Advent 3. hete Kedd

Advent 3. hete Kedd

Ter 49,2.8-10; Mt 1,1-17

A gondviselő Isten Judát választotta

A messiási áldás volt az Ábrahámnak adott ígéretek között a legfontosabb. A többi az utódok sokaságát és jövendő hazájukat érintette, ez pedig az egész emberiség öröme lett. Isten adta Izsák kezébe, egyetlen fiú volt. Az két iker fia közül a kisebbnek Jákobnak adta tovább) Jákob a negyedik fiának, Judának adja tovább hosszú élete végén. Isten nyilván neki szánta. De az első három fiú el is játszotta alkalmasságát erre az áldásra, és ezt Jákob fejükre is olvasta. Régi-régi bűnök, de egyszer eljött értük a büntetés. Judát Jákob oroszlánnak nevezi. Az oroszlán erős, gyors és bátor ragadozó. A pampák királyának szokták nevezni. Így lesz majd Juda fejlődő családja a legnagyobb törzs, és adja majd a királyokat és a Messiást. A Jelenések könyve is ezt említi, amikor a hétpecsétes könyvet nem volt méltó senki más kinyitni, csak Jézus:„Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Juda törzséből, Dávid sarja.”(5,5) Ez az oroszlán bárányként jelenik meg, mintegy megölve. Bátor, merte vállalni az embersorsot, ellenségei dühét,a szegénységet és megaláztatást, az engedelmességet, hogy így legyen Úr és Méltóság örökre. Fontos pontosítása a Megváltó személyére vonatkoztatva jó előre, hogy Juda törzséből való. Sok-sok botcsinálta, önjelölt messiás: szégyen, hogy hittek és hisznek nekik.

Mindszenty József bíboros

Mindszenty József bíboros 

Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek 1945-ben a szovjet csapatok Dunántúlt elfoglaló hadműveletei idején halt meg

A magyar katolikus Egyház a szükség idején elvesztette legfőbb lelkipásztorát és egyben a király után következő első főurát. A magyar katolikus hierarchia Szent István király által elrendelt legfőbb tekintélye, az esztergomi érsek után a kalocsa-bácsi érseket jelölte ki második főpapnak. Ezt a méltóságot abban az évben Grősz József érsek viselte. A második világháború utolsó hónapjainak borzalmai közepette a Római Szentszék sürgősen rendezni akarta a Magyar Katolikus Egyház érsekének kinevezését. Egyszerű fogadalmas ferences papnövendékként szülőfalum, Felsősegesd ferences kolostorába áthelyezve vártam a háború végét, hogy folytathassam a gimnázium VI. osztályát Esztergomban. Híreket csak nagyon ritkán kaptunk. Az esztergomi érseki szék betöltésének ügyében annyit hallottunk, hogy a Szentszék a kalocsa-bácsi érsek urat szeretné kinevezni Esztergom érsekének, új hercegprímásnak. A felkérésre azt válaszolta, hogy erre a nehéz feladatra egyetlen magyar püspököt tart alkalmasnak: Mindszenty József akkori veszprémi megyéspüspököt. Grősz József korábban győri kanonok volt. Innen helyezte a Szentszék Szombathelyre, hogy a szombathelyi püspökség anyagi helyzetét rendbe hozza. Ebben az időben a zalaegerszegi ősi Mária Magdolna plébánia prelátus-plébánosa is az ő papjaként működött. Nagyon jól ismerte karakterét, hajthatatlanságát, ügybuzgalmát, szociális érzékét, a szegények rendszeres segélyezését, az önerőből otthont létesíteni nem tudó szegény nagycsaládosok számára felépített két ONCSA utcát Páterdombon és Olában. Tudta, hogy az egyházmegye zalai részében fekvő nagy plébániákból milyen bölcsen alakított ki könnyebben ellátható lelkészségeket. Az előző megyéspüspök, gróf Mikes János megbízta, hogy a tizenhárom-ezres létszámú, de nagy területű, sok filiás Zalaegerszegen építsen Ola városrészben új templomot és építsen férfi szerzetesek számára kolostort, mert az egyházmegye zalai területén semmilyen férfi szerzet nem működött. Ezt a parancsot is végrehajtotta 1924-1927 között. Bölcs ember volt Grősz József szombathelyi püspökként és kalocsai érsekként egyaránt. Mindszenty Józsefet találta legalkalmasabbnak az ország újjáépítésére, a várható egyházellenes ország vezetéssel szemben vívandó harcok megvívására. XII. Pius pápa Mindszenty Józsefet, veszprémi megyéspüspököt nevezte ki Magyarország hercegprímásának, esztergomi érseknek. Amikor az ősi Magyarországra háruló lelki és anyagi nyomás egyre élesedett, Mindszenty, kiadott egy körlevelet, amelynek óriási hitét megragyogtató mottója ez volt: „Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul” (Zsolt 57,2) Az utolsó három szó felbőszítette a nagyralátó rezsimet. A sorsa megpecsételtetett.

Krisztus a mindenség Királya 15.

Krisztus a mindenség Királya

elmélkedés tizenötödik rész

Az Atya láthatatlanul magához ölelte Egyszülöttét, amint a küldetés, az egész emberi nem megváltása beteljesült. 

A keresztre feszítés borzalmas kínjait részben eltakarta az el nem múló fényárban lakó Isten.Az istenség fényéből halvány mintát adott a teremtés kezdetén, „amikor a föld még puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó” (Ter 1,2-4) János apostol figyelt. A történtek láttán hite is veszélybe került, de kezdett megérni valami benne a titokból, ami igazságtalannak tűnt, pedig Isten mélységes titka volt beteljesülőben a Golgotán. „A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét. Mikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta:Ez az ember valóban igaz volt. És az egész kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt“ (Lk 23,44-49) A katonák kordonja közé szorított tömeg, Jézus ellenségei, nem akartak vagy nem tudtak okozati összefüggéseket találni ezek a történelmi és természeti jelenségek között. Ők csak diadalmat éreztek, és azt vélték, hogy Jézus alulmaradt a jogi vitában, ezért azt hajtogatták bárgyún: „A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor hiszünk”.(Mk 15,32) Jézus lelke látja, hogy Édesanyja az iszonyú szenvedések ellenére is tökéletes hittel hiszi Fia istenségét. Ölében tartja a drága holttestet és imádja. Helyesen teszi, hiszen a halálban Jézus emberi lelke és teste csak egymástól vált el, az istenség egyesülve maradt emberi lelkével és testével. Érthető a Szűzanya állásfoglalása. Az is magától értődött, hogy az angyali őrség a lepedőbe burkolt holttest mellett harmadnapig őrségben álltak. Jézus édesanyját Szent Jánosra bízta. Helyesen gondolta egy magyar testvérünk, hogy Édesanyánkkal együtt kell sírnunk: 

„Valék siralom-tudatlan, Siralomtól süppedek, Bútól aszok, epedek. Választ világomtól, zsidó, fiacskámtól, Édes örömemtől. Ó én édes uracskám, Egyetlen egy fiacskám! Síró anyát tekintsed, Bújából kihúzzad! Szemem könnytől árad, és keblem bútól fárad. Te véred hullása. Én keblem alélása. Világ világa, virágnak virága! Keservesen kínzatol, vasszegekkel veretel. Ó nekem, én fiam, édesb méznél, Szegényül szépséged, véred patakzik vízként. Siralmam, fohászkodásom mutatkozik kívül. Én keblemnek belső búja, mi soha nem enyhül. Végy halál engemet. Egyetlenem éljen, maradjon uracskám, kit világ féljen! Ó igaz Simeonnak biztos szava beteljesedett. Én érzem e bútőrt, mit hajdan ígére. Elválnám tőled, de ne volna, hogy így kínzatol Fiam halálra. Zsidó, mit téssz, törvénytelen, mert fiam hal bűntelen. Fogva, húzogatva, öklelve, kötve, ölöd. Kegyelmezzetek fiamnak, ne legyen kegyelem magamnak. Avagy halál kínjával, Anyát édes fiával egyetemben öljétek!” 

(Ómagyar Mária-siralom, Hét évszázad magyar versei 1, 155-156)

Milyen jó érzés a mai hit-közömbös világban olvasni arról, hogy egyszer magyar huszár hallgatta Jézus kereszthalálának történetét.A végszóra kardjára csapott és így szólt: „Csak lettem volna ott a huszárjaimmal, mennyire másként alakult volna Jézus sorsa.” Jézusnak meg kellett halnia, hogy minket üdvözíthessen.

Advent 3. hete hétfő

Advent 3. hete hétfő 

Szám 24,2-7. 1547a Mt 21,23-27

„Milyen hatalommal teszed mindezt?" 

Amikor Jézus ostorral kiűzte a zsidó templomból a kereskedőket, bement a templombelső terébe és ott tanította a népet. Odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei, hogy számon kérjék tőle, milyen hatalommal rendezkedik a templom területén? Úgy látták ugyanis, hogy erre nincs hatalma tőlük, akik a vallásos dolgokban, pl. a templom ügyeiben egyedül intézkedhettek. Ők nem adtak hatalmat Jézusnak semmire. Kaphatott hatalmat Jézus Istentől, mint a régi próféták. Ezt akarták tisztázni. Jézus nem utasítja el a számonkérést, nem vitatja, hogy ez a főtanácsvallási ügyekben illetékes intézkedni. Ezért mondja Jézus tanítványainak más alkalommal: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik" (Mt 23,1-2) Jézus tehát csupán azt akarja értésükre adni, hogy következetesnek kellene lenniük a rájuk bízott ügyek kezelésében. Felteszi a kérdést: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot: Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből, vagy az emberektől?" (Mt 21,24-25) a főtanács elvonult. Meg kellett tanakodniuk, mit válaszoljanak. Az igazságot ők is jól ismerték, hogy Jánost nem a nép küldte a Jordán partjára, hogy bűnbánatot hirdessen, és ennek jeléül megkeresztelkedjenek. Nem is feltűnési viszketegség ösztönözte, mint a homályból felemelkedni vágyó politikusokat, írókat, sztár-jelölteket. Egyéni erkölcsi szentsége, önzetlensége, tiszta jelleme ezt kizárja. Következtetni kellene: ha nem a néptől kapta küldetését, akkor Istentől? Igen ám, de mi nem hittünk neki, és ezt meg kellene magyaráznunk, miért nem fogadtuk el küldetését? Végül abban állapodtak meg, hogy azt válaszolják Jézus kérdésére: „Nem tudjuk". (27) Jézus válasza ez volt: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt"(27)Szerintetek, Testvéreim, mit kellett volna Jézusnak mondania? Úgy-e,az igazságot.És mi volt a teljes igazság? Az, hogy Ő az Isten Fia, aki megváltani jött a világot, a Messiás. Ezt elfogadták volna? Nyilván nem. Néhány lépéssel odébb ugyanis perbe fogták Jézust,erre a tényre a főtanács feje, Kaifás főpap rákérdezett. Jézus egyenesen válaszolt, mert a főpapnak ezt a kérdést fel kellett tennie: „Te mondtad", azaz: „Igen" (Mt 26,64)Jézust káromkodással vádolta a főpap:„íme, most hallottátok 
a káromkodást.Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra!" 
(65-66) Ha Jézus azt felelte volna, hogy ő is csak próféta, vagyis egyszerű ember, akit Isten megbízott, hogy mondja el az embereknek küldött üzeneteit, azt elfogadták volna. Ilyen próféta már régen is volt. Ez viszont nem lett volna igaz válasz, csak kibúvó. Hazugság. Az Egyház az újabb kori advent első felében arra tanít bennünket, hogy Jézus Krisztus, akit karácsonykor, mint Isten nagy ajándékát várunk és ünneplünk, az Isten igaz követe. 

Az eucharisztikus Jézus 6.

Az eucharisztikus Jézus, mint a leghatékonyabb orvosság

„Ettől fogva a tanítványok közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: Talán ti is el akartok menni? Simon Péter azt felelte: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje. Jézus azt felelte nekik: Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög. Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül”. (Jn 6,66-71) Jézus szomorúan néz az elkullogók után. De nem kisebb szívének fájdalma, amint a tizenkettőre pillant. Látja a szemükben vibráló bizonytalanságot, hiszen a dezertálók példája rendszerint nagy hatással van a hűségesekre is. Péter megnyugtató nyilatkozata után is megmarad azonban az a nagy keserve, hogy a tizenkettő közül az egyik áruló lesz. Hasztalan a kiválasztottság kegyelme, Jézus folyamatos jóindulata, hiába bízza meg a Mester a közösség pénztárosi feladataival: Júdás megmarad mindörökre Jézus lélekmentő küldetése és tevékeny szeretete nagy fiaskójának János ezután is erre a gondolatra figyel. Mint Jézus vacsora-szomszédja a beszélgetés zümmögő morajában Péterrel együtt jól hallja Jézus fájdalmas sóhaját: „De az Írásnak be kell teljesednie: Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem. Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.. Péter intett Jánosnak, hogy kérdezze meg, ki az, akiről beszél. Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: Uram, ki az? Jézus azt felelte: Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom. Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: Amit teszel, tedd meg gyorsan! Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.” (Jn 13,18.21.24-28..30) Júdás tehát nem vagy rosszul készült Jézus nagy ígéretének beteljesülésére. Megmaradt haspók honfitársai szintjén. Végül is kapott egy darab kenyeret, ami nem Jézus teste volt. Sőt! Belement a sátán. Megdöbben az ember, hogy kétezer keresztény esztendő múltán akadnak még katolikusok is, akik a sátán bandájának ötletét, ami szerint Júdás volt a legderekabb legszeretőbb tanítvány, és ezért önmagát áldozta föl árulásával, elfogadják, olvassák. Okos ember legalább azt olvasná el, hogy igazította el Júdás az alkalmi fogdmegeket a Getszemáni kertben:„Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg! Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: Üdvözlégy, Mester! És megcsókolta. Jézus így szólt hozzá: Barátom, miért jöttél?” (Mt 26,48-50) „Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?” (Lk 22,48) Ezt a hallatlan pimaszságot és Jézus végtelen türelmét kell legalább mérlegelni, és akkor eligazodik a józan ész. Jézus véleménye tömören így hangzik: „Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: Csak nem én vagyok, Rabbi? Ő azt felelte neki: Te mondtad.” (Mt 26,24-25) Szent Péter sommás ítélete: „Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szájával Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott. Erről tudomást szerzett Jeruzsálem minden lakója”. (ApCsel 1,16-19) Fiaskó volt Jézus számára, hogy az apostolai között is akadt valaki, aki nem tudott benne igazán hinni, ezért nem is értette meg Jézus mindenkit üdvözíteni akaró küldetését, nem tudta Őt, mint a leghatékonyabb orvosságot elnyerni az utolsóvacsorán. Nem, nem fiaskó, hanem intő példa a történelem minden emberének, hogy a hit rendkívül nagy kegyelem, aki nem veszi komolyan és nem él szerinte, azon Jézus sem tud segíteni.

 

Krisztus a mindenség Királya XIV.

Krisztus a mindenség Királya

elmélkedés tizenötödik rész

A kereszthalál

Jézus emberi lelke kiszállt, kiszakadt az emberi testből. Beteljesült az áldozat, amely az emberiség bűneit eltörölte, kiengesztelte Istent. Beteljesült az Ábrahámnak ígért áldás: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) „Aki hisz (Jézusban) és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,16) Sem az Atyán, sem a Megtestesült Fiún nem múlik már semmi sem. Jézus, még élve, így rendelkezik: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. E szavakkal kilehelte lelkét” (Lk 23,46) Az emberlelkét adta Atyja kezébe. Emberi teste még a kereszten függött. Azt majd a feltámadása után a negyvenedik napon emeli a mennyországba, hogy ott dicsőüljön meg az Emberfia, az Istenember, a pokol tornácáról szabadult ószövetségi üdvözültekkel egyetemben amint Atyja trónján kap helyet. Jézus emberi teste egyenlőre a kereszten függ, lelke pedig Atyja kebelén van. Körülöttük az angyalok hatalmas csapata. Jöttek hódolni az Isten Fiának, aki ténylegesen fölvette az emberi természetet, hogy bemutathassa az új és örökszövetség áldozatát Atyjának. Hogy is mondhatta az első szentmise végén Atyja keblén pihenve immár, a kereszten függő áldozatra mutatva az ajánló éneket: Valóban méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy minden időben magasztaljunk, Urunk, téged, de különösen most, midőn áldozattá lett értünk Krisztus, a Húsvéti Bárány. Mert odaadta érettünk életét, a régi áldozatok helyett kereszthalála lett a tökéletes áldozat, és üdvösségünkért felajánlva néked önmagát, ő lett a Főpap, az oltár,és az áldozati Bárány. A húsvéti öröm ezért kiárad az egész földre, a nagyvilág örvendezve ujjong, a mennyei erők és a hatalmas angyalok a te dicsőséged himnuszát zengik és vég nélkül éneklik: Szent vagy, szent vagy szent vagy, mindenség Ura, Istene. Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban. Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban.” Mit felelhetett erre az Atya, keblén halott Fia emberlelkével, a kereszt tövében pedig épp leültetik a Fájdalmas Anyát, hogy Nikodémus és Arimateai József a keresztről levéve Jézus véres, merev holttestét a az Édesanya ölébe fektessék? Fiam, jól tudod, hogy öröktől fogva célom volt a világ teremtése. Szeretetem minden jelét megteremtettem számukra, hogy ugyanígy viszontszeressenek. Ők mégis a sátánhoz pártoltak és egyre jobban ellenem fordultak. Én ennek ellenére sok-sok ajándékkal láttam el őket. Azért adtam a szent sátort a zsidóknak, hogy érezzék, állandóan velük vagyok „De mit tegyek, hogy az emberek közt találjam magam. Nem volt más lehetőség, mint hogy magam menjek, istenségem második személyében. Megismernek-e az emberek? Rám hallgatnak-e? Számomra a jövőből semmi sem volt elrejtve: e két kérdésre azt válaszoltam: Nem vesznek majd tudomást jelenlétemről, még ha közel is vannak hozzám. Fiamban bántalmazni fognak, minden jó ellenére, amit nekik cselekedni fog. Fiamban megrágalmaznak, keresztre feszítenek, hogy megöljenek. Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal nagyobb. Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek benneteket, hogy úgy mondjam, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját magamat. Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló élet és halál által, haboztam volna. Miért? Mert elárultam volna szeretetemet, szenvedést okozva egy másik teremtményemnek, amelyet szeretek, ahelyett, hogy én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek”. (Az Atya szól 25-26 oldal)

Advent 3. vasárnap

Advent 3. vasárnap

Iz 35 11-6a.10 Jak 5,7-10 Mt 11,2-11

„Testvéreim! Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig!"

Ma Advent hármas gondolatvilágából - történelmi adventre emlékezés, az idei karácsonyra felkészülés, készülődés Jézus világvégi eljövetelére, erre a harmadik vonatkozásra irányítjuk figyelmünket. Már az őskeresztények, sőt Jézus életében maguk az apostolok is, lelkesen várták Jézus dicsőségének megnyilvánulását. Úgy gondolták, a sok szenvedés és megaláztatás után hamarosan el kell nyernie az Úrnak a teljes megdicsőülést, vele közösséget vállaló híveinek pedig a megígért jutalmat. Ezért adták el sokan a földjüket és osztották szét az árát gyors¬segélyként, hiszen hitük szerint fel lehet élni mindent, mert hamarosan jön az örök boldogság ideje. Szent Pál apostolnak már fel kellett emelnie szavát eme túlzás ellen: „Ne riasszon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr napja már közel volna. Semmiképp se ámítson el titeket senki!" (1 Tessz 2,2-3) a történelemben sok mindennek le kell játszódnia, az üdvösségre törekvőknek meg kell születniük éppúgy, mint a kárhozat fiainak. Olyan ez a Gondviselés rendjében, mint a mezőgazdák tevékenysége: elkészítik a talajt ősszel és tavasszal, a földbe vetik a különféle magvakat, aztán várják, hogy kikel az új növény, szárba szökken, meghozza termését. Közben lesi a kései és korai esőt, gondozza a növényt, az aratás, betakarítás csak a végén következik. „Legyetek türelemmel ti is, és legyetek állhatatosak!" (8) Erre szólította fel Jézus is a nagy parousia időpontjának kinyilatkoztatását sürgető tanítványait: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg" (ApCsel 1,7) De közöttünk is akadhatnak szép számmal, akik szívesen vennék az Úr eljövetelét. Látni Jézust, akit folyamatosan szemlélnek és élveznek az angyalok. Ragyog az arcán az isteni fenség, a gyönyörű emberi tisztaság, becsület jóság és szeretet. Látni rajongóit, akikre biztatón rámosolyog és mennyországba vezényel. Megfigyelni ellenségeit, amint megszégyenülten vonják vissza Vele kapcsolatos téveszméiket, és hétrét görnyednek előtte. Aztán figyelni az ítéletet: egyenként bemutatja az igazságos Bíró az összes embert, jókat és rosszakat tetteikkel együtt. Fellebbenti az összes titok fátylát, kitisztulnak a homályos hátterek, gyanús perek, aljas rágalmak. Kendőzetlenül állnak elénk az igazi népbutítók és az öklüket rázó becsapottak. Mindenki megkapja ott jutalmát vagy büntetését. „Testvéreim, ne zúgolódjatok egymás ellen, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Mert íme, a Bíró ott áll már az ajtó előtt".(9) Nem leselkedik, de tud mindent, és semmit nem felejt. Magyar hazánk történelme is tele van rejtélyekkel. Honnan indultak el és milyen úton jöttek a Kárpátok medencéjébe őseink? Megkapták-e illő jutalmukat a honvédő háborúk hősei? Önfeláldozó édesanyák éjt nappallá tévő munkája, imája, gyermekvállalása, aggodalma, könnyei hogyan estek latba sorsunk alakításában? Kik voltak a nemzet árulói régen és a közelmúltban? Milyen háttérerők rágták szét nemzeti egységünket? Trianon, Jalta tárgyalóasztala mellett kik és miért döntöttek rólunk ilyen borzalmasan, és mit kaptak érte Istentől? A múlt század második felében és a legutóbbi néhány esztendőben mi minden hemzseg szőnyeg alá seperve? Kik és mit dolgoztak, imádkoztak, szenvedtek nemes lelkű testvéreink, hogy egy nyugodt, szellemében, kultúrájában és gazdaságában ízig-vérig magyar társadalom szülessék meg végre! ?„A szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról!" (10) Sok munka, elutasítás, szenvedés, de ők az üdvtörténet ragyogó csillagai ma is, és maradnak is mindörökké.