Évközi 4. hét kedd
Zsid 12, 1-4; Mk 5, 21-43
„Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére,Jézusra”
A hit kegyelem, tehát Isten természetfeletti ajándéka. Mivel ajándék, semmivel nem lehet kierőszakolni, megszerezni. Ősszüleink megkapták ezt az ajándékot is, mint a többit, miután az Úr megteremtette őket. Az Ószövetség nagy pátriárkája, Ábrahám, hivatást kapott Istentől, hogy hagyja el a hamis bálványokat, fogadja el hittel az élő egy igaz Istent, és akkor elnyeri Isten áldását „Mivel hitt,azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött, bár nem tudta, hová megy”(Zsid 11, 8) Minket, az Újszövetség tagjait nagy, mély hitre ösztönöz a szentíró: „azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket, környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát“(12,1) Írónk a keresztény életet Istenért vállalt nagyszerű sportviadalhoz hasonlítja. Az isteni parancsok sem könnyűek, mint a sportpálya akadályait is csak nagy gyakorlottsággal, kitartással lehet eredményesen végigfutni. Szent Pál írja: „Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant”. (1Kor 9, 23-25 ) Ezután a Zsidóhoz írt levél szerzője a sok emberi kiválóság után a csúcsra mutat:„Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, aki az előtte lévő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal, és Isten trónjának jobbján ül”(Zsolt 110,1; Zsid 12,2) Van azonban ennek a zsoltárnak más fordítása is: „Jézus maga elé állította az örömöt, amely a szenvedésért jár, fellépett a keresztre. Ebben az esetben az tűnik ki óriási erővel, hogy minden örömért meg kell ugyan szenvednünk, de azért az örömért szenvedni is érdemes. Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el,- hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek. Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban”(Zsid 12,3-4)
Zsid 12, 1-4; Mk 5, 21-43
„Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére,Jézusra”
A hit kegyelem, tehát Isten természetfeletti ajándéka. Mivel ajándék, semmivel nem lehet kierőszakolni, megszerezni. Ősszüleink megkapták ezt az ajándékot is, mint a többit, miután az Úr megteremtette őket. Az Ószövetség nagy pátriárkája, Ábrahám, hivatást kapott Istentől, hogy hagyja el a hamis bálványokat, fogadja el hittel az élő egy igaz Istent, és akkor elnyeri Isten áldását „Mivel hitt,azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött, bár nem tudta, hová megy”(Zsid 11, 8) Minket, az Újszövetség tagjait nagy, mély hitre ösztönöz a szentíró: „azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket, környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát“(12,1) Írónk a keresztény életet Istenért vállalt nagyszerű sportviadalhoz hasonlítja. Az isteni parancsok sem könnyűek, mint a sportpálya akadályait is csak nagy gyakorlottsággal, kitartással lehet eredményesen végigfutni. Szent Pál írja: „Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant”. (1Kor 9, 23-25 ) Ezután a Zsidóhoz írt levél szerzője a sok emberi kiválóság után a csúcsra mutat:„Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, aki az előtte lévő öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal, és Isten trónjának jobbján ül”(Zsolt 110,1; Zsid 12,2) Van azonban ennek a zsoltárnak más fordítása is: „Jézus maga elé állította az örömöt, amely a szenvedésért jár, fellépett a keresztre. Ebben az esetben az tűnik ki óriási erővel, hogy minden örömért meg kell ugyan szenvednünk, de azért az örömért szenvedni is érdemes. Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el,- hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek. Mert még nem álltatok ellen a vérontásig a bűn ellen vívott harcban”(Zsid 12,3-4)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése