Évközi 31. hét csütörtök
Róm 14,7-12; Lk 15,1-10
„Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk”
Szent Pál apostol önmagán tapasztalta, hogy az emberek nem feltétlenül az Isten által rendeltek szerint rendezik be az életüket. Amit mesterei Isten törvénye címén előadtak neki buzgón tanulta, a Szentírás az volt, ahogy az isteni szöveget ők lélekkel felruházták. A szövegre nagyon vigyáztak. Az Ószövetség betűit olyan gondosan másolták, hogy már a vége felé járva csak egyetlen betűt is eltévesztettek, nem húzták át és írták tovább helyesen a szöveget, hanem széttépték a sok éves munkát, és kezdték elölről. A szöveggel nem volt baj, hibátlan maradt. Saul is ennyire vigyázott az általa írt életszöveggel. Azt mondták neki: A Názáreti Jézus csaló volt (Mt 27,62-64), a csalót pedig halála után is üldözni kell. Üldözte tehát Jézus tanítványait a damaszkuszi Jézus jelenésig. Aztán a leghívebben végezte a neki adott feladatot, hirdette Jézus istenségét és a megváltás titkát. Megöregedve megértette már azt is, hogy mindenkinek más és más lehet a felfogása, ha nem lényeges dolgokról van szó:„Van, aki különbséget tesz nap és nap között, más meg egyformán ítél meg minden napot: legyen mindegyik határozott a maga meggyőződésében. Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg, s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik, s ő is hálát ad Istennek. Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg, és támadt fel, hogy a holtaknak is, az élőknek is Ura legyen”(Róm 14,5-8)Amikor azonban nemcsak arról van szó, hogy valami szabad véleménynél egyik vagy másik keresztény ember hogy foglal állást, hanem a hit dolgait az Egyház dogmáit magarázza valaki az Egyház tanításával ellentétesen, akkor, aki jól tudja, miről van szó, meg kell, hogy magyarázza a kevésbé tanult társának, amint a Szentírás felolvasása után is meg kell vallanunk: Ez az Isten Igéje! Ami az Egyház tanítása, arra pedig a legmegfelelőbb hitvallás: Ez az Egyház tanítása.A papok kötelessége az igazság hirdetése. A szent ágostoni bölcs állásfoglalás így szól: „In necessariis unitas, in nonnecessariis libertas et in omnibus caritas” A szükségesekben egység, a nem-szükségesekben szabadság, és mindenben szeretet.Amit viszont magunk sem tudunk biztosan, annak kötelességünk utánajárni, mert azonos ügyben igazság csak egy van, amit Isten arról a dologról megfogalmazott.
Róm 14,7-12; Lk 15,1-10
„Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk”
Szent Pál apostol önmagán tapasztalta, hogy az emberek nem feltétlenül az Isten által rendeltek szerint rendezik be az életüket. Amit mesterei Isten törvénye címén előadtak neki buzgón tanulta, a Szentírás az volt, ahogy az isteni szöveget ők lélekkel felruházták. A szövegre nagyon vigyáztak. Az Ószövetség betűit olyan gondosan másolták, hogy már a vége felé járva csak egyetlen betűt is eltévesztettek, nem húzták át és írták tovább helyesen a szöveget, hanem széttépték a sok éves munkát, és kezdték elölről. A szöveggel nem volt baj, hibátlan maradt. Saul is ennyire vigyázott az általa írt életszöveggel. Azt mondták neki: A Názáreti Jézus csaló volt (Mt 27,62-64), a csalót pedig halála után is üldözni kell. Üldözte tehát Jézus tanítványait a damaszkuszi Jézus jelenésig. Aztán a leghívebben végezte a neki adott feladatot, hirdette Jézus istenségét és a megváltás titkát. Megöregedve megértette már azt is, hogy mindenkinek más és más lehet a felfogása, ha nem lényeges dolgokról van szó:„Van, aki különbséget tesz nap és nap között, más meg egyformán ítél meg minden napot: legyen mindegyik határozott a maga meggyőződésében. Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg, s aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való tekintetből nem eszik, s ő is hálát ad Istennek. Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. Krisztus ugyanis azért halt meg, és támadt fel, hogy a holtaknak is, az élőknek is Ura legyen”(Róm 14,5-8)Amikor azonban nemcsak arról van szó, hogy valami szabad véleménynél egyik vagy másik keresztény ember hogy foglal állást, hanem a hit dolgait az Egyház dogmáit magarázza valaki az Egyház tanításával ellentétesen, akkor, aki jól tudja, miről van szó, meg kell, hogy magyarázza a kevésbé tanult társának, amint a Szentírás felolvasása után is meg kell vallanunk: Ez az Isten Igéje! Ami az Egyház tanítása, arra pedig a legmegfelelőbb hitvallás: Ez az Egyház tanítása.A papok kötelessége az igazság hirdetése. A szent ágostoni bölcs állásfoglalás így szól: „In necessariis unitas, in nonnecessariis libertas et in omnibus caritas” A szükségesekben egység, a nem-szükségesekben szabadság, és mindenben szeretet.Amit viszont magunk sem tudunk biztosan, annak kötelességünk utánajárni, mert azonos ügyben igazság csak egy van, amit Isten arról a dologról megfogalmazott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése