevétele" II. János Pál figyelmeztet: az öregkor éveit azzal az érzülettel kell végigélni, mellyel az ember teljes bizalommal ráhagyatkozik a gondviselő és irgalmas Isten kezére. Kortól és egészségi állapottól függetlenül mindenki számára reményteliek lehetnek a Szentatya azóta is sokat idézett sorai: „… nagy békességet érzek, ha arra a pillanatra gondolok, amikor az Úr majd magához szólít: az életből az Életbe!”
Az örök emberi értékeket felmutató és azok mellett egyértelműen kiálló négy levelet elolvasva felidéződhet bennünk, hogy II. János Pál egyszer így válaszolt az őt bíráló újságíróknak: „Talán részben igazuk van, elég konzervatív vagyok, de az alapvető igazságokat, mint a család szentsége, az élethez való jog a fogantatástól a halálig, nem a korszellem határozza meg”. (Szent István Társulat, 2011.)