Húsvét 6. vasárnap

Húsvét 6. vasárnap

Szeretet és öröm összetartozik. Isten öröme – és a valódi, romlatlan emberi öröm is – mindenkor a szeretet öröme, vagyis Isten semmi másnak nem örül, csak a szeretetnek, s annak, ami szeretetből fakad. Jézus öröme az Isten megtestesült Fiának öröme. A teremtményekben is Atyja szeretetének örül, mivel a teremtett világot Atyja adja ajándékba neki, és általa, benne az embernek. Az egész univerzum a legparányibb egysejtűtől a hatalmas galaxisokig, az élő és élettelen teremtmények milliárdjai mind Isten túláradó szeretetét hirdetik, s az ő öröméről tanúskodnak. Jézus az ajándék mögött az ajándékozóra figyel, és ezért a teremtett világ s benne minden létező hálára és örömre indítja.

Emberi természetünk megromlása következtében azonban a mi szeretetünk megromlott, és megromlott az örömünk is. Hiszen bűnös ragaszkodásból nem születhet igazi öröm, legfeljebb hamis jóérzés, testi gyönyör, érzéki élvezet. Örömünknek nem lehet köze Jézus öröméhez mindaddig, míg nem mindig szeretetből fakad, míg egy tárgy birtoklásának, önző sikernek vagy éppenséggel más kárának örülünk. Ahhoz, hogy Jézus öröme lehessen bennünk, a szeretet kemény aszkézisével kell leszoktatnunk magunkat arról, hogy bármit is öncélú, ragaszkodó, bálványozó szeretettel szeressünk, és kitartóan gyakorolnunk, hogy minden dologban felfedezzük annak szeretetét, aki azt nekünk ajándékozta. Ezt jelenti az, hogy megtartjuk Jézus parancsait, és helyesen értjük az egyetlen parancsot : „Szeressétek egymást!”

Kérünk, Urunk, taníts meg minket az igazi örömre! Add, hogy megnyissuk szívünket a Szentlélek előtt, s így a Te szereteteddel szeretve egymást eljussunk a teljes és tiszta örömre, mely egyben a Te örömöd is, az Atya dicsőségének kinyilvánulása és Isten országának megvalósulása.