Az Élet Igéje – 2013. október

„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt.” (Róm 13,8)

A Rómaiakhoz írt levél ezt megelőző részében (Róm 13,1-7) Szent Pál a polgári hatóságok iránti kötelességeinkről beszélt (engedelmesség, tisztelet, adófizetés stb.), és aláhúzta, hogy ezek teljesítésének is szeretetből kell fakadnia.
Könnyen megérthetjük, hogy milyen kötelességeink vannak ezen a téren, mert ha elmulasztjuk teljesíteni őket, a törvény által előírt büntetésben részesülünk.
Ennek kapcsán beszéljünk most egy másik kötelességről, melyet már egy kicsit nehezebb megérteni, arról, amely Jézus ránk hagyott parancsának megfelelően minden felebarát iránti kötelességünk. Ez pedig a kölcsönös szeretet, amely különböző módokon nyilvánulhat meg: nagylelkűségben, szolgálatkészségben, bizalomban, kölcsönös megbecsülésben, őszinteségben stb. (vö. Róm 12,9-12).

„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt.”

Ez az ige két dolgot tesz világossá számunkra.
Először is úgy mutatja be a szeretetet, mint adósságot, mint olyan valamit, ami iránt nem maradhatunk közömbösek, amit nem lehet elodázni, ami ösztönöz, sürget bennünket és nem hagy békén mindaddig, amíg meg nem fizettük.
Azt mondja, hogy a kölcsönös szeretet nem valami ráadás, amely nagylelkűségünk gyümölcse, és teljesítése alól kibújhatunk anélkül, hogy a törvény előírásaiba ütköznénk. Ez az ige arra sürget minket, hogy minél hamarabb váltsuk életre, különben eláruljuk keresztény méltóságunkat, hiszen Jézus arra hívott meg bennünket, hogy szeretetének eszköze legyünk a világban.
Másodszor pedig azt üzeni ez az ige, hogy a kölcsönös szeretet minden más parancsolatnak is a kiindulópontja, lelke és végcélja.
Ebből az következik, hogy ha jól akarjuk teljesíteni Isten akaratát, akkor nem elég parancsolatainak rideg, jogi értelemben vett megtartása, hanem mindig szem előtt kell tartanunk azt a célt, amelyet parancsolatai által elénk tűz. Például, ha jól akarjuk élni a hetedik parancsolatot, nem szűkíthetjük le csupán arra, hogy nem lopunk, hanem komolyan el kell köteleznünk magunkat a társadalmi igazságtalanságok megszüntetéséért folytatott küzdelemben. Csak így mutathatjuk meg, hogy igazán szeretjük felebarátainkat.

„Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki felebarátját szereti, teljesíti a törvényt.”

Hogyan éljük tehát az e havi igét?
A felebaráti szeretetnek végtelenül sok árnyalata van. Most főleg egyet emelnénk ki, azt, amely úgy tűnik, leginkább előtérbe kerül ebben az evangéliumi mondatban.
Ha a kölcsönös szeretetet tartozásként értelmezzük – ahogy Szent Pál mondja –, akkor olyan szeretetnek kell lennie bennünk, mely elsőként szeret, ahogyan Jézus tette velünk. Ez a szeretet tehát kezdeményez, nem vár, nem halogat.
Éljünk így ebben a hónapban! Törekedjünk elsőként szeretni minden embert, akivel találkozunk, akivel telefonon beszélünk, akinek levelet írunk, vagy akivel együtt élünk! Szeretetünk legyen konkrét, megértő, előzékeny, türelmes, bizalommal teli, állhatatos és nagylelkű!
Azt fogjuk tapasztalni, hogy lelki életünkben minőségi ugrás következik be, nem is beszélve arról az örömről, amely betölti majd szívünket.

Chiara Lubich

 

Évközi 26. hét kedd

Évközi 26. hét kedd

Zak 8,20-23;Lk 9,51-56

„Így szól a Seregek Ura: Még majd eljönnek a népek, számos város lakói”

Néhány napja Aggeus prófétával foglalkoztunk az Egyház által előírt szentmise-részletekkel kapcsolatban. Arról a kijelentéséről és az isteni üzenetéről is elgondolkodtunk, hogy melyik templom volt a szebb az öregek szemében, akik a régi Salamon-i templomot is látták: az vagy az új? Isten maga fogalmazza meg a különbséget: „és milyennek látjátok most? Nemde olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna?”(Agg 2,3) Aztán adja a vigasztalást az Úr: „Nagyobb lesz ez új háznak a dicsősége az elsőnél,- mondja a Seregek Ura, - ezen a helyen adok én békességet, mondja a Seregek Ura”(9) Mit ad magyarázatul az Úr? „Ezen a helyen adok békességet” Már iskolás koromban is megmagyarázták, hogy ez azt jelenti, hogy ebben a templomban megjelenik a Messiás. Azóta a mikeási jövendölésből tudom, hogy Jézus születése helyének megjövendölése végén ezt mondja: „És ő maga lesz a béke” (Mik 5,4) Azt is olvashatjuk, hogy „ezen a helyen” adja Isten a békét, Fia békéjét, tehát újabb bizonyíték eme vigasz igazságáról, hogy Zakariásnál is nem a fennmaradó templomba jönnek majd Istennel találkozni a népek zarándokai, hanem csak a helyére jutnak el, amelyen Jézus még a templomban járt, de megjövendölte róla ő is, mint Zakariás is jelzi, hogy Messiás ott járta, utolsó látogatása után csak a helye marad meg (Mt 24,2)Jézus még egy helyen megjelenik ebben az összefüggésben Zakariás jövendölésében: „a tízediknek böjtje örömmé válik és jeles ünneppé lesz Júda háza számára. Csak az igazságot és a békét szeressétek!”(Zak 8,19) „Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: Betelt az idő, és elközelgetett az Isten Országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk1,14-15) „Én vagyok az út, az igazság és az élet” mondja az Úr. (Jn 14,6) Zakariás örömmel látja a jövőt: „így szól a Seregek Ura: Még majd eljönnek a népek, számos város lakói! Elmennek majd egymáshoz lakosok és mondják: Menjünk, esedezzünk az Úr előtt, és keressük a Seregek Urát, hadd menjek én is! És eljön számos nép és sok nemzet, hogy keresse a Seregek Urát Jeruzsálemben és esedezzék az Úr előtt!” (Zak 8,22)„Így szól a Seregek Ura: Azokban a napokban mindenféle nyelvű nemzetből tíz ember is megragadja és megfogja egy zsidó ember köntösének szélét, és mondja: Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Úr”. (Zak 9, 23) Lám, milyen csodálatos a két szövetség összhangja: Jézus megparancsolja mennybemenetele előtt tanítványainak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik”. (Mk 16,15-16) Jeruzsálembe azután indul az egész világról sok-sok nemzedék, amióta a tizenkettő kiválasztott Jézust hirdeti. Nyomukban jár a Szentföldre rengeteg ember most is. A támadóktól keresztes vitézeink szerezték vissza. Fontos a régmúlt, de Jézussal teljesen újszövetség kezdődött az egész világ javára: „Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is felemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.” (Jn 3, 14) Csakis őbenne!

Assisi Szent Ferenc

Assisi Szent Ferenc

1182-ben nagy öröm töltötte be Assisiben Pietro di Bernardone posztókereskedő házát: megszületett a család trónörököse. Az édesapa éppen Dél-Franciaországban járt áruvásárlás ügyében. Az édesanyja. mélyen vallásos asszony János névre kereszteltette. Amikor aztán hazaérkezett körútjáról a ház ura, azonnal tiltakozott a János név ellen. Neki nem jámbor apostoli névrokonság kellett, hanem a sokszor megbámult Dél-Franciaország szép emlékeire figyelmeztető becenév, mondjuk: Kis-franciácska: Francesco. A kisfiú vidám, játékos, eleven eszű, életvidám kereskedőt ígért. Kellemes hangja, zenei érzéke kora ifjúságának vezetőjévé tette. Már férfivá érve a tavaszi torzsalkodások részesévé lett. Már az Ószövetségben is több helyen olvashatjuk, hogy a tavaszi időt csak úgy jellemzik: „amikor a királyok háborúba szoktak vonulni”; ezt a XIII. századi városállamok is szívesen megtették. Az egyszerű származású legények ilyen összecsapásokban tudtak feltűnni a legkönnyebben. Francesco sem hagyta ki e lehetőséget. Megsebesült, lábadozott, meggyógyult. Aztán újabb seregben szeretett volna kitűnni. Spoletoban aztán érdekes álma volt: hatalmas lovagteremben találta magát. Kedvtelve mustrálgatta a sok csillogó kardot, vértet. Egyszer csak hangot hallott: „Francesco! Ki tud neked többet adni: az Úr, vagy a szolga?” Válasza: „Az Úr!” „Akkor miért szolgálsz a szolgának?” Az ifjú megértette a figyelmeztetést, visszafordult, hazament. Ha nem eddigi vágyaim emelnek fel, akkor mit tegyek? Találkozott egy bélpoklossal. Futni szeretett volna előle. Undorodott tőle, és fél is nagyon, hogy elkapja a betegséget. Belső hang biztatta: Ne félj! Erre odament hozzá, megölelte. Majd fél évet töltött a bélpoklosok telepén. Ápolta őket. Hazatérte után munkába állt apja üzletében. Egyszer azonban nincstelen koldusnak új ruha-anyagot adott ingyen. Apja felbőszült eme tettén és a püspök elé cipelte fiát. Majd, mint javíthatatlant, kitagadta családjából és örökségéből. Francesco erre levetette minden ruháját, amit az apjától kapott, és azt mondta: „Eddig Pietro di Bernardone-t mondtam apámnak, mától kezdve pedig csak egy Atyám van, a Mennyei. Később diakónussá szenteltette magát, hogy mint az egyházi rend tagja hirdethesse Jézus evangéliumát. Megalapította a Kisebb Testvérek Rendjét maga mellé, a Szegény Úrnők rendjét Szent Klára mellé, majd a házasságban otthon, családi körben élők számára a Ferences Harmadik Rendet. Rengeteget böjtölt: Évente négyszer negyven napot. Verna hegyén Jézus sebeiből kitörő fénnyel átadta neki öt szent sebhelyét is. Negyvennégy évesen halálos betegen vitték vissza testvérei Assisibe, hogy megáldja a „Szentek városát”, és elinduljon lelke az ég felé. Megnyílt kapuval várta a menny, hogy angyalok és szentek között vonulva eljusson a Szentháromság tónusáig, és ott hallja meg boldogan hívásukat: „Maradj velünk örökké!” 

Évközi 26. hét hétfő

Évközi 26. hét hétfő

Zak 8,1-8, Lk 9,46-50

„Forró, féltékeny szeretettel szeretem én Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta”

Zakariás próféta Kr.e. 520-518 között működik Jeruzsálemben, ugyanakkor, amikor Aggeus próféta. Küldetése fontos. Nehezen álltak munkába a templom hivatott felépítői. Sok szívben ott sajogtak a kérdések: Miért engedte meg az Úr, hogy idáig jusson Jeruzsálem és az ószövetségi szent nép sorsa? Könyvének 1-8 fejezete zömmel vigasztalás és magyarázat. Amikor Isten kijelenti, hogy „Forró, féltékeny szeretettel szeretem én Siont”, akkor a hús-vér legényforró szerelme jut eszébe mindenkinek. A párjáért izzó szerelem nem lerontani akarja őt, hanem eljegyezni, házába vinni és egy közösségbe akar kerülni vele. Ezt akarja megértetni az Úr a visszatértekkel. Amikor a forrón szerelmes vőlegény arra ébred rá, hogy szerelmét nemcsak, hogy nem viszonozzák, hanem kegyetlenül kigúnyolják és másnak adja kezét és szívét a választott, nem könnyű a döntés. Elfogadni, hogy a házasság, az örökös elkötelezettség csak a két különálló személy együttes döntése alapján jöhet létre. Ezt a döntést az Úr meghozta a Sínai hegy lábánál az Ószövetség megkötésekor. Azok, akik akkor vérrel engedték befröcskölni frissen mosott ruhájukat, ismerték a jelképek értelmét. Negyven év múlva elfogadták Istentől a kész házakat, beköltöztek azokba, fogadták a hűséget, és hatszáz év alatt egyre könnyelműben, egyre nyilvánosabban rúgták fel lelki elkötelezettségüket. Egészen addig vitték hűtlenkedésüket, hogy családi házuk lapos tetején áldoztak bálványuknak, a holdnak. Később pedig az Isten házában tették ugyanezt. Az oltárnak hátat fordítva hajbókoltak a felkelő nap előtt. Ezeket a bűnöket mentegetni már nem lehet. Ezért volt szükség a nagy pusztulásra és a hetven éves rabságra. A szeretet azonban tud megbocsátani: „így szól a Seregek Ura: Visszatérek én Sionhoz és Jeruzsálemben akarok én lakozni. Ülnek még öreg emberek és öreg asszonyok Jeruzsálem utcáin, és kinek-kinek bot lesz a kezében napjainak nagy száma miatt, és a városnak terei tele lesznek fiúkkal és leányokkal, akik játszadoznak majd terein.”(Zak8,3-5) Igen, Isten tud megbocsátani, és Ő az élet Ura.

Ferenc pápa Úrangyala imádság előtti beszéde

A katekéták nemzetközi találkozója résztvevőinek bemutatott vasárnap délelőtti szentmise végén a Mária imádság előtt a Szentatya köszöntötte a jelenlevőket és köszönetet mondott a világ minden részéről érkezett katekétáknak jelenlétükért. Külön köszöntötte X. Juhanát, Antióchia és egész Kelet görög ortodox pátriárkáját. Jelenléte arra hív bennünket, hogy újra imádkozzunk a békéért Szíriában és a Közel-Keleten – hangsúlyozta a pápa.

Üdvözölte az Assisiből lóháton Rómába érkezett zarándokokat és az olaszországi alpesi klub tagjait a szervezet alapításának 150. évfordulója alkalmából. Spanyolul köszöntötte a nicaraguai zarándokokat, akik egyháztartományuk alapításának centenáriumát ünneplik.

Végül Ferenc pápa örömmel emlékeztetett a horvát Miroslav Bulešić egyházmegyés pap szombati boldoggá avatására, aki 1947-ben halt vértanúhalált. Dicsérjük az Urat, aki erőt ad a védteleneknek a tanúságtételhez.

Az Úrangyala imádságot követően Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Először az oltár közelében kialakított szektorban jelenlevő papokkal beszélgetett, akik áldását kérték és nagy lelkesedéssel igyekeztek megérinteni, kezet fogni a Szentatyával.
Ezt követően a Szentatya nyitott dzsipjén járta körbe a Szent Péter teret és az odavezető széles utat, amely szintén megtelt a hívekkel. Időnként megállt, hogy megáldja és megcsókolja a kisbabákat és a gyermekeket, akiket szüleik nyújtottak felé. Sokan zászlókat, pólókat, leveleket, egyéb ajándékokat igyekeztek a Szentatyának átadni illetve a mozgásban levő pápamobilra a kezébe dobni. A pápa mosolyogva és nagy örömmel fogadta e gesztusokat, válaszolt a hívek hatalmas lelkesedésére, ujjongására a Tőle megszokott kedves megnyilvánulásokkal: egy öleléssel, egy simogatással, egy integetéssel vagy rövid válasszal.

Az esőbe hajló felhős idő ellenére a vasárnap délelőtti szertartásra közel 150 ezer hívő gyűlt össze a Szent Péter téren és környékén. Ferenc pápának ez alkalommal is kedvezett az időjárás, nem kezdett el esni az eső a szertartás során. A térre vezető utcákat a rendőrség lezárta a forgalom elől, hogy biztosítsa a pápai szertartásra igyekvők számára a helyet.

Mivel az elmúlt hat hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy megnövekedett számban vesznek részt a hívek Ferenc pápa szertartásain, a Szent Péter térre vezető Via della Conciliazione úton is úgy alakítják ki a szektorokat, hogy a szertartást követően a pápa ott is körbe tudjon járni autóján és „élet közelből” köszönthesse a Vele való találkozásra összegyűlt zarándokokat. Ez is egyike azoknak az apró pápai gesztusoknak, amelyek a hívek körében nagy elismerésre és a szeretet-megnyilvánulások még őszintébb és még nyíltabb kifejezésére ösztönzi a pápa iránt.

Évközi 26 vasárnap

Évközi 26 vasárnap

Ám 6, 1a. 4-7; 1Tim 6, 11-16; Lk 16, 19-31

„Volt egy gazdag ember, volt egy Lázár nevű koldus is"

A mai vasárnapra kijelölt mindhárom szentírási olvasmány arra hívja fel a figyelmünket, hogy az emberélet földi és örök szakaszát ne az emberi bölcsességgel, hanem az isteni bölcsesség erényével szemléljük. A földi élet bölcsessége, azoké a pogányoké, akik természetes módon gondolkodnak, egyedül a földi élet kényelmét, lusta önzését akarják szemlélni és megvalósítani. A pogányok az ősbűn által elbutított világ szerint gondolkodnak. A sátán elhiteti velük, hogy csak a földi élet létezik. Ezért a szemükben azok a bölcs emberek, akik a földi jólétet képzelik az emberi lét céljának, és minden tettükkel ezt akarják elérni. Az isteni bölcsesség birtokosa sem az ősbűntől, sem az egyéni bűnöktől nem vakult meg szellemileg, nem butult el. Tudja, hogy az emberi életnek nemcsak földi szakasza van, hanem a halál után is folytatódik az ember élete. Átmenetileg csak a személy él a lelkével, vagy a mennyországban, vagy a pokolban. Testünk anyag, az ember halála után nem kerülheti el a szétesését. Az Úr ebből a testi halálból a világ végén aztán visszahívja. A régi hamvából Isten új testet alkot, találkoztatja és egyesíti a lelkével és személyével: ezt nevezzük feltámadásnak. A feltámadás után a test is követi a lelket a halál után elfoglalt helyére. Nem igazságtalan Isten, hogy ezt nem mindenki tudja, és csak a halál utáni külön ítéleten szembesül vele? Nem, mert a kinyilatkoztató Isten ezt mindenkinek tudtára adja. Erre ad Jézus mai példabeszédében tökéletes tanítást, amikor a pokolban szenvedőnek üzen Ábrahám szavával: „Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak" (Lk 16,29) Járjanak misére, ott előbb-utóbb mindez szóba kerül. Vagy legalább olvasgassák otthon a Szentírást. Lehet, hogy lusták, és azt várják, hogy Isten velük külön blogban levelezzen? Azt ne várják. Aki arra is tud figyelni, hogy a földi életet azért adta az Úr, hogy ne magunkat szórakoztassuk, ne szolgáljuk a magunk kényelmét, hanem anyagi javainkkal siessünk mások ínségén segíteni, mindennapi apró örömökkel csak egy hajszálnyi boldogságot szerezzünk másoknak,akkor biztosítva lesz számunkra a megérdemelt boldogság. „Ezt kellő időben megmutatja majd a boldog és egyedül Uralkodó, a királyok Királya és urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, és nem is láthat: övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen.

Évközi 25. hét szombat

Évközi 25. hét szombat

Így szól az Úr: jövök már, és itt fogok lakni

Jézus több alkalommal is beszélt tanítványainak elközelgő szenvedéséről és haláláról, előre megjövendölte azt. Ők azonban nem értették meg szavait, mert a Jézus messiási uralmáról alkotott elképzeléseikhez nem illett az, hogy a Messiásnak szenvednie kell majd az emberektől. Egy dicsőségesen uralomra jutó uralkodót vártak, aki a római fennhatóság alól felszabadítja a népet. Az emberi elképzelések egészen mások voltak, mint a mennyei Atya szándéka, aki a Szenvedő Szolga engedelmességét kérte a megváltásért.
Az apostolok nem értik Jézus szenvedésre vonatkozó szavait, amikor pedig mindez bekövetkezik, azaz elfogják és halálra ítélik, akkor elmenekülnek. Ekkor sem értik, hogy miért történhet meg ez azzal az emberrel, akit Messiásnak tartottak. Mesterük kereszthalála olyan esemény, amely megdöbbenti őket, hitük meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása adja meg nekik az erősítést.
Naponta olvasom Jézus tanítását, amely útmutatást ad számomra. Lelkesedésem addig biztosan tántoríthatatlan, amíg valamilyen szenvedés nem ér vagy próbatétel elé nem kell állnom. Az Úr keresztjének szemlélése megérteti velem, hogy a szenvedések árán győzedelmeskedik a szeretet. Így volt ez Krisztus esetében és rám is ugyanez vonatkozik, aki követője vagyok.

Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük Őt, Neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk.