Az üdvösség feltétele, hogy szeressük Istent és felebarátunkat – a pápa Úrangyala imádsága

Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a napi evangéliumi szakaszhoz fűzte elmélkedését: Jézus úton van Jeruzsálem felé, ahol tudja, hogy „kereszthalált kell halnia minden ember üdvösségéért”.

A Paradicsom tehát mindenki számára nyitva áll, nincs „zárt létszám”, de ahhoz, hogy beléphessünk az örök életbe, már most a „szűk kapun” kell áthaladnunk, vagyis minden nap meg kell élnünk hitünket: imával, a szentségek vételével, jócselekedeteinkkel kell tanúságot tennünk az evangéliumról. Szeretnünk kell Istent és felebarátainkat, ami nem „kényelmes” – fejtette ki elmélkedésében Ferenc pápa.

Jól használjuk ki a jelent, éljünk felelősségteljesen

A vasárnapi evangéliumi szakasz (vö. Lk 13,22-30) arról szól, - kezdte beszédét a pápa - , hogy Jézus tanított városokban és falvakban, amelyeken keresztülment útban Jeruzsálem felé, tudva, hogy ott kereszthalált kell halnia minden ember üdvösségéért. Ebbe a képbe illeszkedik bele a kérdés, amellyel valaki Jézushoz fordul: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Abban az időben vitatott volt ez a téma és erre vonatkozóan különféle módokon értelmezték az Írásokat. Jézus azonban megfordítja a kérdést – amely inkább a mennyiségre összpontosít: „kevesen vannak?”... – és a választ a felelősség szintjére helyezi, arra szólítva fel minket, hogy jól használjuk ki a jelenünket. Ezt mondja ugyanis: „Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak”.

A „szűk kapu” kitartó elkötelezettséget igényel az evangéliumi életre

Ezekkel a szavakkal Jézus megérteti velünk, hogy nem számokról van szó, nincs „numerus clausus”, „zárt létszám” a Paradicsomban! Hanem arról van szó, hogy már mostantól kezdve a helyes átjárón kell keresztülmennünk, amely mindenki számára létezik, de szűk. Ez a probléma. Jézus nem akar áltatni, hamis illúziókba ringatni bennünket, nem mondja, hogy „Igen, legyetek nyugodtak, könnyű üdvözülni, az örök élethez egy szép autósztráda vezet, amelynek a végén egy nagy kapu áll...” Nem. Jézus a valóságot mondja: az átjáró szűk. Milyen értelemben? Abban az értelemben, hogy ahhoz, hogy üdvözüljünk, szeretni kell Istent és a felebarátot és ez nem kényelmes! Azért a „szűk kapu” a helyes út, mert igényes, mert elkötelezettséget, sőt „erőfeszítést” követel, vagyis határozott és kitartó akaratot, hogy az evangélium szerint éljünk. Szent Pál ezt a „hit jó harcának” nevezi Timóteushoz írt első levelében (1Tm 6,12).

Nem számítanak a címek, rangok, csak a hittel megélt élet

És Jézus, hogy még jobban kifejtse magyarázatát, egy példabeszédet mond el. Van egy háziúr, egy családapa, aki az Urat képviseli. Otthona jelképezi az örök életet, az üdvösséget. És itt visszatér az ajtó képe – mutatott rá a pápa. Jézus ezt mondja: „Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ő azt feleli: nem tudom, honnan vagytok”. Ezek a személyek akkor majd megpróbálják felismertetni magukat, emlékeztetve a ház urát, hogy együtt ettek és ittak vele és hallgatták nyilvános tanításait. De az Úr megismétli majd, hogy nem ismeri őket és „az igazságtalanság művelőinek”, (gonosztevőknek) nevezi őket. Itt van a probléma! Az Úr nem címeinkért fog majd felismerni bennünket. Hiába mondjuk majd, hogy „Uram, én ehhez és ehhez a társulathoz tartoztam, ez vagy az a prelátus, bíboros, pap a barátom volt”. Nem, a címek nem számítanak – hangsúlyozta Ferenc pápa. Az Úr csak akkor ismer majd fel bennünket, ha  alázattal és hittel éltük  meg életünket, ha hitünket tükrözték cselekedeteink.

Szeretetközösség Jézussal az ima, a szentségek révén

Számunkra, keresztények számára ez azt jelenti: arra kaptunk meghívást, hogy valódi szeretetközösséget hozzunk létre Jézussal, imádkozva, templomba járva, a szentségekhez járulva és táplálkozva Szavával. Ez tart meg bennünket a hitben, táplálja reménységünket és megújítja szeretetünket, karitatív tevékenységünket. És így, Isten kegyelméből van rá lehetőségünk – és ez egyben kötelességünk is –, hogy életünket testvéreink javának szenteljük, küzdve a rossz és az igazságtalanság minden formája ellen.

Mária a „Mennyek Kapuja” segítsen bennünket

Ebben segítsen bennünket Szűz Mária. Ő a szűk kapun haladt át, amely Jézus. Befogadta egész szívével és követte őt élete minden napján, akkor is, amikor nem értette, amikor tőr döfte át lelkét. Ezért hívjuk Máriát a „Mennyek Kapujának”. Ő olyan kapu, amely pontosan Jézus alakját követi: Isten szívének kapuja, igényes, de mindenki számára nyitva áll.

A papnövendékek legyenek mindig hűségesek Krisztushoz

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a római híveket és a zarándokokat, kiemelve az Észak-Amerikai Pápai Kollégium közösségét, közöttük az újonnan érkezett szeminaristákat. Arra buzdította őket, hogy mindig legyenek hűségesek Krisztushoz, az evangéliumhoz és az egyházi Tanítóhivatalhoz. Ezek nélkül a tartóoszlopok nélkül lehetetlen vállalkozás hivatásuk építése.