Évközi 5. hét kedd

Évközi 5. hét kedd

1Kir 8, 22-23. 27-30; Mk 7, 1-13

„hogy meghallgasd szolgádnak, s népednek, Izraelnek minden könyörgését”

Elkészült a remekmű, az igaz Istennek, az ég és föld Urának, teremtőjének, fenntartójának első temploma. Bálványtemplomok voltak már korábban is. A Bírák könyvében olvashatunk arról, hogy a filiszteusok, a zsidók legerősebb és legádázabb ellenségei már korábban hatalmas templomot építettek Dágon (hal) nevű bálványuknak. Méreteiről akkor szól a Szentírás, amikor Sámson fogságba ejtve a zsúfolt templom két belső oszlopát egy mozdulattal összerántotta, leszakadt a tető, és a templomban összezsúfolódott több ezer ember szörnyethalt.(Bír 16, 29-30) a zsidók temploma kicsi volt, talán tizenöt méter hosszú lehetett. De abba a hívek nem térhettek be sem nézelődni, sem imádkozni. Csak a szolgálatot végző pap mehetett be a szentélybe reggelenként és esténként pár percre tömjénfüsttel imádni az Urat. Az egyharmadnyi belső térbe, a Szentek Szentjébe, pedig évente egyszer léphetett be a zsidó főpap az engesztelés nagy napján. Ott állt a frigyszekrény, az Isten ládája, ott ragyogott Isten dicsősége a láda aranyfedele felett. A nép, pedig kint a templom szabadtéri udvarán állhatott. Ennek. Három elkülönített része volt: legbelül a zsidó férfiaké, néhány lépcsővel lejjebb a zsidó nőké, és még alacsonyabban a pogányok udvara. A templom és a férfiak udvara között állt az egészen elégő áldozatok oltára a papok udvarán. Ezt a hatalmas épületegyüttest is templomnak nevezték. Salamon itt mondta el templomszentelési imáját: „Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé és így szólt: Uram, Izrael Istene, nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égen, sem lenn a földön! Te megtartod szövetségedet és irgalmasságodat szolgáid iránt, akik teljes szívükkel előtted járnak”. (22-23) Tökéletes imádás a király részéről: elismeri Istent egyedüli urának, végtelenül szentnek. Azután megköszöni Istennek Dávid királyt, kitüntető kinyilatkoztatását háza örökké tartó fennállásáért. Az után hálát ad az Úrnak, hogy a csillagvilágnál nagyobb és fenségesebb Úr, akit semmiféle hely befogadni nem tud, mert végtelen, megengedte, hogy nevének házat építsen: „hiszen ha az ég és az egek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet építettem. De tekints szolgád imájára s könyörgéseire, Uram, Istenem: hallgass e dicséretre és imádságra, amellyel szolgád ma előtted imádkozik, hogy éjjel-nappal nyitva legyen szemed e ház felett, amelyről azt mondtad: Ott lesz az én nevem -, hogy meghallgasd az imádságot, amellyel szolgád e helyen hozzád imádkozik, hogy meghallgasd szolgádnak s népednek, Izraelnek minden könyörgését, bármiért fognak imádkozni e helyen; halld meg azt lakóhelyeden, az égben, s ha meghallod, légy kegyelmes”. (27-30) a mi katolikus templomaink sem attól templomok, hogy nagy épületek, és torony mutatja szemnek és léleknek, hogy Isten odafönn az égben lakik, oda szállnak imádságaink, hanem hogy a püspök vagy általa megbízott pap Isten szolgálatára szenteli. Itt mutatjuk be az áldozatot, jelenvalóvá téve Jézus keresztáldozatát, imádkozzunk mindig nagy hittel és bizalommal, hiszen semmivel sem vagyunk kevésbé kedvesek előtte, mint Salamon.

RIMINI BOLDOG KLÁRA

RIMINI BOLDOG KLÁRA 

özvegy, III. r. 

(1282-1326) 

 
Életrajzi adatai száz év különbséggel egyeznek Szent Ferencével. Riminiben született, családi neve: Agolanti. Gazdag szülők gyermekeként jólétben, gondtalanságban nőtt fel, kétszer is férjhez ment. Első férjét, aki gazdag, elokelő ember volt és fiatalon halt meg, nagyon szerette. Vele kapcsolatos az a Szűz Mária jelenés, melyet a ferences templomban látott. A Szent Szűz angyaloktól körülvéve jelent meg neki s azt mondta: „Első férjednek, akit annyira szerettél, mit ér híre, vagyona, fiatalsága most, hogy halott?” (Ez a jelenés második házassága  idején vagy utána történt.) Az Úr, ha megtérésünkhöz szükségesnek látja, igénybe vesz látomást, ugyanakkor segítő kegyelmet is ad: előkészíti a lélek javulását. Klára a látomás nyomán élesen látta eddigi életének sok hiányosságát, felületes, lanyha életét, közömbösségét, a világ örömeinek, hiúságának keresését. Egyik-másik életrajza említést tesz egy szentbeszédről is, amelyet a ferences templomban hallott: megtérése ezek szerint nem történt egyik napról a másikra. Lassanként elhagyta fényűző életmódját, felöltötte a ferences III. rendiek bűnbánó ruháját, szigorú böjtöket vállalt, deszkán aludt, nagy vagyonát a szegényekre áldozta. Felkereste az adósok börtönét, hogy a szerencsétleneken segítsen. A régi, kényelmes életmód néha megkísértette. Jobb ételt kívánt meg. Ekkor egy csúf bogár került elébe. Magában pedig megszólalt egy hang: „Nesze, te nyalánk, ezt a finom ételt edd meg!” Mindjárt megszabadult kísértésétol. A Ferences Martirológium említést tesz arról is, hogy „csodák fényében ragyogott.” Nem lehetetlen az sem, hogy előbb a ferences III. rendhez, majd a II. rendhez tartozott. 44 évet élt, mint Szent Ferenc. Tiszteletét VI. Piusz pápa hagyta jóvá 1784-ben.
„A szememnek megadtam mindent, amit csak megkívánt. Szívem örömet merített minden fáradozásomból, és az volt a jutalom minden fáradozásomért. És latra vetettem kezem minden művét, és a fáradságot is, amibe került. Ó, minden hiábavalóság és szélkergetés, nincs belőle semmi haszon a nap alatt.” (Préd 2, 10-11.)

Imádság:

Istenünk, te Boldog Klárát a világias életből az életszentségre vezetted. Közbenjárására segíts, hogy téged minél jobban szeressünk és ebben a világban az új ember vonásait viseljük. Krisztus, a mi Urunk által.

A év február 10.

Mesterek, mivel tanúságtevők

Jézus látható alakban nem maradhatott vég nélkül a földön. Beteljesítette a mennyei Atya akaratát megtanította az embereket minden igazságra, ami szükséges, hogy Istennek jó gyermekei lehessenek. Ez után szenvedett és meghalt értünk, hogy minden kegyelmet megszerezhessen, ami az üdvösségre szükséges. Mindent bevégezve fölment Atyjához a dicsőségbe, elfoglalta trónját emberi természetében is. Helyet készít mindenkinek, aki életével méltónak mutatkozik a mennyei boldogságra. Minden le van ugyan írva ezekről a tényekről, de az emberekhez nehezebben jut el az írás, nem is tudott sokáig, most sem tud mindenki írni-olvasni. De ha tud is, akkor is szívesebben veszik az emberek az élő szót a tanításra, mert az nem holt betű, hanem a szó viseli a beszélő meggyőződését is. Ez tehát tanúságtétel. Jézus mennybemenetele előtt ezért adta parancsba apostolainak: „Ezek az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy e kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban. Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadnia halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek”(Lk 24,44-48)Az apostolok utódai a püspökök és a papok. A pappá szentelésben megkapják a hatalmat, küldetést és kegyelmeket, hogy Jézus akarata beteljesedjék. Ezért figyelik őket az emberek, vajon komolyan veszik-e, amit hirdetnek. Isten igazságát jól kell ismerniük, okosan előadniuk, és azokat templomon kívül is megvallaniuk. A szeretet dolgában ki kell állniuk a gyengék és rászorulók mellett, ha szükséges, vagyonuk vagy életük kockáztatásával is.

Évközi 5. hét hétfő

Évközi 5. hét hétfő

„De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt”

Az első csodálatos kenyérszaporítás után az apostolokat Kafarnaumba küldte Jézus a csónakjukon,ő pedig a csoda helyén maradt. Fölment a közeli hegyre imádkozni.Az emberek, akiknek nagyon megtetszett a pompás vendéglátás, szívesen visszaállították volna a mózesi időket
a napi a mannahullással,az esti fürjsereggel,ezért gyorsan megbeszélték, hogy Jézust kikiáltják királlyá. Jézus ebből nem kért, elrejtőzött. Az emberek látták a tanítványokat csónakkal eltávozni. Aztán elpihent a sokaság. Jézus, pedig hajnal hasadtával rálépett a víztükörre, és nagy léptekkel sietett a hullámok miatt egy helyben veszteglő apostolok után.Ők kísértetnek vélték,amint megpillantották.
Csak akkor ismerték fel, amikor szólt hozzájuk:„Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!”(6,50)„Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték, és körbefutva az egész környéken, elkezdték a betegeket ágyastól városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak”.(53-56) Mi, kétezer évvel később élő, keresztény hitoktatásban részesült és keresztény hagyományokon felnőtt hívő emberek nagyon elcsodálkozunk mindezen. Nem azon, hogy az akkori emberek vitték hozzá a betegeiket, hiszen értjük, hogy a mindenkit meggyógyító Jézushoz oda, mert menni a pénztelen szegény. Azon már inkább elgondolkodunk, hogy bárhol megjelent, rögtön felismerték. Még jobban elmerengek azon, hogy mi, akik tudjuk, hogy azért rendelte el az Eukarisztiát, hogy a szentmisében jelenvalóvá tegyék Jézus keresztáldozatát, annak végtelen kegyelmeiben részesedhessünk, gyógyuljunk érintése, sőt hozzá kapcsolódásunk által a szentáldozásban. Ott van éjjel-nappal minden katolikus templom oltárszekrényében teljes hatalmával az élő Istenember és vár. Várja a munkába sietőt, a fáradt hazatérőt, a játszadozó gyereket, a görnyedt beteget. A feszült légkörben őrlődő házastársakat, akik egymás fejéhez vagdalják aggodalmaikat, sérelmeiket, netán az apróbb berendezési tárgyakat is. Várja, hogy legalább lélekben odagondoljanak hozzá, aki feszülten figyeli nagyon szeretett testvéreit, akik ott álltak oltára előtt szép szerelemmel csordultig telt szívvel,és várták áldását házasságukra, hogy a házasság szentségének sírig tartó erejével segítsen boldoggá lenni
„holtomiglan, holtáiglan”.A sátán szőtte nyomor bugyraiból, ki segít kimenekülni, ha Ő nem? A modern kereszténység óriási szégyene, hogy állandó barátunk, orvosunk, jótevőnk elfeledten él közöttünk. Uram, add vissza népünk nagy hitét!

BOLDOG IX. PIUSZ

BOLDOG IX. PIUSZ 

pápa, III. r. 

(1792-1878)

Az Adria partján fekvo Sinigagliában* született grófi családból, neve: Mastai- Ferretti János Mária. Ifjúságában betegeskedett, ezért aránylag késon, 27 éves korában lett pappá. Kituno megjelenése, modora, hivatalos ügyek intézésében tanúsított korrektsége segítették, hogy rövid idon belül püspök, spoletoi érsek, 40 évesen Imola püspöke, 48 évesen bíboros lett. 1846-ban választották pápává. Közel 32 éves pápasága a legjelentosebbek közé tartozik a pápaság történetében. 1848-ban a forradalom hullámai elérték Itáliát és a pápai államot. A közvélemény azt várta tole, hogy az olasz államszövetség élére áll s Ausztria ellen hadat indít. Amikor ezt nem vállalta, egyszerre elveszítette népszeruségét, hazaárulónak kiáltották ki. 1870-ben a hatalomra töro piemonti király seregei elfoglalták az egyházi államot, ezzel megszunt a pápa világi hatalma. A pápa mint a Vatikán foglya - tiltakozásul nem hagyta el többé a Vatikán területét. 1854-ben kihirdette a Szeplotelen Fogantatás hitigazságát, majd 1870-re összehívta az I. Vatikáni Zsinatot. Ezen többek közt a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját hirdették ki. IX. Piusz megnyero modorú, szeretetreméltó egyéniség, a szegények pártfogója volt, oszinte vallásosságával világoskodott az emberek elott. Sokat tett a Szuzanya és a szentek tiszteletének elomozdításáért, küzdött kora tévedései (közömbösség; racionalizmus, liberalizmus) ellen. S vállalta állásfoglalásáért a meg nem érdemelt elítélést, üldöztetést. 1821 óta tartozott a ferences III. rendhez. Fogadalmának 50 éves jubileumát ünnepélyesen tartotta meg 1871-ben. Boldoggá avatása a 2000. jubileumi évben volt szept. 3-án.
Részlet az „Ineffabilis Deus” kezdetu-bullából (1854):
„...A Szent és Oszthatatlan Szentháromság tiszteletére, az Istenszülo Szuz dicsoségére..., megállapítjuk és kihirdetjük, hogy a tanítás, melynek értelmében a Boldogságos Szuz Mária a mindenható Isten páratlan kegyelmébol és kiváltságából, Krisztusnak, az emberi nem Megváltójának érdemeire való tekintettel, fogantatásának elso pillanatától kezdve az áteredo bunnek minden szennyétol mentes maradt, Istentol ki van nyilatkoztatva, és ezért minden hívonek kötelessége azt erosen és állhatatosan vallani.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog IX. Piusz pápát nehéz idokben rendelted Egyházad élére és a megpróbáltatások elviselésére lelki erovel ruháztad fel, add meg nekünk, hogy közbenjárására Egyházad élén mindig bölcs és szentéletu pásztorok álljanak. Krisztus, a mi Urunk által.

A év február 9.

„Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába"

Jézus megkezdte messiási küldetését. Ennek keretében nem maradhatott a közösség imaházában, a zsinagógában, mert ott nem találkozhatott mindenkivel, akikhez küldetése szólt: az elveszett bárányokkal, a sántákkal,bénákkal,betegekkel, és az ördögtől megszállottakkal. De más célja is volt a zsinagóga szomszédságában, álló házban: föl kellett készítenie tanítványait, különösen a jövendő első pápát küldetésére. Simonnak már első találkozásuk alkalmával új nevet adott: Kéfás, amely latinul petra-t, magyarul sziklát jelent. Mivel a petra nőnemű szó, férfi személynévként Petrus formában volt alkalmazható. Ettől kezdve Jézus sokoldalúan mutatta be választott utódjának majdani tennivalóit. Nem király leszel, aki palotában lakik, a széltől is óvják, hanem viharvert szikla, aki messziről látható, a sodródó bajbajutott belekapaszkodik, hajókat lehet hozzá kötni, és viharverten is évezredeket vészel át. Terád és utódaidra épül majd a kortársak társadalma, te leszel az idők eszmeváltozásaiban a változatlan alap, az igazság biztonsága. Jól figyelj tehát!„Simon anyósa betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik”(30-31) Péter anyósának meggyógyítása már jelzés értékű: Jézus visszahelyezi eredeti küldetésébe: a szeretetszolgálatba.„Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lelkektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt”(32-33) Először a testi kínoktól szabadította meg a betegeket.Íme, egy tokéletes orvos, aki nem vizsgál, nem kérdez, nem szurkál, nem okoz újabb fájdalmakat, csak megérint kedvesen, és mindenki meggyógyul, aki eléje kerül.Péter figyel, tanul: segíteni kell mindenkin. Később majd társaival együtt megkapja a gyógyító erőt is. Nem sajátjaként, hanem Jézus nevében birtokolja. A gyógyításra végül szentséget alapít Jézus, hogy majd az utódok is segíteni tudjanak a betegeken. De gondol arra is, hogy minden bajnak a forrása a sátán. Ezért később „magához hívja a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt”. (Mt 10, 1) a tanítványok akkor még nem sejtik, hogy Jézusnak ezekért a nagy ajándékokért szenvednie kell és meg is, kell halnia. De majd megtanulják, hogy Uruk a halált is legyőzi, és éltető ereje örökös marad Egyházában is. „Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment a (házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott”. (Mk 1, 35) Atyjával megbeszéli küldetését, jelezve, hogy mindenkori tanítványai is csak Istennel kapcsolatban maradva tudnak eredményeket elérni az egyre betegebb világban. Aztán azt is jelzi, hogy nem marad Péteréknél huzamosabban, mert másoknak is hirdetnie kell az Isten jó hírét. Hatvan éve mai kényuraink mesterei azt hirdették: nem kell a betegek kenete! Vannak kiváló orvosaink és gyógyszereink. Ma: ne futkossatok orvoshoz, és ne egyetek annyi gyógyszert! Isten marad, Jézus marad, a papok maradnak, a szentkenet is marad. A pápaságot kétezer éve támadják önjelölt utánzatok. Ezek vagy eltűntek, vagy el fognak tűnni: Péter, pedig sziklaként él utódaiban. „Tartsd meg, Isten, Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!” 

Évközi 5. vasárnap

Évközi 5. vasárnap

Iz 58, 7-10; 1Kor 2, 1-5; Mt 5, 13-16

„Ti vagytok a föld sója” (Mt 5, 13) „Ti vagytok a világ világossága” (5, 14)

Jézus nyilvános működése elején járni kezdte az északi zsidó tartomány városait és falvait. Nem Galileában született, hanem Júdeában, Betlehemben, de el kellett menekülniük másfél éves korában, onnan mert a napkeleti bölcsek látogatása után Heródes király halálra kerestette. Félt a csillagok által jelzett Messiás-királytól. Heródes halála után angyal szólt Szent Józsefnek, hogy térjenek vissza Izrael földjére, aki úgy döntött,hogy Jeruzsálemtől távol, Názáretben telepednek le. Ott élt az Úr harminc éves koráig, és kemény építőiparos munkával kereste kenyerét. Csak édesanyjáék tudták, hogy Ő az Isten egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Amint elérte a zsidótörvények szerinti nagykorúságot, „Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. Eljutott a híre egész Szíriába, és odavitték hozzá mindazokat, akik rosszul voltak, akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek, az ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, ő, pedig meggyógyította őket. Nagy tömeg követte őt Galileából és a Tíz városból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról”. (Mt 4, 23-25) Akik Jézust megismerték, jóságát élvezték, azoknak mondta: „Ti vagytok a föld sója” (5, 13) a só egészséges ízt ad az ételnek. Lelki értelemben egészséges életszemléletet, nyugodt, boldog közösséget hoz létre. Jézus isteni ereje sugárzik szét azokon keresztül a társadalomra, akik Jézusból merítettek friss erőt. Aztán újabb életminőséget ad nekik: „Ti vagytok a világ világossága”.(14) Ha nap süt, jól lát az ép szemű ember. Meglátja a bajok gyökerét: Isten mindent jónak teremtett. Honnan van a rossz? Jézus megmondja: A gonosz lélektől. Ő hitette el Évával a paradicsomkertben, hogy Isten irigy, elveszi az emberektől a lehetőséget, hogy ők is istenek legyenek. Nosza, szegd meg a parancsolatát, te leszel az isten. Néhány száz éve, pedig azt hirdeti: nincs Isten! Ha pedig nincs, akkor nem kell a vallás, ne járj hittanra, ne menj templomba, hanem inkább kocsmába, idd el a keresetedet, hiszen nem kell a gyerekeidet etetned, nem kell az öregeket gondoznod, feldúlhatod más ember családi boldogságát, ellophatod a vagyonát, hazudj neki, hogy mindent elvehetsz tőle. Jézus ezért tanította az embereket az igazságra és a jóságra, hogy tudják tanítani súlyosan becsapott emberek tömegeit az igazságra és a jóságra, mert a jobb világot csak ezekkel az isteni erőkkel lehet talpra állítani, ha ti lesztek újra a föld sója és a világ világossága.