Elmélkedés a Család évében CLXII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXII.



Isten ládája fogságban is Izrael családját védi.



„A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját a Segítség-kövétől Asdódba. Ott aztán vették a filiszteusok az Isten ládáját, s bevitték Dágon (hal alakú bálványszobor) templomába, s odaállították Dágon mellé. Amikor azonban másnap reggel az asdódiak felkeltek, íme, Dágon ott feküdt arccal a földön az Úr előtt. Fogták erre D1ágont, és visszaállították helyére. Amikor másnap reggel felkeltek, Dágont ismét arccal a földön az Úr ládája előtt fekve találták. Dágon feje és két kézfeje levágva a küszöbön volt, és csak Dágon törzse maradt a helyén. Ezért nem lépnek Dágon papjai, s mindazok, akik Dágon templomába mennek, Dágon küszöbére Asdódban mind a mai napig. Ezenfelül ránehezedett az Úr keze az asdódiakra. Pusztította és daganatokkal sújtotta Asdódnak és környékének lakóit. Amikor látták az asdódi emberek ezt a csapást, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izrael Istenének ládája, mert keményen sújt minket és Dágon istenünket. Elküldtek tehát és összegyűjtötték magukhoz a filiszteusok valamennyi fejedelmét, és megkérdezték: Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával? Azok azt felelték: Körül kell vinni Gátban Izrael Istenének ládáját. Ám amikor körül vitték, az Úr a városra emelte kezét, nagy félelmet keltve. Lesújtott a város férfiaira az aprajától a nagyjáig, úgyhogy daganatok támadtak rajtuk. Erre elküldték az Isten ládáját Akkaronba. Amikor azonban az Isten ládája Akkaronba érkezett, az akkaroniak jajveszékelni kezdtek és azt mondták: Hozzánk hozták Izrael Istenének ládáját, hogy megöljön minket és népünket! Éppen azért elküldtek és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét. Azok azt mondták: Küldjétek haza Izrael Istenének ládáját, hadd térjen vissza a helyére, hogy ne öljön meg minket népünkkel együtt. Halálos félelem volt ugyanis mindegyik városban, s az Úr keze nagyon nehéz volt. Azokon a férfiakon, akik nem haltak meg, daganatok támadtak, úgyhogy jajveszékelés szállt valamennyi városból az ég felé”(1Sám 5,1-12

Ne legyen viszály köztem és közted, hiszen rokonok vagyunk.



2011.06.21. kedd.



A város fényét a Bárány adja



Az Ószövetségben sokan szerették volna látni Isten gyönyörű arcát. Mózes, aki népével együtt döbbenten állt a Sínai- hegy lábánál, és nézte az állandó villámlásban tündöklő hatalmas hegyet, később meghívást kapott a hegytetőre Istennel beszélgetni. Kétszer negyven nap és negyven éjszaka volt Isten vendége. Isten arcát azonban nem láthatta, mert azt a földön élő ember nem élné túl. De a saját arca túlvilági fényben ragyogott az Úrral való társalgástól. Aztán látta Isten dicsőségének ragyogását a szövetség sátra Szentek Szentjében. A szent sátor belső, kisebb helyisége ablaktalan volt, vastag függöny választotta el a szentélytől. Nem volt benne semmi más, csak a frigyláda. Annak teteje aranylemez volt, rajta a két kis kerubszobor összehajló szárnyakkal. Ennek félköréből ragyogott Isten dicsősége, a fény, amely éjjel-nappal beragyogta a Szentek Szentjét. Mózes, majd a mindenkori főpap beléphetett oda évente egyszer látni a földi fényforrás nélküli ragyogást. A karácsony sűrű éjszakai sötétjét napnál világosabban ragyogta be az angyal, majd az angyal-sereg fénye. Az égen ugyanekkor titkos csillagfény ragyogott fel jelezni a Messiáskirály születését. Ez másfél év múlva Jeruzsálem és Betlehem között újra ismétlődött. Maga Jézus is napnál fényesebb ragyogást sugárzott a színeváltozáskor a hegyen. Az égből földre szállt Jeruzsálem is ilyen fényben ragyog. De az égben sem kell nap vagy holdvilág, mert az Isten és a Bárány, ragyogja be örök fényességgel.(Jel 21,23)

Elmélkedés a Család évében CLXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXI.



Héli főpap szörnyet hal.



„Még ugyanazon a napon Silóba futott és érkezett egy Benjaminból való ember a harctérről, megszaggatott ruhával s porral hintett fővel. Amikor odaért, Héli éppen a székében ült, s egyre az út felé nézett, mert szíve rettegett az Isten ládája miatt. Beérve, hírül vitte az az ember a dolgot a városnak, mire jajveszékelni kezdett az egész város. Amikor Héli meghallotta a jajveszékelés hangját, azt mondta: Micsoda zsivaj hangja ez? Erre az sietve odament, hogy tudtára adja Hélinek. Héli ekkor kilencvennyolc esztendős volt, s a szeme úgy elhomályosodott, hogy nem látott. Azt mondta azért Hélinek: Én vagyok az, aki a harctérről idejöttem, én vagyok az, aki ma a harctérről idefutottam. Erre ő azt mondta neki: Mi történt, fiam? A hírhozó ezt felelte: Megszaladt Izrael a filiszteusok elől, s nagy vereség érte a népet, sőt két fiad, Ofni és Fineesz is meghalt, s az Isten ládáját is elfogták. Amikor ő az Isten ládáját említette, Héli hátraesett a kapu melletti székéből, és nyakát szegte és meghalt. Öreg ember volt ugyanis és élemedett korú. Negyven esztendeig bíráskodott Izraelen. Menye, Fineesz felesége ekkor éppen várandós volt, s már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy az Isten ládáját elfogták, s apósa és férje meghalt, meggörbült és szült, mert hirtelen meglepték a fájdalmak. Haldoklása közepette azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: Ne félj, mert fiút szültél. Ám ő nem felelt nekik, s nem figyelt rájuk, hanem az Isten ládájának elfogása meg apósa és férje miatt elnevezte a gyermeket Ikabódnak, mondva: Oda van Izrael dicsősége. Majd így szólt: Oda van Izrael dicsősége, mert elfogták az Isten ládáját”. (1Sám 4,12-22)Az özvegy nagyon igazságosan ítélt, tudhatta, hogy férje nem jó úton jár, amikor meggyalázza Isten szertartásait, ezért kellett meghalnia. Isten talán irgalmazott Fineesznek felesége igaz voltáért!

Magdeburgi Szent Adalbert püspök

Ábrahám elment, ahogyan az Úr mondta neki.



2011.06.20. hétfő



A bölcsesség erénye az az állandó jóra való készség, amellyel könnyen és gyorsan felismerjük, hogy milyen tetteinkkel tudjuk helyesen szolgálni örök üdvösségünket. Ez a lelki készség már szerepelt a pogányok gondolatvilágában is. Nem nevezték erénynek és nem az örök üdvösség elnyerésére irányult, de mint szellemi erő, legendás alak élt az okos pogányok tudatában. Tőle remélték, hogy segíti az embert abban, hogy felismerje, az életben hogyan kell boldogulnia, a boldogságot milyen viselkedéssel tudja legkönnyebben elérni. Magában foglalt bizonyos világszemléletet, erkölcsi szabályokat, később Egyiptomban vallásos vonatkozásokat is. A görögöknél a VI. századtól fogva inkább spekulatív jelleget öltött és filozófiává alakult. Akkor még kezdetlegesek voltak a technika és a természettudományok, ezekkel is ebben a gondolatkörben foglalkoztak. Ez lett az ókor humanizmusa. A Szentírásban is megtaláljuk a bölcsességet, mint Isten igéjét. Ott természetesen nem azt jelenti, hogy a bölcsesség fejlődése egy bizonyos szakaszában humanizmussá változik. Ha behatóan vizsgáljuk a bibliai bölcsességet, úgy találjuk, hogy Isten mindent célravezetően teremtett, tehát bölcsen. Isten maga bölcs végtelenül. Az embernek van szüksége arra, hogy ezt az isteni bölcsességet okosan felismerje minden isteni műben, és így állandóan közelebb kerüljön Isten megismeréséhez a művein keresztül. Úgy tűnik némelyik megfogalmazásban, mintha személy lenne ez a bölcsesség, aki ott ül hajnalban a vele egész éjszaka ismerkedni vágyó embernek a küszöbén, várva, hogy kilépjen a házból, és ott találja őt mint egy mindenben segítő jó barátot. A bölcsesség mint sarkalatos erény a keresztény ember számára könnyű és biztos eligazítást ad.

Elmélkedés a Család évében CLX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLX.



Fogságba kerül a szent láda.



A szövetség ládája volt Izrael igen nagy kincse. Anyaga akácfa volt, kívül-belül arannyal bevonva. Két és félkönyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége, másfél könyök a magassága is. Arany lemez volt a fedele. Két kerub-szobor állt a tetején egymással szemben, arcuk a láda felé fordult, a szárnyuk a láda felett összeért. Engesztelőhelynek mondták ezt a betakart helyet, mert nem az arany fénylett igazán, hiszen a szentsátor kisebbik szobája rejtette a ládát, világosság nem szűrődött be, csak a mennyországhoz hasonlóan Isten dicsősége fénylett napnál ragyogóbban. A láda két oldalán két-két aranykarika függött, abba tettek a láda cipeléséhez egy-egy arannyal bevont akácfa rudat. Mivel Istent emberi szemmel látni nem lehet, a belőle áradó fény jelzi csupán, hogy Isten különlegesen jelen van. A zsidók közül is csak Áron családjának férfi tagjai érinthették, tehát vinni is csak ők vihették, tarthatták a vállukon, mint a Jordánban is az átvonuláskor. Isten ereje tartotta a hegyként feltorlódott folyóvizet. (vö.Kiv 37,1-9) Ezért üdvözölte üdvrivalgással a zsidó hadsereg a táborba érkező isteni fényt, magát a felséges Istent. Féltek tőle nagyon a filiszteusok, de nem menekültek el, hanem vakmerők lettek, készültek a másnapi harcra: „Legyetek erősek, legyetek férfiak, filiszteusok, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, ahogy azok szolgáltak nektek. Legyetek erősek, harcoljatok! Harcba is szálltak a filiszteusok, s úgy megverték Izraelt, hogy mindenki a sátrába menekült. A vereség igen nagy volt. Harmincezer gyalogos esett el Izraelből. Az Isten ládáját is elfogták, és Héli két fia, Ofni és Fineesz is meghalt.

Szent Romuáld apát

Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten.



2011.06.19. vasárnap



Ellenségeink vannak, akik meg akarják akadályozni, hogy a mennyországba bejussunk. Ezek lehetnek emberek is, kiket nem a szeretet ösztönöz nekünk segíteni, hanem irigyelnek bennünket. De igazán nem ezek ellen kell harcolnunk. Szent Pál írja: „Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságában lévő szellemei ellen”. (Ef 6,12) Tehát az ördögök és földi csatlósaik, a hazugok és gyűlölködők ellen harcolunk Isten kegyelmével, amit a szentségek felvételével, imádsággal, jócselekedetekkel kapunk. A harcunkban kialakulnak lelki erők, vagyis erények, mint a testi sportban az edzések eredményei, hogy könnyen, gyorsan tudjuk tenni a jót. Ezek közül a legfontosabbak: a hit, amivel el tudom fogadni a hitélet és az erkölcsi élet alapjait úgy, ahogy Isten fogalmazta meg; a remény, ami biztosít, hogy Isten nem csal meg soha; a szeretet, ami mások (Isten és emberek) boldogságát szolgálja.

Elmélkedés a Család évében CLIX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLIX.



A gyász előszele.



Történt aztán azokban a napokban, hogy a filiszteusok harcra gyűltek egybe. Erre Izrael hadbavonult a filiszteusok ellen, és a Segítség kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze, és álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc, Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek a harcban, szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert. Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: Miért vert meg minket ma az Úr az filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből. Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok fölött trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Offni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával. Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett bele. Amint a filiszteusk meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában? Amikor meghallották, hogy az Úr ládája jött a táborba, félelem szállta meg a filiszteusokat, és azt mondták: Isten jött a táborba. Majd felsóhajtottak és azt mondták: Jaj nekünk! Mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik nagy csapással sújtották Egyiptomot a pusztában!” (1Sám 4,1-8)