Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2014. április 9., szerda

A kegyelem 4.



A kegyelem

„Ott, ahol eláradt a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztusban” szentírási helynek mondandója igen komoly felelősséget hárít ránk, katolikusokra.

Minden józan gondolkodónak látnia kell, hogy emberi erővel nem lehet a sátáni stratégiát közömbösíteni. Szent Pál már közel kétezer éve megírta a mi okulásunkra is: „Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen”. (Ef 6,12) Ne álmodozzunk tehát arról, hogy bárki éles eszével, összefogással, ügyes praktikával fel tudja rázni az elbódított fejeket, ki tudja békíteni a sátáni gazemberséggel összeugrasztott embertömegeket, meg tudja győzni az igazságról a hazugság atyja, a sátán foglyait. Ezt csak a jézusi kegyelem tudja elérni. Ezt a kegyelmet pedig Jézus a kereszten szerezte meg, onnan árasztja, és a történelem mindenkor sújtott embereire gondolva parancsolta meg apostolainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”(Lk 22,19) misézzetek, tegyétek jelenvalóvá keresztáldozatomat, és én ontom a kegyelmet, túlárasztom a gonoszok ármányain. Aki felfogja, mint a jobb lator, és megtér, többet nem gonoszkodik az üdvözül. Aki nem fogadja el, folytatja gonoszságát, az elkárhozik. Ti nem hazudhattok, nem gyűlölhettek, nem öldökölhettek: én vagyok a győztes: „a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Jézus keresztáldozata a nagy erőforrás, győzelmünk záloga: „Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően”(Ef 1,7)Csak nekünk, katolikusoknak van szentmisénk, mi tudjuk kérni a kegyelem áradását, aki közülünk nem jön misére, nem kéri, nem segíti hozzá nemzetünket a gonoszság feletti győzelemhez. Ezért harcolnak az istenellenes hatalmak a vallás ellen. „Minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15) Majd a jó győzelme után talán sokan belátják ezt: „Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen áradt ki rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9,14-15) Bízhatunk abban, hogy Isten annyi hitetlenséget, hűtlenséget, gonoszságot megbocsátva most is segít rajtunk? „Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna mindent nekünk?” (Róm 8,32) A kegyelem termékeny, hatékony. Szent Pál saját életét hozza példának. Ő üldözte Jézus Krisztust egyházának tagjaiban, amíg a megtérés kegyelmét meg nem kapta. Attól kezdve beszédben, tettekben, írásban bámulatosan sokat tett Jézusért: „Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt”. (1Kor 15,10) De ez a megállapítás a hívekre is vonatkozik: „Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának, hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.” (1Tessz 11,11-12) A tettek értékét nem a származás adja, hanem a hit és szeretet, tehát a kegyelem: „Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a hit, amely a szeretet által munkálkodik”(Gal 5,6) Ezt Isten előre elrendelte számunkra: „Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk”(Ef 2,10)Az a folyamatos apostoli munkának is a gyökere: „Azután átmentek Pizídián, és Pamfiliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították Őket”(Ap. Csel 14,24)


Nagyböjt 5 hete szerda



Nagyböjt 5 hete szerda

Dán 3, 14-20. 91-92. 95; Jn 8, 31-42

„Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok”

Érdekes megfigyelni, hogy a sátoros ünnepek alkalmával folytatott vitát hallgatva sokan hittek Jézusban, mert ők megértették, hogy Jézust Isten küldte, Isten Jézus Atyja, Jézus tehát annak a végtelen, egyedül mindenható Istennek a Fia, akit a zsidók Istenüknek hittek Ábrahám óta. Jézus nyilván örült ennek a hitnek, hiszen éppen azt kifogásolta az előzményekben, hogy hallgatói nagy része az üdvösségnek ezt a feltételét, Jézus Istenfiúságát nem akarták elfogadni. S ekkor Jézus új tanítványainak szánja a következő figyelmeztetést: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket”(Jn 8, 31) Mivel ott a templomban lettek hívők, az Úr szükségesnek tartotta figyelmeztetni őket, hogy tanítvánnyá csak az lehet, aki Jézus tanítását teljesen megismeri, elfogadja igaznak, megvallja az emberek előtt. A hit ugyanis csak akkor lesz az üdvösség eszköze, ha az ember nyilvánosan vallja, elismeri Jézust mesterének azok előtt is, akik a zsidó nép hivatalos elöljárói, akiknek egyelőre nincs jó akaratuk Őt Messiásnak elismerni. Jézus nagyon jól tudta, hogy mostani hitük még nem elég a teljes odaadásra. Majd a következő tavaszon, húsvét előtt egy héttel lelkes tömeg vallja meg hitét, hogy Jézus Dávid Fia, a megígért Messiás. Hozsannázva kísérik be az Olajfák hegyéről Jeruzsálembe. Pár nap múlva pedig vezetőik utasítására megtagadják Pilátus ítélőszéke előtt többször is, ellene szavaznak Barabás javára, és kifejezetten halálát követelik: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát”(Jn 19,7) A nép pedig nem egyszer, ismételten is azt kiabálta:„Feszítsd meg!”(Mk 15,13-14)Erre gondolhatott Jézus, amikor kijelentette újdonsült hívei előtt: Hiába mondogatjátok, hogy ti szabadok vagytok, nem kell igazsággal felszabadítani benneteket: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, szolga. De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok”
(Jn 8, 34-37) Jézus mindenben az igazságot mondja és cselekszi, senki kedvéért meg nem változtatja a szavak és tények összhangját, mint akik majd földi elöljáróik parancsára szembefordulnak Jézussal. Azok ugyan felkapják a fejüket, hogy az ő apjuk Ábrahám, de Jézus megismétli fentebbi kijelentését, és amíg saját Atyjának mondja Istent, hallgatói apjának viszont az Isten ősellenségét, a sátánt nevezi meg.„Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek. Erre azt mondták neki: Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten. Jézus így szólt hozzájuk: Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem”(41-42) A zsidók megismerhették volna
a teljes igazságot, de az ördög, a hazugság és gyűlölet atyja rabszolgává tette őket. Vigyázzunk! Ugyanezt teszi most is sok-sok emberrel!


2014. április 8., kedd

BILLART SZENT JÚLIA



BILLIART SZENT JÚLIA apáca, rendalapító

Április 8.
*Cuvilly, 1751. július 12. +Namur, 1816. április 8.
Marie-Rose-Julie Billiart 1751. július 12-én született Cuvillyben, Beauvais egyházmegyében. Bár szülei szerény kisparasztok voltak, az egyik nagybátyja által fenntartott elemi iskolában bizonyos műveltségre tehetett szert. Kiemelkedő jámborsága miatt -- abban az időben nagyon jelentős kivételként -- megkapta az engedélyt, hogy már kilencévesen az első áldozáshoz járulhasson. Ezután csakhamar hosszú és fájdalmas próbatételek korszaka kezdődött számára. Tizenhat éves volt, amikor családja súlyos anyagi nehézségei miatt mezei munkára kényszerült. Huszonkét éves korában mindkét lába megbénult. Rendkívüli türelemmel viselte szörnyű betegségét, s eközben vallási élete elmélyült. Megkapta az akkoriban teljesen szokatlan engedélyt, hogy naponta áldozhasson. Bénasága ellenére mégsem maradt tétlen: nemcsak a kezeivel dolgozott, hanem ágya köré gyűjtötte a környék gyermekeit, hogy a katekizmusra oktassa őket.
Amikor kitört a forradalom, Júlia okosabbnak tartotta, hogy elhagyja Cuvillyt, ahol túlságosan is ismerték, és Amiens-ben húzódjék meg. Ez a lakóhelyváltoztatás alkalmul szolgált neki arra, hogy új lendületet nyerjen. Jámborságának és türelmének kisugárzása Amiens-ben valójában még erősebb volt, mint Cuvillyben. Kényszerű mozdulatlansága ellenére figyelemmel kísérte azoknak a papoknak a sorsát, akik megtagadták az eskü letételét az új alkotmányra, és ezért ide-oda bolyongtak, vagy foglyok voltak, és ismételten sikerült számukra menedéket vagy segítséget nyújtania. Néhány hűséges barátnője szegődött melléje, nagy tisztelettel vették körül, ő pedig erős hatást gyakorolt rájuk. Különösen kitűnt közülük a köznemességből származó jámbor özvegy szomszédnője: Françoise Blin de Bourdon. Rendkívüli bizalommal kötődött Júliához, és későbbi alapításainak munkálataiban is a legszorosabban együttműködött vele.
Júlia hitoktatónőként akart tevékenykedni. Lassanként kibontakozott körükben az az eszme, hogy a szegények és nincstelenek oktatására kongregációt alapítsanak. Kísérletet tettek a közösségi életre is, ez azonban, mivel túlságosan nehéz feltételek között vállalkoztak rá, balul ütött ki. Júliát az egyházmegye egy papja, Lamarche abbé vezette és látta el tanáccsal. 1801-ben azonban Amiens-be érkezett Joseph- Désiré Varin (1769--1850), hogy Barat Szent Magdolna-Zsófiának (lásd: 285. o.) és a Szent Szív Intézet első nővéreinek, valamint A hit atyáinak segítsen az alapításban.
1803-ban Júlia alárendelte magát Varin vezetésének, aki felismerte, hogy kegyelemmel elhalmozott lélek áll előtte; hasonlóképpen felismerte azonban azt is, hogy Júlia személyes küldetése nem kapcsolódik Barat anyáéhoz, de nemegyszer megkísérelte, hogy kapcsolatba hozza őket egymással. Az amiens-i püspök beleegyezésével meg akarta nyerni őket a Miasszonyunk nővérei kongregáció alapításának, amely árva gyermekek oktatásának szenteli magát. Júliát és madame Blin de Bourdont megragadták e tervek, ám a Júliát mozdulatlanságra ítélő betegség nagy akadályt gördített a megvalósítás útjába. 1804. június 1-én, a Szent Szív ünnepén Júlia csodás módon meggyógyult bénaságából. Október 15-én Júlia, madame Blin de Bourdon és még két nővér letette fogadalmát, s ezzel megvetették egy új rendi közösség alapjait. Haladéktalanul hozzákezdtek a munkához: iskolákat szerveztek ingyenes oktatással, valamint árvaházakat, továbbá tanítónőképzőt tanerőik kiképzésére. A Varin által szerkesztett szabályok különböztek a Szent Szív Intézetéitől. Vallási magatartásuk a jezsuitákéhoz hasonló jámborságra nevelt, Jézus és Mária Szívének tiszteletére irányult, célként azonban a nép közötti apostolkodás követelményeihez alkalmazkodott. Billiart Júliát választották általános elöljárónőnek. Okos vezetése alatt gyorsan fejlődött az intézet, és tekintélyes számú alapítást tudott létrehozni.
Egy nehéz válság azonban őt sem kímélte meg. Egy amiens-i pap, Sambucy de Saint-Estčve abbé 1808-ban Varin szabályzatát meg akarta változtatni. Az általa felvázolt szabályok megtámadhatóságuk mellett a kongregáció szellemét és célját teljesen megváltoztatták volna. Billiart anya egyértelműen elutasította a javaslatot. Saint-Estčve abbénak azonban sikerült Amiens püspökét saját oldalára állítania, és Billiart anya ellen hangolnia. A helyzet végül tarthatatlanná vált, és az alapítónő 1809. január 15-én nővérei többségével elhagyta az egyházmegyét, Namurban találtak menedéket. Az amiens-i árvaházat ideiglenesen rábízták a Szent Szív Intézet nővéreire.
Billiart anya élete végéig dolgozott. 1816. április 8-án szentül halt meg a Magnificat szavaival az ajkán. 1906-ban boldoggá, 1969. június 22- én szentté avatták.


Nagyböjti kalendárium 35.



Nagyböjti kalendárium – április 8.


Az idei nagyböjtben mindennap az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás gondolataival készülünk húsvétra, Jézus feltámadásának ünnepére.


Az evangelizáló közösség naponta a munkájával, illetve a gesztusaival áll mások elé, áthidalja a távolságokat, szükség esetén lealacsonyítja önmagát a reményvesztettek miatt, gondját viseli az emberi életnek, és így kerül kapcsolatba a szenvedő Krisztus testéhez tartozó emberekkel.
Kérünk, Istenünk,
adj nekünk hűséget szolgálatodban,
hogy napjainkban egyre többen
és egyre buzgóbban kövessenek téged.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
 


A kegyelem 3.



A kegyelem

A kegyelem a megváltás titka. Ingyenes adomány,valóban ajándék.

A mi Urunk, Jézus Krisztus megváltó halálából eredeztethető. Ő adja azoknak, akik vele és általa szolgálják a megváltás nagy művét.Erről beszél Szent Pál apostol: „Kérlek tehát benneteket testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes. Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki sem gondoljon magáról kelleténél többet, hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke szerint, amelyet Isten juttatott neki. Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban; aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban” (Róm 12,1-8)„Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek! Tudjátok, hogy mindenki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad”(Ef 6,7-8) nemcsak az egyes híveknek osztja szabad akarata szerint a titokzatos Test céljainak megfelelően a kegyelmeket az Úr, hanem népek is az Ő akarata szerint részesülnek különféle kegyelmekben az egész Egyház javára. „Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét, amelyet Makedónia egyházai kaptak, hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bőséges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdagsága. Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is adakoztak, és kérvén kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szentek javára végzett szolgálatban” (2Kor 8,1-4) Szent Pál filippi hívei az apostolság kegyelmét kapták: „Illő is hogy így gondolkozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket,akik a bilincseimben,valamint az evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem juttatott kegyelemnek.”(Fil 1,7) Az apostol ugyanezt a részesedést ajánlja tanítványának, Timóteusnak is. Különböző karizmákban megvalósul az isteni kiválasztás:„Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma számára,amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által Fiáról, Jézus Krisztusról, aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk minden néphez”(Róm 1,1-3.5) „Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel” (Gal 1,15-16)„Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen Kegyelmi adományában részesültem a ti javatokra”(Ef 3,2) Ez az isteni kiválasztás sajátos munkára szól és szentel fel:„Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít.De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá” (1Kor 3,10) „Mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára, nekem is erőt adott a pogányok között, és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek között”(Gal 2,8-9)


Nagyböjt 5. hete Kedd



Nagyböjt 5. hete Kedd

Szám 21,4-9; Jn 8,21-30

„Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben”

Jézus küldetése az örök élet megszerzése volt: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, Atyám, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”(Jn 17,3) Apostolainak és a népnek sokat beszélt az Atyáról. Lassanként megértették, hogy Jézus nem egyszerű ember, majd azt is, hogy nem is próféta. Péternek elmondta az Atya, hogy Jézus, a szeretett Fia. Megismételte ezt a Táborhegyen Jakab és János előtt.
Mindenki, a farizeusok és írástudók is hallották egyszer, és meg akarták ölni, mert nemcsak a szombatot sértette meg, de Istent is Atyjának mondta. Mielőtt elfogták, nyíltan el kellett mondania a nagy titkot a hivatalos Izraelnek. Vitapartnerei vagy tanácstagok, vagy nagyon közel álltak a nagytanácshoz. Márpedig Jézus küldetését a nagytanácsnak kell hivatalosan elfogadni. Tudniuk kell az igazságot. Jézus most nyíltan kimondja hát, kicsoda ő, „Én vagyok”. Ugyanazt, mint a csipkebokor látomásánál Mózesnek, Isten magáról mondja: „Én vagyok, aki vagyok. „Jahve” (Kiv 3,14), aki öröktől fogva vagyok. „Aki bennem hisz, örökké él.”(Jn 6,40) Ha nem hiszitek el, meghaltok bűnötökben, mondja nekik. Jézusnak, Jézusban nem hinni, egyenlő az elkárhozással. Jézus ezt kétszer is kijelenti. Fáj neki, hogy makacsul elhátrálnak a hit elől. Jézus átéli az Atya fájdalmát. Negyven évig mennyi jót tett a zsidókkal a pusztában, és a honfoglalás előtt újra fellázadnak ellene. Kígyómarással, sok halállal kellett büntetni őket. És Isten ekkor előre megmutatta Fia megváltó jelét: A fára függesztett rézkígyót. „Aki rátekintett meggyógyult.”(8) Most Jézus is erre utal: „Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy „én vagyok” (28) Aki rám néz hittel, az megmenekül. S meg is valósul, mert a jobb lator így néz rá, így hisz benne, gonosztevőből így lesz hitvalló, kegyelmet kérő és mennyországot elnyerő Isten gyermeke. Ezt kell elősegítenünk.


2014. április 7., hétfő

BOLDOG PALLOTTA MÁRIA ASSUNTA



BOLDOG PALLOTTA MÁRIA ASSUNTA
 ferences Mária missziós nővér 
(1878-1905)

 
Marchia tartomány (Olaszarszág) Force helységében született vallásos földmuves szüloktol. Öt gyermek közül o volt a legidosebb. Mindössze két iskolai osztályt végzett. Munkája mellett naponta látogatta a templomot. 20 éves korában belépett a Ferences Mária Missziós novérek római kolostorába. Grottaferrátában végezte az újoncévet, 1900. dec. 8-án tett fogadalmat. A családi ház vallásos légkörébol hozta magával a gyermeki ártatlanságot, a munkaszeretetet és kedvességet; a szerzetben magáévá tette a hosies szellemet, hogy életét áldozatul ajánlja Istennek. Nagy hatással volt rá az alapító anya, Szenvedésrol nev. Mária anya példája. Imádságos lélekkel végezte a rá osztott munkákat: a mezon, konyhán vagy a kolostorban. 1904- ben jelentkezett, hogy misszióba megy. Ápr. közepén érkezett meg Tong-eulkeu- ba, ahol a novérek árvaházat tartottak fönn. Elöljárója tanúsítja, hogy az életszentség magas fokára jutott, de közben kétségek, aggályok szorongatták, végigment a „lélek sötét éjszakáján.” Egy év múlva tífuszjárvány lépett fel a környéken, mely a kínaiak és európaiak közül sokakat elragadott. Assunta is megbetegedett, s kész volt életét áldozatul hozni Istenért. Példás módon vette fel az utolsó szentségeket s novéreitol körülvéve ápr. 7-én fejezte be életét. Halálakor és utána három napig sokan rendkívül kellemes illatot éreztek ravatala körül, a vidék kínai lakossága tömegével zarándokolt sírjához. Csodás gyógyulások (foleg gyermekek körében) és megtérések történtek Kínában, Európában egyaránt. 1913-ban felnyitották sírját, ekkor testét épségben találták. Újra eltemették Tayuanfu-ban, a 7 vértanú ferences missziós novér mellé. Miután Isten a csodák által bizonyságot tett életszentségérol, XII. Piusz 1954-ben avatta boldoggá.
Részlet Assunta novér „Vérszerzodésébol”, melyet örök fogadalma után tett (Berchmans Szt. János nyomán):
„Isten kegyelmével, a Bold. Szuz közbenjárásával... ígérem: Azért jöttem a kolostorba, hogy szentté legyek. Mi hasznát veszem, ha soká élek és nem érem el a célt? Az egész világegyetem árán sem szabad a legkisebb lelki hasznot sem feláldoznom... Mindent Isten iránti szeretetbol fogok cselekedni... és e szerzodést véremmel szeretném aláírni.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Assunta novért a kötelességteljesítésben példaképpé tetted s arra indítottad, hogy a kínai misszióban életét áldozza érted. Add, hogy az örök élet felé vezeto utunkon botladozás nélkül járjunk. Krisztus, a mi Urunk által.