Ferenc pápa levele Ljubomir Huszar bíboros, kijev-halicsi nyugalmazott nagyérsek temetésére

A temetési szertartás Kijevben 

 

Ferenc pápa hétfőn levelet intézett Szvjatoszlav Sevcsuk kijev-halicsi görög-katolikus nagyérsekhez, melyben távirata után ismét részvétét fejezi a nyugalmazott Huszar bíboros temetése kapcsán.

Egyike az utóbbi évtizedek legtiszteltebb és legnagyobb erkölcsi tekintélyének

E levél megírására a hívek rendkívüli nagy áradata indít, akik ezekben a napokban tették végső tiszteletüket a bíboros földi maradványai előtt – kezdi levelét a pápa. Ez a nagyszámú jelenlét ékesszólóan beszél arról, ki is volt ő: egyike az utóbbi évtizedek legtiszteltebb és legnagyobb erkölcsi tekintélyének.

Ferenc pápa levelében a személyes ismeretség és megbecsülés hangján szól Sevcsuk nagyérsekhez, akinek számára Huszar bíboros halála különösen is nagy veszteség, mert benne lelkiatyját és vezetőjét vesztette el – írja a pápa. De ő egyúttal atya és vezető az volt az egész ukrán görög-katolikus egyház számára, melyet összegyűjtött a „katakombák” örökségéből, amikor ő is üldöztetést szenvedett és aminek ő nemcsak egyházi struktúrákat adott, hanem mindenekelőtt saját története örömét, mely a szenvedésben megpróbált hiten alapul.

Mint egy bölcs mester, rendszeresen megnyilatkozott az ország életében

Az egész ukrán görög-katolikus egyház élén mint „atya és fő” minőségében végzett munkával teli szolgálat után, idős korában és betegségében, megváltozott a nép közötti jelenlétének a stílusa, még intenzívebbé és gazdagabbá vált. Mint egy bölcs mester, rendszeresen megnyilatkozott az ország életében. Beszéde egyszerű volt, mindenki megértette, mégis volt mélysége. Az evangélium bölcsessége volt az övé, Isten Szavának a kenyerét megtörte az egyszerű emberek, a szenvedők és az emberi méltóságot keresők számára. Kötelességszerűen mindenkiért imádkozott. Nagyon sokakat képviselt és megvigasztalt, túl a felekezeti különbségeken is.

Szenvedélyesen szólt ukrán identitásáról, mindig reménykedve és nyitottan a jövő felé

Olyan keresztényt hallottak benne, aki szenvedélyesen szólt ukrán identitásáról, mindig reménykedve és nyitottan a jövő felé. Mindenkihez volt szava, érezte az embereket nagy emberségével és kedvességével. Szeretett a fiatalokkal beszélgetni és kivételes módon tudta magát megértetni velük.

A pápa megindultan gondol arra, hogy hétfőn az egész ukrán nép az elhunyt bíborost  siratja, aki sokak számára már az Atya karjaiban nyugszik. Hiteles élete után sokan élvezhetik továbbra is az imádságát, mellyel megvédelmezi a szenvedőket. Végül Ferenc pápa azt kéri az ukrán néptől, hogy teljesen hagyatkozzék a Gondviselésre.