Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXIII.
Isten ládája megmenekül.
„Hét hónapig volt az Úr ládája a filiszteusok földjén. Akkor a filiszteusok összehívták a papokat és jósokat, és azt mondták: Mi a tennivalónk az Úr ládájával? Közöljétek velünk, mi módon küldjük vissza a helyére? Azok azt válaszolták: Ha visszakülditek Izrael Istenének ládáját, ne küldjétek vissza üresen, hanem rójátok le Neki azt, amivel a vétekért tartoztok, s akkor meggyógyultok, s megtudjátok, miért nem távozik most rólatok keze? Erre megkérdezték: Mi az, amit a vétekért le kell rónunk Neki? Azok azt felelték: Készítsetek a filiszteusok fejedelemségeinek számával megegyezően öt arany daganatot és öt arany egeret, mert ugyanaz a csapás ért titeket mindnyájatokat s fejedelmeiteket. Készítsetek tehát képmásokat daganataitokról és képmásokat azokról az egerekről, amelyek elpusztították földeteket, s adjátok meg a tisztességet Izrael Istenének, s akkor talán leveszi kezét rólatok, isteneitekről és földetekről. Miért keményítenétek meg szíveteket úgy, mint ahogy Egyiptom és a fáraó keményítette meg szívét? Nemde, amikor csapások érték, akkor az is elbocsátotta őket, s ők elmehettek? Nos tehát, lássatok hozzá és készítsetek egy új szekeret, fogjatok a szekérbe két olyan szoptatós tehenet, amelyen még nem volt járom, és zárjátok el borjaikat odahaza. Aztán vegyétek az Úr ládáját, s tegyétek rá a szekérre, azokat az aranytárgyakat pedig, amelyeket neki a vétekért leróttok, helyezzétek egy ládácskában melléje, és bocsássátok el, hadd menjen. Aztán figyeljétek meg: ha az Ő határa irányába, Betsemes felé tart, akkor Ő okozta nekünk ezt a nagy bajt, ha pedig nem, akkor tudni fogjuk, hogy nem az ő keze ért minket, hanem véletlen volt, ami történt” (1Sám 6,1-9)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése