Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLIX.
A gyász előszele.
Történt aztán azokban a napokban, hogy a filiszteusok harcra gyűltek egybe. Erre Izrael hadbavonult a filiszteusok ellen, és a Segítség kövénél ütött tábort, amíg a filiszteusok Áfekben gyűltek össze, és álltak csatarendbe Izrael ellen. Amikor aztán megkezdődött a harc, Izrael meghátrált a filiszteusok előtt, s azok megöltek a harcban, szanaszét a mezőn, mintegy négyezer embert. Amikor aztán a nép visszatért a táborba, azt mondták Izrael vénei: Miért vert meg minket ma az Úr az filiszteusok előtt? Hozzuk el magunkhoz Silóból az Úr szövetségének ládáját, jöjjön közénk, hogy megszabadítson ellenségeink kezéből. Elküldött tehát a nép Silóba és elhozták onnan a kerubok fölött trónoló Seregek Urának szövetségládáját; Héli két fia, Offni és Fineesz volt az Úr szövetségének ládájával. Amikor aztán megérkezett az Úr szövetségének ládája a táborba, akkora örömrivalgásba tört ki egész Izrael, hogy a föld rengett bele. Amint a filiszteusk meghallották a rivalgás hangját, azt mondták: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a héberek táborában? Amikor meghallották, hogy az Úr ládája jött a táborba, félelem szállta meg a filiszteusokat, és azt mondták: Isten jött a táborba. Majd felsóhajtottak és azt mondták: Jaj nekünk! Mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap sem tegnapelőtt. Jaj nekünk! Ki szabadít meg minket ezeknek a felséges isteneknek a kezéből? Ezek azok az istenek, akik nagy csapással sújtották Egyiptomot a pusztában!” (1Sám 4,1-8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése