Évközi 22 vasárnap
Sir 3, 19-21. 30-31; Zsid 12, 18-19. 22-24a;Lk 14, 1. 7-14
„Igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak”
Az angyalok teremtéséről nem szól semmit a Szentírás. Urunk, Jézus Krisztus szavaiból ismerjük a hogy át kellett esniük a nagy próbatételen: tudnak-e engedelmeskedni Istennek? Elfogadják-e rendelkezését, mert ez a feltétele a mennyországba való belépésnek. A próba tárgya a lehetett, hogy imádni kell a Fiúistent akkor is, ha emberalakban él majd. Az angyalok bölcs csapata elfogadta, hiszen belátta, hogy a megtestesült Isten úgy is Isten. A másik csapat felkapta a fejét: ha emberként kezd élni, mi felette állunk, mert tiszta szellemek vagyunk. Mintha először neki szólna a bölcs: „Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magad, akkor majd kegyelmet találsz Istennél”. (20) Nem tették. „Ekkor nagy harc támadt az égben. Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. (Jel 12, 7-8) Jézus, az Istenember, így emlékszik erre: „Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből”. (Lk 10, 18 a történelem folytatása a megtestesülés előtti pillanat. Gábor főangyal elmondja Máriának Isten üzenetét: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni” (Lk 1, 30-32) Máriát, Dávid király elszegényedett leszármazottját ezzel Isten minden teremtmény fölé emelte, tehát az angyalok fölé is. A bölcs szavát ő már ismerhette, érthette és értette is: „Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz Istennél”. Mária ezt a kegyelmet nemcsak megtalálta, de eleve meg is kapta, hiszen az angyal így köszöntötte: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled”. Lk 1, 28) Aztán tisztázza a fontos körülményeket, majd igazi alázattal mondja ki üdvösségünk egyik legszebb igéjét: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”. (Lk 1, 38) a bukott angyalvezér, Lucifer, magával rántotta társait is: „Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.” (Jel 12, 9) „Nincs gyógyír a gőgös embernek sebére, a gonoszság vert benne gyökeret, és nem is veszi észre.” (30) Ez elsősorban a sátánra vonatkoztatható, de az általa elcsábított, Isten ellenségévé lett szerencsétlen embertömegekre is. Miért nincs gyógyír a számukra? Szent Jakab apostol szerint: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak, pedig kegyelmet ad”. (Jak4,6) A sátán bukása előtt nagy szellemi harcot vívott angyaltársaival, az érvek szikrázva repkedtek, tisztázódott mindkét csoport előtt az igazság. Az engedelmes angyalok a tiszta, tárgyilagos igazságot szeretettel és okosan védelmezték, a másikak viszont dölyfösen csak a maguk igazát hánytorgatták és ebben egyre jobban megerősödtek, meg is csontosodtak, a bölcs szavaival „a gonoszság gyökeret vert bennük”.Ugyanez történik a sátán által elcsábított emberekkel is. Az első kísértésben a mézesmadzag még rózsás színben tüntetheti fel a rosszat, a bűnt elkövetve már tudja, hogy vétkes, de elkezdi magát mentegetni, aztán elalszik a lelkiismeret, a végén már tagadja Istent, kezdi önmagát isteníteni: megcsontosodott a gonoszságban. Lehet, hogy erre csak akkor döbben rá, amikor képzelt földi trónjáról Isten letaszítja, de sajnos, társait is könnyen magával rántja. Az istenfélő hallja meg a bölcs szavát: „Fiam, alázattal vidd végbe tetteidet”. (19) Jézus üzeni: „Bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn 16, 33)
Sir 3, 19-21. 30-31; Zsid 12, 18-19. 22-24a;Lk 14, 1. 7-14
„Igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak”
Az angyalok teremtéséről nem szól semmit a Szentírás. Urunk, Jézus Krisztus szavaiból ismerjük a hogy át kellett esniük a nagy próbatételen: tudnak-e engedelmeskedni Istennek? Elfogadják-e rendelkezését, mert ez a feltétele a mennyországba való belépésnek. A próba tárgya a lehetett, hogy imádni kell a Fiúistent akkor is, ha emberalakban él majd. Az angyalok bölcs csapata elfogadta, hiszen belátta, hogy a megtestesült Isten úgy is Isten. A másik csapat felkapta a fejét: ha emberként kezd élni, mi felette állunk, mert tiszta szellemek vagyunk. Mintha először neki szólna a bölcs: „Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magad, akkor majd kegyelmet találsz Istennél”. (20) Nem tették. „Ekkor nagy harc támadt az égben. Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal. A sárkány és angyalai harcoltak, de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem volt többé az égben. (Jel 12, 7-8) Jézus, az Istenember, így emlékszik erre: „Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből”. (Lk 10, 18 a történelem folytatása a megtestesülés előtti pillanat. Gábor főangyal elmondja Máriának Isten üzenetét: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni” (Lk 1, 30-32) Máriát, Dávid király elszegényedett leszármazottját ezzel Isten minden teremtmény fölé emelte, tehát az angyalok fölé is. A bölcs szavát ő már ismerhette, érthette és értette is: „Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz Istennél”. Mária ezt a kegyelmet nemcsak megtalálta, de eleve meg is kapta, hiszen az angyal így köszöntötte: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled”. Lk 1, 28) Aztán tisztázza a fontos körülményeket, majd igazi alázattal mondja ki üdvösségünk egyik legszebb igéjét: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”. (Lk 1, 38) a bukott angyalvezér, Lucifer, magával rántotta társait is: „Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sátánnak hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és vele együtt angyalait is letaszították.” (Jel 12, 9) „Nincs gyógyír a gőgös embernek sebére, a gonoszság vert benne gyökeret, és nem is veszi észre.” (30) Ez elsősorban a sátánra vonatkoztatható, de az általa elcsábított, Isten ellenségévé lett szerencsétlen embertömegekre is. Miért nincs gyógyír a számukra? Szent Jakab apostol szerint: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak, pedig kegyelmet ad”. (Jak4,6) A sátán bukása előtt nagy szellemi harcot vívott angyaltársaival, az érvek szikrázva repkedtek, tisztázódott mindkét csoport előtt az igazság. Az engedelmes angyalok a tiszta, tárgyilagos igazságot szeretettel és okosan védelmezték, a másikak viszont dölyfösen csak a maguk igazát hánytorgatták és ebben egyre jobban megerősödtek, meg is csontosodtak, a bölcs szavaival „a gonoszság gyökeret vert bennük”.Ugyanez történik a sátán által elcsábított emberekkel is. Az első kísértésben a mézesmadzag még rózsás színben tüntetheti fel a rosszat, a bűnt elkövetve már tudja, hogy vétkes, de elkezdi magát mentegetni, aztán elalszik a lelkiismeret, a végén már tagadja Istent, kezdi önmagát isteníteni: megcsontosodott a gonoszságban. Lehet, hogy erre csak akkor döbben rá, amikor képzelt földi trónjáról Isten letaszítja, de sajnos, társait is könnyen magával rántja. Az istenfélő hallja meg a bölcs szavát: „Fiam, alázattal vidd végbe tetteidet”. (19) Jézus üzeni: „Bízzatok, én legyőztem a világot”. (Jn 16, 33)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése