Szerda húsvét 7. hetében

Szerda húsvét 7. hetében

ApCsel 20, 28-38; Jn 17, 11b-19

„Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál”

Sok töprengésre adott okot nekem ahányszor ezt az evangéliumi verset olvastam: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék”. (11b-12) Jézus tanítványaiért könyörög Atyjához. Azt kéri, hogy az Atya tartsa meg, őrizze meg őket ezután, mert neki el kell hagyni őket. A megőrzés módja tűnik fel első olvasásra:„Tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál” Aztán felvillan egy jónak látszó megoldás a titokra: Amikor Isten nagy haragra gerjedhetett volna az ősszülők ellen, mert annyi jóságáért ellenére rosszul viselkedtek, a kísértő első mondatára azonnal hittek neki. Elhitték, hogy az Úr elrejtette az istenné válás nagy lehetőségét a tiltott fának a gyümölcsébe, és hazug módon azzal fenyegette meg őket, ne egyetek belőle, mert akkor meg kell halnotok. Ez szörnyű sértés a tökéletesen igaz és szerető Isten ellen. Mégsem háborodik fel, mert szereti őket. Bünteti rossz teremtményeit, de megőrzi őket a megváltás irgalmára. Akkor az Atya, mint Üdvözítő szól: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te, pedig a sarkát mardosod”.(Ter 3, 15) Itt tehát még az Atya mondható megváltónak, hiszen első személyben beszél. Aztán jön az üdvösség nagy kibontakozása: Gábor főangyal köszönti, Szűz Máriát: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal, pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz, és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni.” (Lk 1, 28-32) Az Atya tehát kárhozat helyett megváltást ígér a vétkes asszonynak, gyermekeinek és utódaiknak. Aztán ezt a csodálatos feladatot Fiára bízza, ezért adja neki még fogantatása előtt a Jehosúah nevet, amelynek fordítása: Jahveh a megváltó. Így nyugodtam meg a nehezen értett vers értelmében: „Tartsd meg őket, Atyám, a te nevedben, amelyet nekem adtál!” Az egyetlen, akit Jézus nem tudott megőrizni az üdvösségre, Júdás, az áruló. Róla ezt mondja: „Senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék” Vigyáznunk kell a magyarázattal: Júdás kárhozata nem cél volt, aminek be kellett teljesednie, hanem amit korábban idézett Jézus, annak az Írásnak kellett beteljesednie: „Ki megosztotta kenyerem, sarkát emelte ellenem”.(Jn 13,18; Zsolt 41,10) Most értünk imádkozik Jézus. Legyen Ő a tanítómesterünk, és oltalmazzon mindannyiunkat.

MAGYARORSZÁGI KELEMEN DIDÁK

KELEMEN DIDÁK

 minorita atya

 (1683-1744)

 (A Felső-Tiszavidék apostola) 

Erdélyben, Baksafalván született egyszerű falusi családból. A keresztségben a Sámuel nevet kapta. Szülővárosa közelében, Kézdivásárhely külvárosában, Kántán járt gimnáziumba a minorita atyákhoz. Itt tanárai példája nyomán határozta el, hogy belép a minorita rendbe. Eperjesen végezte a rendi főiskolát, s megszerezte a Szent Teológia magisztere címet. Pappá szentelése (1708) után Eperjesen maradt és a növendékek felügyelője lett. 1710-13-ig házfőnök Nagybányán, utána Egerben lett házfőnök. 1717-20-ig tartományfőnök. Utána házfőnök Nyirbátorban, itt templomot épít Angyalos Boldogasszony tiszteletére. 1723-ban ismét megválasztják tartományfőnöknek. Pár év múlva Miskolcra kerül házfőnöknek, ahol jótevők (Koháry István, Károlyi Sándor) segítségével megépíti a rendházat és a Boldogasszony templomot. Ugyanitt iskolát is épít. A remek barokk templom a vidék egyik legszebb és legnagyobb temploma. Közreműködésével másutt is épülnek templomok (Miskolc, Szeged, Kolozsvár stb.). Az 1739-40. évi pestis idején hősiesen ápolja és gondoskodásával segíti a pestises betegeket. Áldásos működése, igehirdetése nyomán felvirágzik a katolikus élet egy olyan országrészben, amely a török pusztítás miatt lakosságában megfogyatkozott és jórészt protestánssá lett. Jelentős írásos művei: 13 kötetnyi beszéde, elmélkedése, imádsága mind igaz hitének, tiszta lelkületének, buzgóságának bizonyságai. Az ellentábor híveit sem tekintette ellenségeinek. „Ellenkező atyafiak”-nak nevezte őket. „Türelme, alázatossága s a többi keresztény erények, valamint csodatételek által már életében a környék katolikusai által a szentek közé számíttatva” halt meg Miskolcon 1744. ápr. 28-án. Boldoggá avatása már régóta folyamatban van.
Részlet Kelemen Didák atya 1736-ban kiadott „A keresztény embernek a
zsidóval való beszélgetése” c. művéből:
(A szentekre hivatkozva bizonyítja a katolikus tanítás igaz voltát.)
„Soha senki azok közül, akiket az egész kereszténység szenteknek tartott, azt nem tanította, hogy a dicsőült szenteknek könyörgésükkel való segítségét nem szabad kérni, hogy nem szabad Istennek szüzességet fogadni, hogy az Úr Vacsorájában nincsen jelen valóságosan a Krisztus Szent Teste és Vére.”

Imádság:
Istenünk, te tiszteletreméltó Kelemen atyát apostoli lelkülettel áldottad meg, hogy nehéz körülmények közt élő magyar katolikus testvéreinek erősítője, vigasztalója legyen s szolgálja az Egyház egységének ügyét, add, hogy példájára és közbenjárására hitünkben megerősödjünk s protestáns testvéreinkhez mi is szeretettel és türelemmel legyünk. Krisztus, a mi Urunk által.

Nemzetek 2.

Nemzetek

Elmélkedés második rész

Az Újszövetség idején a nemzetségtáblákban kitágult a zsidó gondolatvilág. Már nem ez a nép áll a központban, hanem az ábrahámi ígéretek legfontosabb szempontja:” Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” A nemzetségtáblákban ugyanis állandóan ott szerepel a nevek mellett az is, hogy ki milyen örökséget hagyott maga után leszármazottjaira: áldást vagy átkot, jó vagy rossz sorsot. Az Újszövetség legfontosabb üzenete, hogy a zsidó nép megszüli az isteni igeretek beteljesítőjét, Jézus Krisztust, aki „elveszi a világ bűneit”, büntetések helyett áldást hoz minden népre.Máté evangéliuma ezt vezeti le Jézus családfájában Ábrahámtól Dávidig, Dávidtól a babiloni fogságig, a babiloni fogságtól Jézusig 14-14 nemzedékbe sorolva a fontosabb ősöket. Beleszövi azt is, hogy három asszony neve különösen fontossá válik Isten gondviselő akarata szerint: Juda özvegyen maradt és többször megalázott menye, Támár (Tér 38,1-30) a zsidó kémeket mentő jerikói Ráháb (Józs 6,22-25), az anyósat vállaló és gondozó moábi Rut.A tizennégyes felosztás a Messiás kiemelkedően fontos ősére, Dávidra figyeltet. Az ő nevének gyökhangzói: dvd számokat is jelentenek. Összegűk:5+4+5=14. A 145.zsoltárban olvassuk: „Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik”(4-7) Öröm énekében, a Magnificat-ban Mária önmagát nyilvánítja boldognak, mert jóságában rátekintett és kiválasztotta Őt az Úr az ígéreteket beteljesítő Megváltó édesanyjának. Az emberek nem csak az áldást öröklik őseiktől, hanem a bűnt és büntetéseit is: „így rátok száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak Barakiás fiának véréig, akit megöltek a templom és az oltár között. Bizony, mondom nektek, rászáll mindez erre a nemzedékre”. (Mt 23,35-36) Jézus a saját nemzedékében is tapasztalja, milyen gonosz tud lenni: „a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét"(Mt 12,39) Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek meg veletek? Meddig tűrjelek még titeket?”(Mt 17,17) Különösen ellenségeiben, a farizeusokban tűnik ki a gonoszság: „Viperák fajzatai! Hogyan tudnátok, jó dolgokat mondani mikor gonoszok vagytok? Hiszen a szív bőséből szól a száj. A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő, a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonosz dolgokat ad elő.” (Mt 12,34-35) Ezekért természetesen vállalni kell az értük járó büntetéseket: „Kígyók viperák fajzatai. Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől? (Mt 23,33) Jézus nem késik nevén nevezni a bűnök okát sem. „Ti az ördög atyától vagytok, és atyatok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug es a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem. Ki vádolhat engem közületek bűnnel? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől” (Jn 8,44-47) Ez az engedetlen, lázadó magatartás méltán hívta ki Isten haragját: „Ma, amikor meghalljatok az ő szavát, meg ne keményítsétek szíveteket, mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában, ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben, noha látták cselekedeteimet negyven éven át! Megharagudtam ezért arra a nemzedékre és így szóltam: Mindig csak tévelyegnek szívükben! Ők azonban nem ismerték föl az én útjaimat. Amint megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba! Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől.(Zsid 3,7-12) Főként ne történjék ez meg velünk Krisztus eljövetele után.

Kedd húsvét 7. hetében

Kedd húsvét 7. hetében

ApCsel 20, 17-27; Jn 17, 1-11a

„Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged”

A Szentírás ennek a fejezetnek ezt az alcímet adta: Jézus főpapi imája. Papnak nevezi a Biblia azokat a férfiakat, akik közvetítők Isten és az emberek között. Ezeknek a dolga és tisztsége, hogy meghallgatják Isten utasításait, amelyek szabályozzák az emberek Isten iránti kötelességeit. Olyan kötelességek ezek, amelyek felsorolják, hogy a láthatatlan Isten mit tanít önmagáról, mit ad és mit ígér az embereknek, akik hisznek benne. Ezek az igazságok a hit alapjai. Rajtuk keresztül üzeni meg Isten a benne hívőknek, hogy mit ad és híveitől mit vár el viszonzásul. A legalapvetőbb kötelessége a papságnak az áldozat bemutatása Az áldozat Istennek szánt ajándék, amellyel elismerjük Isten végtelen fönségét fölöttünk. Célja az áldozatnak az is, hogy kifejezzük vele hálánkat, szeretetünket és engesztelésünket bűneinkért. A papok főelöljárója, irányítója, az összes papi jog és kötelesség birtokosa a főpap. Az egy igaz Isten idővel a világ összes nemzete közül népet választott magának. A népe egyik törzséből szemelt ki teljhatalmú fővezért jogi és társadalmi ügyek intézésére. Ezt a férfit Mózesnek hívták. Az Úr sok csodát általa művelt. Főpapnak nem őt, hanem bátyját, Áront szemelte ki. Papoknak Áron fiait jelölte ki, akik ezt a hatalmat örökölték. Fontos feladatuk volt a nép tanítása az Istennel való kapcsolatok terén, de a legfontosabb a különféle áldozati adományok feláldozása. Ez a papság addig volt érvényes, ameddig az Ószövetség tartott. Isten tudatosította népében, hogy majd újszövetséget köt velük. Így szólt Dávid királyhoz: „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen. Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged” (Zsolt 2, 6-7) Nem Dávidot mondja fiának az Úr, hanem késői leányunokájának, Máriának a Fiát, akit a Szentlélektől fogant, tehát Isten Fia. Dávidot Sámuel próféta Betlehemben kente királlyá. A Messiás királyt teszi főpappá az Úr, de nem Áron fiai közül való, hanem Júda törzséből, Dávid családjából és főpapsága Ábrahám kortársának, Melkizedeknek a rendje szerint való: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint”- (Zsolt 110,4) Az evangéliumban azt kéri Jézus Atyjától: „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged”. (Jn 17, 1) Azt tudják rólam, hogy Isten Fia vagyok, de azt nem, hogy király és Melkizedek rendje szerinti főpap is vagyok. Saját testemet és véremet adom áldozatul, mint az utolsó vacsorán kenyér és bor színe alatt Melkizedek módján. Keresztemre, a római helytartó fogja felírni, hogy „a zsidók királya” vagyok.

BOLDOG PELINGOTTO JÁNOS

BOLDOG PELINGOTTO JÁNOS

 remete, III. r

 (1240-1304)

Urbinoban, Assisitől nem messze született - Szent Ferenchez hasonlóan kereskedő családból. Amikor ifjúvá serdült, apja maga mellé vette az üzletbe. A kereskedéshez nem volt tehetsége, érdeklődése inkább a vallás felé vonzotta. Mégis sokáig űzte ezt a foglalkozást, részint, hogy szülein segítsen, részint, hogy alkalma legyen mások megsegítésére. Szíve vágya a remeteélet volt. Végül apja beleegyezésével búcsút mondott a kereskedő pályának, Urbinoban belépett Szent Ferenc III. rendjébe és a várostól nem messze remeteéletet kezdett - amint ezt mások is tették; különösen a 13. század második felében. Sokat imádkozott, sanyargatta magát, de másokon is segített azzal, hogy kéregetett s a kapott alamizsnát megosztotta a szegényekkel. Pontosan nem tudjuk, mennyi időt töltött a remeteségben. De életszentsége miatt sokan tisztelték s felkeresték, hogy példáján épüljenek és tanácsát, segítségét kérjék. A ferences martirológium kiemeli alázatosságát, bűnbánó lelkületét és csodatevő hírét. 1304. jún. 1-én halt meg s az urbinói Szent Ferenc templomban temették el. Századok óta meglévő tiszteletét XV. Benedek pápa hagyta jóvá 1918-ban. Urbinói Jánosnak is nevezik.

Az Isten és a teremtmények szeretete - Thomas Merton tanítása:

„Nem igaz, hogy a szentek és a nagy szemlélődők sohasem vették észre a teremtményeket, hogy nem értették meg és nem értékelték a világot s a benne élő embereket... El tudod képzelni, hogy szeretetük Isten iránt összefér azoknak a dolgoknak a gyűlöletével, amelyek őt tükrözik vissza és mindenütt Róla beszélnek?... A szentek valóban elmerültek Istenben. De éppen ezért tudták meglátni és értékelni a teremtményeket is. Egyedül Istent szerették, azért egyedül ok szerettek mindenkit.”

Imádság:

Istenünk, te Boldog Jánost Szent Ferenc követőjévé tetted a ferences III. rendben. Közbenjárására alakíts minket is tetszésed szerint, hogy egykor részesei legyünk örök dicsőségednek. Krisztus, a mi Urunk által.

Nemzetek 1.

Nemzetek

elmélkedés első rész

Igaz az, ami megfelel a fogalmának. Az utóbbi évszázadokban sokat beszéltek a nemzeti gondolatról, a magáról a nemzetről is. Újabban lelkes hazafiak már nem beszélnek róla, hanem rikácsoló megjegyzéseket hallunk róla, mint valami rossz tévedésről, netán rákfenéről. Engem ez egyrészt felháborít, másrészt elszomorít. Akad olyan, aki filozófusnak vallja magát és úgy értékeli megállapításait, hogy fogalmakkal dolgozik, tehát igaz, amit állít. A filozófia a természetes emberi értelemmel művelhető tudomány legfelsőbb foka. Nem érdekli a dolgok minősége, még a fizikai testek mennyisége sem, egyedül a dolgok léte, és a lét végső határozmányai az egy, az igaz és a jó. Mivel pedig mindent Isten teremtett, mindennek a fogalmát Ő határozta meg, hogy mi legyen az, amit teremt. Azt is, hogy a teremtendő valami egy legyen, vagyis azonos önmagával, igaz legyen, vagyis megfeleljen a fogalmának, és jó legyen, megfeleljen a céljának. A nemzeteket is Isten teremtette, hogy a szaporodó emberek rokonságokba szerveződjenek, a legkisebb emberi közösség, a család mintájára nagy családok, nemzetek alakuljanak belőlük. Isten akarta a nemzeteket, a magyar nemzet is az Ő terve alapján jött létre. Gondolkodni kell, nem kiabálni. Saját nemzetünk legyen előttünk szent és sérthetetlen. Lássuk, mit mond Isten a nemzedékről és a nemzetekről a kinyilatkoztatás írott formájában, a Szentírásban.„a nemzedék (generáció) szó a nemzés, szülés értelemből kiindulva azt a szolidaritást (sorsközösséget) akarja kifejezni, amely az embereket egymással egyesíti. A bibliai szó, akár a magyar nyelvben,jelölheti azokat, akik ugyanabban az időben élnek (kortársak), de a héber szó ezen a szociológiai jelentésen túl még egy történelmi árnyalatot is tartalmaz: a nemzedék azoknak a közössége, akik egy családból vagy egy fajból származnak (leszármazás, nemzetség sor) A Biblia ezzel a szóval és a genealógiák (nemzetségtáblák) használatával az embereknek az áldásban vagy a bűnben való sorsközösségét (szolidaritását) akarja kiemelni, éspedig Ádámtól - Krisztusig és az idők végéig.” (Biblikus Teológiai Szótár, 879-880) Ennek megfelelően nézhetjük az embert, mint aki beleszületik egy nemzedékbe. A zsidók ezt nemzetségtáblában örökítették meg. Az első emberről készült nemzetségtábla azt rögzíti, hogy kik származtak tőle (Tér 5,1-32) A következő nemzetségtábla a vízözön utáni generációkat sorolja föl. Utolsó két verse már nemzeteket is említ, mint akik egy-egy őstől származtak: „Ezek Szem fiai, nemzetségeik, nyelveik, országaik és nemzeteik szerint. Ezek Noé fiainak nemzetségei, népeik és nemzeteik szerint; ezekből különültek el a nemzetek a földön a vízözön után” (Tér 10,1-32) - Lehet, hogy nem tudja mindenki, hogy Noé elsőszülött fia, Szem, a szemiták nemzetségének őse. Közülük való Ábrahám, akitől a zsidóság, az egyik szemita nép származik. (Ter 11,10-32) A babiloni fogság után 400-300 között a fogságban megtört zsidó nép állandó jelleggel idegen országok vazallusa lett. Faji és vallási azonosságukat úgy akarták megőrizni, hogy felsorolják nemzetségtábláikban származásukat. Az első könyv az emberiség közös nemzetségeit ismerteti, kiemelve, hogy az emberiség történelme a zsidóságban éri el célját. A felölelt idő: Ádámtól Saul királyig. A második könyv Dávid királytól Círusz perzsa királyig tárgyalja a zsidó nép történelmét.

Hétfő húsvét 7. hetében

Hétfő húsvét 7. hetében

ApCsel 19,1-8; Jn 16,29.33

„A világban megpróbáltatások érnek benneteket, de bízzatok, én legyőztem a világot”

Szent János megemlíti, hogy Jézus több példabeszédét visszaidézte, amelyeket tanítás közben a mennyei Atyáról fogalmazott és mondott el. Ezekben a példázatokban kirajzolódott az Atyateremtő hatalma, számon kérő igazságossága, nagylelkűsége, irgalma. Mivel a példabeszédek önmagukban is kedves történetek, nem mindig és nem mindenki értette meg az átvitt értelmű magyarázatot. Néha maguk az apostolok is újra kérdezték a Mestert, hogy mit jelentenek a példázatban az egyes elemek? Jézus levonja a következtetést: láthatjátok, hogy az Atya mennyire jó és mennyire szeret benneteket. Most, hogy elmegyek közületek és visszatérek az Atyához, arra biztatlak benneteket, hogy merjetek közvetlenül szólni az Atyához, akár az én nevemben, akár saját nevetekben. Az Atya mindenképpen meghallgat benneteket. Erre válaszolnak az apostolok a mai evangélium szavaival: „íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédeket mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél”.(29-30) Jézus elcsodálkozik ezen a válaszon. Ő ugyanis már régebben is megdicsérte őket azért, mert elhitték, hogy Istentől jött. „Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem, pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van”(31-32) Jézus felülbírálja tanítványait, és az előbbi dicséretet nem vonva vissza, kissé keserű szájízzel az utóbbi megállapítást, hogy „most hisszük, hogy az Istentől jöttél”, ezt bizony nem erősíti meg. Jól tudja, hogy korábbi jövendölése igaz, és néhány óra múlva valóra válik: fizikai és lelki értelemben is mindenki elhagyja. Amikor elfogják, mindenki elfut, a keresztje mellé csak egyikük, János fog odaállni. Látva ellenségei győzelmét, Jézus kiszolgáltatottságát, mindenki elveszti a hitét, kivéve Édesanyját, aki a „vértanúk Királynéja”, mert kitart mellette halálában is. Minden ellentétes tapasztalat ellenére az Atya is vele lesz. Amikor kimerülten szólítja Őt: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) ez nem a magas égbe küldött ima volt, hanem karnyújtásnyira vánszorgott a sóhaj, hiszen látta ott Atyját, és tudta, hogy közös megegyezés alapján nem tud rajta segíteni Annak ellenére, hogy az Atya nem segíthet rajta, kihangsúlyozott bizalom él majd benne, mert a megváltást végbe kell vinnie. Ezekkel a szavakkal leheli ki lelkét: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23, 46) Ha az apostoloknak is szükségük volt arra, hogy újabb és újabb tapasztalat és kegyelem növelje a hitüket, ne csodálkozzunk azon, hogy mi is erre szorulunk. Igyekezzünk tanulni a Szentírásból, elmélkedésekből, szentbeszédekből, imádságból erősíteni a hitünket