Az esztergomi bazilika felszentelésének évfordulója
Szent István királyunk egyszerre szervezte az új magyar államot és a keresztény katolikus magyar egyházat. Mindkettőnek óriási jelentősége volt. A szent király kegyelemmel bőven áldva irányította hazánk sorsát, mint ahogyan az ő ünnepére rendelt evangéliumi szakasz megállapítja róla: hallgatta lelkesen, olvasta az evangéliumban a hegyi beszédet, s annak záradéka szerint erre alapozta házát: a keresztény katolikus Magyarországot. Az állami oldal megmaradt az ősi magyar törzsi törvények alapján így: a király, a főrendek, a harcosok és a nép szervezeteként. Az Egyházi arculat pedig római módon szerveződött: két érsekség: Esztergomban és Kalocsán, és mellettük nyolc püspökség. A tiszteletbeli vezető az esztergomi érsek lett, de az igazi vallási központ az égbe került, mert a Mennybevitt Szűzanya, akit Fia a világmindenség Királynőjévé koronázott, Ő volt hivatva Istennel való kapcsolatunkat fenntartani és rendezni hitéletünket.Ez az elgondolás mutatkozott meg rendelkezésében, hogy a király fővárosa Esztergom legyen, de a vallási központ Székesfehérváron a Mennybevitt Szűzanya „lélekzetelállítóan gyönyörű temploma”. Ide hívta a szent király egész országa népét országos nemzeti búcsúra augusztus 15-re, Nagyboldogasszony ünnepére. Királya szándékát tökéletesen értette népe. Ősenk szilárdan hittek a magyar ősvallásban, hogy tudniillik egy az Isten, örök és mindenható szellem, a világot teremtő és irányító uralkodó, aki minden nép között megkülönböztetett szeretettel irányítja a magyar népet. Annyira szereti népünket, hogy egyetlen leánya, az emberi lényegű Nagyasszony (ez a tévedés), kizárólag rólunk, magyarokról gondoskodik, mint ahogy a törzs fejének felesége,( Árpádtól, az első fejedelemtől kezdődően a fejedelmek feleségei) gondját viseli a mindennapi életben a családoknak, a népnek. Amikor a tiszta keresztény hitből népünk megértette, hogy a szellemi lényegű Egy istennek emberi természetű lánya nem lehet, de emberré testesült Fiának van emberi szülőanyja, Szűz Mária, a két fogalmat örömmel kötötte össze a hívő magyar elme. Ebben nagy segítséget jelentett Géza nagyfejedelem, Szent István édesapjának álma. Neki ugyanis Mária mint mennyei Királynő jelent meg, és ajánlotta fel örökös segítségét. Ezt fogadta el István király életében, halála előtt pedig ünnepélyesen ráhagyta végrendeletileg egész országát, népét, világi és egyházi vezetőit, földjét, mindenét. Mohács tragédiája után a török elfoglalta Székesfehérvárt. Földig rombolta a Nagyboldogasszony templomát. Kiűzésük után a közel másfélszázados romokat nem építette fel az új uralkodóház. Ezért Esztergomban a Szent István által épített, Szent Adalbert vértanú tiszteletére szentelt székesegyház helyére épített új bazilika védőszentje Nagyboldogasszonyunk lett. Esztergom nem királyi város, nem is főváros, de az ország, vallási központja lett. Ennek a templomnak, ennek az eszmének ünnepe van ma. Imádkozzunk buzgón, hogy ezeréves magyar keresztény hazánk állami és vallási szervezetében élvezze mindig Nagyboldogasszonyának szeretetét, de adja is meg neki a kijáró tiszteletet és rajongó szeretetet úgy, mint őseink tették.
Szent István királyunk egyszerre szervezte az új magyar államot és a keresztény katolikus magyar egyházat. Mindkettőnek óriási jelentősége volt. A szent király kegyelemmel bőven áldva irányította hazánk sorsát, mint ahogyan az ő ünnepére rendelt evangéliumi szakasz megállapítja róla: hallgatta lelkesen, olvasta az evangéliumban a hegyi beszédet, s annak záradéka szerint erre alapozta házát: a keresztény katolikus Magyarországot. Az állami oldal megmaradt az ősi magyar törzsi törvények alapján így: a király, a főrendek, a harcosok és a nép szervezeteként. Az Egyházi arculat pedig római módon szerveződött: két érsekség: Esztergomban és Kalocsán, és mellettük nyolc püspökség. A tiszteletbeli vezető az esztergomi érsek lett, de az igazi vallási központ az égbe került, mert a Mennybevitt Szűzanya, akit Fia a világmindenség Királynőjévé koronázott, Ő volt hivatva Istennel való kapcsolatunkat fenntartani és rendezni hitéletünket.Ez az elgondolás mutatkozott meg rendelkezésében, hogy a király fővárosa Esztergom legyen, de a vallási központ Székesfehérváron a Mennybevitt Szűzanya „lélekzetelállítóan gyönyörű temploma”. Ide hívta a szent király egész országa népét országos nemzeti búcsúra augusztus 15-re, Nagyboldogasszony ünnepére. Királya szándékát tökéletesen értette népe. Ősenk szilárdan hittek a magyar ősvallásban, hogy tudniillik egy az Isten, örök és mindenható szellem, a világot teremtő és irányító uralkodó, aki minden nép között megkülönböztetett szeretettel irányítja a magyar népet. Annyira szereti népünket, hogy egyetlen leánya, az emberi lényegű Nagyasszony (ez a tévedés), kizárólag rólunk, magyarokról gondoskodik, mint ahogy a törzs fejének felesége,( Árpádtól, az első fejedelemtől kezdődően a fejedelmek feleségei) gondját viseli a mindennapi életben a családoknak, a népnek. Amikor a tiszta keresztény hitből népünk megértette, hogy a szellemi lényegű Egy istennek emberi természetű lánya nem lehet, de emberré testesült Fiának van emberi szülőanyja, Szűz Mária, a két fogalmat örömmel kötötte össze a hívő magyar elme. Ebben nagy segítséget jelentett Géza nagyfejedelem, Szent István édesapjának álma. Neki ugyanis Mária mint mennyei Királynő jelent meg, és ajánlotta fel örökös segítségét. Ezt fogadta el István király életében, halála előtt pedig ünnepélyesen ráhagyta végrendeletileg egész országát, népét, világi és egyházi vezetőit, földjét, mindenét. Mohács tragédiája után a török elfoglalta Székesfehérvárt. Földig rombolta a Nagyboldogasszony templomát. Kiűzésük után a közel másfélszázados romokat nem építette fel az új uralkodóház. Ezért Esztergomban a Szent István által épített, Szent Adalbert vértanú tiszteletére szentelt székesegyház helyére épített új bazilika védőszentje Nagyboldogasszonyunk lett. Esztergom nem királyi város, nem is főváros, de az ország, vallási központja lett. Ennek a templomnak, ennek az eszmének ünnepe van ma. Imádkozzunk buzgón, hogy ezeréves magyar keresztény hazánk állami és vallási szervezetében élvezze mindig Nagyboldogasszonyának szeretetét, de adja is meg neki a kijáró tiszteletet és rajongó szeretetet úgy, mint őseink tették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése