Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXIV.
Az Isten ládája hazatalál.
A filiszteusok „úgy is cselekedtek: vettek két olyan tehenet, amelynek szopós borja volt, s befogták a szekérbe, s borjaikat elzárták odahaza. Aztán rátették a szekérre az Isten ládáját. s azt a ládácskát, amelyben az arany egerek és a daganatok képmásai voltak. Erre a tehenek egyenesen a Betsemes felé vivő útra tartottak, mindig csak azon az egy úton haladtak, s bár folytonosan bőgtek, nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok fejedelmei pedig követték őket egészen Betsemes határáig. A betsemesiek éppen búzát arattak a völgyben, s amint felemelték szemüket, meglátták a ládát, s láttára megörültek. Amikor aztán a szekér a betsemesi Józsue mezejére jutott, ott megállapodott. Ott éppen egy nagy kő feküdt. Ekkor ők felvagdalták a szekér fáját, s azon bemutatták a teheneket egészen elégő áldozatul az Úrnak, a leviták pedig leemelték az Isten ládáját s a mellette lévő ládácskát, amelyben az aranytárgyak voltak, s rátették a nagy kőre. S aztán a betsemesi emberek egészen elégő áldozatokat mutattak be, s véresáldozatokat vágtak az Úrnak azon a napon. Amikor ezt a filiszteusok öt fejedelme látta, még aznap visszatért Akkaronba. A következő számú arany daganatot készítették a filiszteusok a vétekért az Úrnak: Asdód egyet, Gáza egyet, Askalon egyet, Gát egyet, Akkaron egyet, s annyi arany egeret, ahány város volt a filiszteusolk öt fejedelemségében a bekerített városoktól a be nem kerített falvakig. Az a kő, melyre az Úr ládáját helyezték, a mai napig tanúja ennek a bétsemesi Józsue mezején”. (1Sám 6,10-18)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése