Húsvét 4.hete szerda
ApCsel 12,24-13,5a; Jn 12,44-50
„Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” Jézus nagyon jól ismerte az emberi megismerés folyamatát. Az ember teremtésében éppen úgy tevékenykedett, mint az Atya és a Szentlélek. Íme, az Atya embert teremtő szándékának kinyilvánítása: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) Ez nem azt jelentette, hogy Istennek isteni lényegét formázza az új teremtmény, hanem azt, hogy Isten az embert a nála alacsonyabb rendű lények, az élő világ növényei és állatai felett úrrá teszi: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá”. (28) Ehhez meg kell ismerni ezeket a fizikai, anyagi testeket. A legelső ismeretanyag a szem és a többi négy érzékszerv segítségével szerezhető meg. Aztán rájön az ember arra is, hogy az eszével újabb összefüggések ismerhetők meg: tudok következtetni. De arra is rádöbben, hogy mások is szereznek ismereteket, amelyeket nem tudnak bemutatni, de leírni, ismertetni és valós létüket igazolni tudják. Így jön létre az ismeret három fajtája: az érzékszervekkel elsajátítható ismeret, a következtetés és a hit.Isten az embert földi élete lejártával mennyei örök boldogságra hívta meg. A földi élet arra volt szánva kezdettől fogva, hogy a mindenütt jelenlévő, de érzékeinkkel meg nem tapasztalható Istent a hit segítségével ismerjük meg, fogadjuk el Őt Urunknak, teljesítsük parancsait, amiket az Isten- és ember-szeretet foglal össze. Különösen nehéz ez a feladat a miatt, hogy az Isten léte egészen más, mint a teremtett lét, amelyet a magunk és más teremtmények létéből ismerünk. Ezért nagyon fontos volt kezdettől fogva a kinyilatkoztatás, vagyis Isten üzenetei a próféták közvetítésével, majd Isten Fia megtestesülésével és tanításával, engesztelő szenvedésével, halálával és feltámadásával tett teljessé. „Ezért jöttem a világba, - mondja Jézus a mai evangéliumban -, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem“
ApCsel 12,24-13,5a; Jn 12,44-50
„Aki hisz bennem, nem bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem” Jézus nagyon jól ismerte az emberi megismerés folyamatát. Az ember teremtésében éppen úgy tevékenykedett, mint az Atya és a Szentlélek. Íme, az Atya embert teremtő szándékának kinyilvánítása: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!” (Ter 1,26) Ez nem azt jelentette, hogy Istennek isteni lényegét formázza az új teremtmény, hanem azt, hogy Isten az embert a nála alacsonyabb rendű lények, az élő világ növényei és állatai felett úrrá teszi: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá”. (28) Ehhez meg kell ismerni ezeket a fizikai, anyagi testeket. A legelső ismeretanyag a szem és a többi négy érzékszerv segítségével szerezhető meg. Aztán rájön az ember arra is, hogy az eszével újabb összefüggések ismerhetők meg: tudok következtetni. De arra is rádöbben, hogy mások is szereznek ismereteket, amelyeket nem tudnak bemutatni, de leírni, ismertetni és valós létüket igazolni tudják. Így jön létre az ismeret három fajtája: az érzékszervekkel elsajátítható ismeret, a következtetés és a hit.Isten az embert földi élete lejártával mennyei örök boldogságra hívta meg. A földi élet arra volt szánva kezdettől fogva, hogy a mindenütt jelenlévő, de érzékeinkkel meg nem tapasztalható Istent a hit segítségével ismerjük meg, fogadjuk el Őt Urunknak, teljesítsük parancsait, amiket az Isten- és ember-szeretet foglal össze. Különösen nehéz ez a feladat a miatt, hogy az Isten léte egészen más, mint a teremtett lét, amelyet a magunk és más teremtmények létéből ismerünk. Ezért nagyon fontos volt kezdettől fogva a kinyilatkoztatás, vagyis Isten üzenetei a próféták közvetítésével, majd Isten Fia megtestesülésével és tanításával, engesztelő szenvedésével, halálával és feltámadásával tett teljessé. „Ezért jöttem a világba, - mondja Jézus a mai evangéliumban -, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben ne maradjon. Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. Van, aki megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg, hogy mit mondjak és mit beszéljek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem“
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése