Húsvét 6. hét csütörtök
A
„kis idő”, melyről Jézus a mai Evangéliumban beszél, nemcsak sírban nyugvásának
idejét jelenti, hanem a mennybemenetele és Pünkösd közötti időt is, hiszen az
apostolok Pünkösdkor a mennybe ment Krisztus egészen sajátos, végleges
visszatérésének lesznek tanúi. Azelőtt ott állt előttük hús-vér emberként,
feltámadása után már új, romolhatatlan testben, Pünkösd után viszont a
Szentlélek által bennük lesz jelen.
A
megtestesülés után ez a legnagyobb fordulat a világtörténelemben: az Egyház
születésének pillanata. Szent Pál is csak lassan érti meg, hogy a körülötte
kirobbanó botrányok, szakadások, a hozzá való csatlakozás és az elutasítás nem
őmiatta, hanem a benne élő Krisztus miatt történnek. Ha Jézust hirdetjük, és
bűnbánatban élünk hosszú éveken át, mi is az ellentmondás jelévé leszünk. Nem
csupán hibánk, természetünk miatt lesznek ellenségesek velünk, hanem Krisztus
miatt. Kitehetjük a lelkünk, fáradozhatunk a legnagyobb jó szándékkal,
elkerülhetetlen, hogy környezetünk szembekerüljön velünk, talán egészen odáig,
hogy megaláznak és kivetnek maguk közül. Szent Benedeket első társai meg
akarták mérgezni, Szent Ferencet alkalmatlannak nyilvánították rendje
vezetésére, Keresztes Szent Jánost szerzetestestvérei börtönbe vetették. Ők
mégsem estek kétségbe, s nem tértek le arról az útról, amelyre Krisztus vezette
őket a bensejükbe adott Szentlélek által. Isten pedig megáldotta szolgálatukat
és szenvedésüket, és még ragyogóbban beteljesítette küldetésüket.
Urunk, Jézus Krisztus, Te azért jöttél, hogy
velünk is megoszd istenfiúságodat, halhatatlan életedet, és elküldd nekünk a
Szentlelket. Fogadd el cserében tőlünk halandó testünket, földi életünket,
értelmünket, érzelmi világunkat, tehetségünket és akaratunkat, hogy általunk is
beléphess a világba, és beteljesítsd művedet az emberek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése