A kegyelem
„Ott, ahol eláradt a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztusban” szentírási helynek mondandója igen komoly felelősséget hárít ránk, katolikusokra.
Minden józan gondolkodónak látnia kell, hogy emberi erővel nem lehet a sátáni stratégiát közömbösíteni. Szent Pál már közel kétezer éve megírta a mi okulásunkra is: „Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen”. (Ef 6,12) Ne álmodozzunk tehát arról, hogy bárki éles eszével, összefogással, ügyes praktikával fel tudja rázni az elbódított fejeket, ki tudja békíteni a sátáni gazemberséggel összeugrasztott embertömegeket, meg tudja győzni az igazságról a hazugság atyja, a sátán foglyait. Ezt csak a jézusi kegyelem tudja elérni. Ezt a kegyelmet pedig Jézus a kereszten szerezte meg, onnan árasztja, és a történelem mindenkor sújtott embereire gondolva parancsolta meg apostolainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”(Lk 22,19) misézzetek, tegyétek jelenvalóvá keresztáldozatomat, és én ontom a kegyelmet, túlárasztom a gonoszok ármányain. Aki felfogja, mint a jobb lator, és megtér, többet nem gonoszkodik az üdvözül. Aki nem fogadja el, folytatja gonoszságát, az elkárhozik. Ti nem hazudhattok, nem gyűlölhettek, nem öldökölhettek: én vagyok a győztes: „a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Jézus keresztáldozata a nagy erőforrás, győzelmünk záloga: „Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően”(Ef 1,7)Csak nekünk, katolikusoknak van szentmisénk, mi tudjuk kérni a kegyelem áradását, aki közülünk nem jön misére, nem kéri, nem segíti hozzá nemzetünket a gonoszság feletti győzelemhez. Ezért harcolnak az istenellenes hatalmak a vallás ellen. „Minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15) Majd a jó győzelme után talán sokan belátják ezt: „Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen áradt ki rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9,14-15) Bízhatunk abban, hogy Isten annyi hitetlenséget, hűtlenséget, gonoszságot megbocsátva most is segít rajtunk? „Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna mindent nekünk?” (Róm 8,32) A kegyelem termékeny, hatékony. Szent Pál saját életét hozza példának. Ő üldözte Jézus Krisztust egyházának tagjaiban, amíg a megtérés kegyelmét meg nem kapta. Attól kezdve beszédben, tettekben, írásban bámulatosan sokat tett Jézusért: „Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt”. (1Kor 15,10) De ez a megállapítás a hívekre is vonatkozik: „Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának, hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.” (1Tessz 11,11-12) A tettek értékét nem a származás adja, hanem a hit és szeretet, tehát a kegyelem: „Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a hit, amely a szeretet által munkálkodik”(Gal 5,6) Ezt Isten előre elrendelte számunkra: „Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk”(Ef 2,10)Az a folyamatos apostoli munkának is a gyökere: „Azután átmentek Pizídián, és Pamfiliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították Őket”(Ap. Csel 14,24)
„Ott, ahol eláradt a bűn, túláradt a kegyelem Jézus Krisztusban” szentírási helynek mondandója igen komoly felelősséget hárít ránk, katolikusokra.
Minden józan gondolkodónak látnia kell, hogy emberi erővel nem lehet a sátáni stratégiát közömbösíteni. Szent Pál már közel kétezer éve megírta a mi okulásunkra is: „Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen”. (Ef 6,12) Ne álmodozzunk tehát arról, hogy bárki éles eszével, összefogással, ügyes praktikával fel tudja rázni az elbódított fejeket, ki tudja békíteni a sátáni gazemberséggel összeugrasztott embertömegeket, meg tudja győzni az igazságról a hazugság atyja, a sátán foglyait. Ezt csak a jézusi kegyelem tudja elérni. Ezt a kegyelmet pedig Jézus a kereszten szerezte meg, onnan árasztja, és a történelem mindenkor sújtott embereire gondolva parancsolta meg apostolainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”(Lk 22,19) misézzetek, tegyétek jelenvalóvá keresztáldozatomat, és én ontom a kegyelmet, túlárasztom a gonoszok ármányain. Aki felfogja, mint a jobb lator, és megtér, többet nem gonoszkodik az üdvözül. Aki nem fogadja el, folytatja gonoszságát, az elkárhozik. Ti nem hazudhattok, nem gyűlölhettek, nem öldökölhettek: én vagyok a győztes: „a világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33) Jézus keresztáldozata a nagy erőforrás, győzelmünk záloga: „Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően”(Ef 1,7)Csak nekünk, katolikusoknak van szentmisénk, mi tudjuk kérni a kegyelem áradását, aki közülünk nem jön misére, nem kéri, nem segíti hozzá nemzetünket a gonoszság feletti győzelemhez. Ezért harcolnak az istenellenes hatalmak a vallás ellen. „Minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére.” (2Kor 4,15) Majd a jó győzelme után talán sokan belátják ezt: „Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen áradt ki rátok. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9,14-15) Bízhatunk abban, hogy Isten annyi hitetlenséget, hűtlenséget, gonoszságot megbocsátva most is segít rajtunk? „Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna mindent nekünk?” (Róm 8,32) A kegyelem termékeny, hatékony. Szent Pál saját életét hozza példának. Ő üldözte Jézus Krisztust egyházának tagjaiban, amíg a megtérés kegyelmét meg nem kapta. Attól kezdve beszédben, tettekben, írásban bámulatosan sokat tett Jézusért: „Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt”. (1Kor 15,10) De ez a megállapítás a hívekre is vonatkozik: „Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának, hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.” (1Tessz 11,11-12) A tettek értékét nem a származás adja, hanem a hit és szeretet, tehát a kegyelem: „Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a hit, amely a szeretet által munkálkodik”(Gal 5,6) Ezt Isten előre elrendelte számunkra: „Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk”(Ef 2,10)Az a folyamatos apostoli munkának is a gyökere: „Azután átmentek Pizídián, és Pamfiliába jutottak. Miután Pergében is hirdették az Úr igéjét, lementek Attáliába, onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva elindították Őket”(Ap. Csel 14,24)
