Kedd húsvét 4. hetében
ApCsel 11, 19-26; Jn 10, 22-30
„Ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók”
Kik azok, akik a templomszentelés ünnepén körülveszik Jézust, és felteszik neki a kérdést: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”(24) A templomszentelés ünnepe télen volt annak emlékére, hogy Júdás Makkabeus, a Lévi törzsből való szabadsághős,hadvezér a zsidók népét és vallását halálosan gyűlölő görög király csapatait megverte,
akik korábban kirabolták a templomot, megszentségtelenítették az áldozati oltárt. A jogos önvédelem és Isten igaz ügyének védelme volt a harcok oka. Régen ősztől tavaszig nem háborúztak a népek a rengeteg eső és az utak járhatatlansága miatt. Makkabeus Júdás és harcosai ezt az időt arra használták fel, hogy az okozott károkat kijavítsák. Jézus eme kétszáz évvel korábbi dicső tetteket ünnepli meg. Ellenfelei, már-már ellenségei ott fedezik fel őt és kötnek beléje az említett kérdéssel: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” A „zsidó” név Júdát és a törzsét jelenti a szó szoros értelmében. A jeruzsálemiek ebből a törzsből valók voltak. Jézus maga is Júda törzséből való. Apostolai azonban nem, a karióti Júdás kivételével. János evangéliumában tehát nem az egész népet kel értenünk a zsidó szó hallatán. Jézus nyíltan beszél messiási küldetéséről, a csodái egyértelmű bizonyítékok. Születése helye és származtató törzse felől talán készakarva nem kérdezik, Ő meg nem mondja, hogy a betlehemi Júda utóda, még ha két és fél évtizedig Názáret lakosa volt is. Nem hisznek neki, nem tisztázzák származását, mert nem akarnak benne hinni. Jézus megállapítja: „Ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók”.(26) A zsidók nem veszik figyelembe a nyilvánvaló tényeket, Jézus meg nem vitázik velük, mert elzárkóznak a kegyelem indításai elől. Jézus ezt ki is jelenti: „Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők, pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből” (27-28) Jézus testvérei hallják, de nem értik. Ennek a Jézusnak nem is akarnak hinni. Mi viszont jóleső érzéssel halljuk, mert minden szó ránk vonatkozik. Nem csak ránk vonatkoznék, hanem Európa minden népére, de a többi nép nem akar hinni Jézusban, tehát kizárják magukat juhai, vagyis hívei közül. A sátán elhitette velük, hogy jobb nem hinni Jézusban, nem előnyös keresztény katolikusnak lenni. A sátán rettenetes hatalmat ültetett a nyakunkra hatvan éve. Félő volt, hogy Szent István népe kicsúszik Jézus és Atyja kezéből. Jézus egykori üzenete: „Nem vesznek el soha, és senki nem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk”. (28-30) Tátott szájjal csodálkoznak rajtunk a nemzetek: Úgy tűnt, hogy mi a rokontalan nép elsüllyedt már, és mégis győzött.
ApCsel 11, 19-26; Jn 10, 22-30
„Ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók”
Kik azok, akik a templomszentelés ünnepén körülveszik Jézust, és felteszik neki a kérdést: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”(24) A templomszentelés ünnepe télen volt annak emlékére, hogy Júdás Makkabeus, a Lévi törzsből való szabadsághős,hadvezér a zsidók népét és vallását halálosan gyűlölő görög király csapatait megverte,
akik korábban kirabolták a templomot, megszentségtelenítették az áldozati oltárt. A jogos önvédelem és Isten igaz ügyének védelme volt a harcok oka. Régen ősztől tavaszig nem háborúztak a népek a rengeteg eső és az utak járhatatlansága miatt. Makkabeus Júdás és harcosai ezt az időt arra használták fel, hogy az okozott károkat kijavítsák. Jézus eme kétszáz évvel korábbi dicső tetteket ünnepli meg. Ellenfelei, már-már ellenségei ott fedezik fel őt és kötnek beléje az említett kérdéssel: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” A „zsidó” név Júdát és a törzsét jelenti a szó szoros értelmében. A jeruzsálemiek ebből a törzsből valók voltak. Jézus maga is Júda törzséből való. Apostolai azonban nem, a karióti Júdás kivételével. János evangéliumában tehát nem az egész népet kel értenünk a zsidó szó hallatán. Jézus nyíltan beszél messiási küldetéséről, a csodái egyértelmű bizonyítékok. Születése helye és származtató törzse felől talán készakarva nem kérdezik, Ő meg nem mondja, hogy a betlehemi Júda utóda, még ha két és fél évtizedig Názáret lakosa volt is. Nem hisznek neki, nem tisztázzák származását, mert nem akarnak benne hinni. Jézus megállapítja: „Ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók”.(26) A zsidók nem veszik figyelembe a nyilvánvaló tényeket, Jézus meg nem vitázik velük, mert elzárkóznak a kegyelem indításai elől. Jézus ezt ki is jelenti: „Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők, pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből” (27-28) Jézus testvérei hallják, de nem értik. Ennek a Jézusnak nem is akarnak hinni. Mi viszont jóleső érzéssel halljuk, mert minden szó ránk vonatkozik. Nem csak ránk vonatkoznék, hanem Európa minden népére, de a többi nép nem akar hinni Jézusban, tehát kizárják magukat juhai, vagyis hívei közül. A sátán elhitette velük, hogy jobb nem hinni Jézusban, nem előnyös keresztény katolikusnak lenni. A sátán rettenetes hatalmat ültetett a nyakunkra hatvan éve. Félő volt, hogy Szent István népe kicsúszik Jézus és Atyja kezéből. Jézus egykori üzenete: „Nem vesznek el soha, és senki nem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk”. (28-30) Tátott szájjal csodálkoznak rajtunk a nemzetek: Úgy tűnt, hogy mi a rokontalan nép elsüllyedt már, és mégis győzött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése