Elmélkedés a Család évében CLXI.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXI.



Héli főpap szörnyet hal.



„Még ugyanazon a napon Silóba futott és érkezett egy Benjaminból való ember a harctérről, megszaggatott ruhával s porral hintett fővel. Amikor odaért, Héli éppen a székében ült, s egyre az út felé nézett, mert szíve rettegett az Isten ládája miatt. Beérve, hírül vitte az az ember a dolgot a városnak, mire jajveszékelni kezdett az egész város. Amikor Héli meghallotta a jajveszékelés hangját, azt mondta: Micsoda zsivaj hangja ez? Erre az sietve odament, hogy tudtára adja Hélinek. Héli ekkor kilencvennyolc esztendős volt, s a szeme úgy elhomályosodott, hogy nem látott. Azt mondta azért Hélinek: Én vagyok az, aki a harctérről idejöttem, én vagyok az, aki ma a harctérről idefutottam. Erre ő azt mondta neki: Mi történt, fiam? A hírhozó ezt felelte: Megszaladt Izrael a filiszteusok elől, s nagy vereség érte a népet, sőt két fiad, Ofni és Fineesz is meghalt, s az Isten ládáját is elfogták. Amikor ő az Isten ládáját említette, Héli hátraesett a kapu melletti székéből, és nyakát szegte és meghalt. Öreg ember volt ugyanis és élemedett korú. Negyven esztendeig bíráskodott Izraelen. Menye, Fineesz felesége ekkor éppen várandós volt, s már közel volt a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy az Isten ládáját elfogták, s apósa és férje meghalt, meggörbült és szült, mert hirtelen meglepték a fájdalmak. Haldoklása közepette azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: Ne félj, mert fiút szültél. Ám ő nem felelt nekik, s nem figyelt rájuk, hanem az Isten ládájának elfogása meg apósa és férje miatt elnevezte a gyermeket Ikabódnak, mondva: Oda van Izrael dicsősége. Majd így szólt: Oda van Izrael dicsősége, mert elfogták az Isten ládáját”. (1Sám 4,12-22)Az özvegy nagyon igazságosan ítélt, tudhatta, hogy férje nem jó úton jár, amikor meggyalázza Isten szertartásait, ezért kellett meghalnia. Isten talán irgalmazott Fineesznek felesége igaz voltáért!