Szombat húsvét 3 hetében
ApCsel 9, 31-42; Jn 6, 60-69
„Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak”
A magam részéről azon is nagyon csodálkozom, hogy a csodás kenyérszaporítás után Jézust keresők közül a Kafarnaumba elvándoroltak közül ennyi magyarázat, ilyen óriási ajándék felkínálása után egyesek megijedtek bizonyos nehezen érhető részlettől. De hogy a hetvenkét tanítvány közül „sokan azt mondták: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (60) Nem értem, mi volt nekik kemény: Jézus hatalmát ítélték talán elégtelennek? Vagy az Atyától ilyen nagy további adományokra már nem számíthatunk? Vagy azt nehéz elgondolni, hogy Jézus valamilyen formában nemcsak áldozatul adja értünk önmagát, hanem még ennivalóul is felkínálja testét, vérét? Egyetlen riasztó lehetett volna Jézus kijelentései között: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, a bennem marad és én őbenne”. (53-56) Ezt úgy érteni, hogy Jézus emberevésre biztat, nagy botorság, mert Isten azt is szigorúan tiltotta, hogy a zsidók részt vegyenek bálványoknak felajánlott áldozatokon, amikor állatokat égettek el neki, hát még ha gyermekeiket ölték meg és égették el ugyanígy. Ilyenkor ugyanis az áldozati közösség azt is megkívánta, hogy az áldozat bemutatók egyenek, az áldoztok húsából. Ez valóban a legszörnyűbb bűnök közé tartozott, mert bálványnak szóló istentisztelet volt, és az áldozatból enni egyetértést jelentett. Kizárt dolog, hogy Jézus szavait bálványimádásra serkentésnek lehetett érteni, s a bűn meghatványozásának, ha ez a hús emberi test része volt. Jézus ezért fűzi hozzá előbbi szavaihoz: „a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: Ezért mondtam nektek: Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki”. (63-65) Jézus szemében tehát az Ő szentségi Testét és Vérét el nem fogadni igen nagy bűn. „Ettől fogva a tanítványok közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: Talán ti is el akartok menni? Simon Péter ezt felelte: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje”. (66-69) Mi is hittünk Jézusnak. Az Oltáriszentségben is helyesen hiszünk, nagyon nagy szeretettel vesszük magunkhoz, és apránként, de biztosan felnövünk az Atya titkaihoz.
ApCsel 9, 31-42; Jn 6, 60-69
„Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak”
A magam részéről azon is nagyon csodálkozom, hogy a csodás kenyérszaporítás után Jézust keresők közül a Kafarnaumba elvándoroltak közül ennyi magyarázat, ilyen óriási ajándék felkínálása után egyesek megijedtek bizonyos nehezen érhető részlettől. De hogy a hetvenkét tanítvány közül „sokan azt mondták: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” (60) Nem értem, mi volt nekik kemény: Jézus hatalmát ítélték talán elégtelennek? Vagy az Atyától ilyen nagy további adományokra már nem számíthatunk? Vagy azt nehéz elgondolni, hogy Jézus valamilyen formában nemcsak áldozatul adja értünk önmagát, hanem még ennivalóul is felkínálja testét, vérét? Egyetlen riasztó lehetett volna Jézus kijelentései között: „Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, a bennem marad és én őbenne”. (53-56) Ezt úgy érteni, hogy Jézus emberevésre biztat, nagy botorság, mert Isten azt is szigorúan tiltotta, hogy a zsidók részt vegyenek bálványoknak felajánlott áldozatokon, amikor állatokat égettek el neki, hát még ha gyermekeiket ölték meg és égették el ugyanígy. Ilyenkor ugyanis az áldozati közösség azt is megkívánta, hogy az áldozat bemutatók egyenek, az áldoztok húsából. Ez valóban a legszörnyűbb bűnök közé tartozott, mert bálványnak szóló istentisztelet volt, és az áldozatból enni egyetértést jelentett. Kizárt dolog, hogy Jézus szavait bálványimádásra serkentésnek lehetett érteni, s a bűn meghatványozásának, ha ez a hús emberi test része volt. Jézus ezért fűzi hozzá előbbi szavaihoz: „a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: Ezért mondtam nektek: Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki”. (63-65) Jézus szemében tehát az Ő szentségi Testét és Vérét el nem fogadni igen nagy bűn. „Ettől fogva a tanítványok közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: Talán ti is el akartok menni? Simon Péter ezt felelte: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje”. (66-69) Mi is hittünk Jézusnak. Az Oltáriszentségben is helyesen hiszünk, nagyon nagy szeretettel vesszük magunkhoz, és apránként, de biztosan felnövünk az Atya titkaihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése