Előkészület Úrnapra III.

Előkészület Úrnapra

harmadik rész

A zsidó népnek szomorú gondolatokkal kellett megküzdenie: Látomásban ez a szorongás óriási csontmezőt mutatott Ezekielnek. Döbbenten nézte a kiszáradt csontokat, amelyek talán a paradicsomkert helyén hevertek beláthatatlan tömegben, teljesen kiszáradva. Isten többször is felteszi a kérdést: „Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Így feleltem: Uram, Istenem, te tudod. Ekkor így folytatta: Jövendölj ezekről a csontokról. Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr”. (Ez 37,3-6) a próféta sorra közvetítette Isten parancsát, a csontvázak összeálltak, emberré alakultak és a visszavezényelt lelkek életet vittek beléjük. Ez a zsidó nép hazatérését, új virágzását jelzi elsősorban, de a világvégi általános feltámadást is. Jézus engesztel ki mindenkit Istennel. Szent Pál ezért írta róla, hogy a világ teremtésekor az Istenatyától ezt a kérést kapta: Fiam! A Teremtő nem lehet része a teremtett világnak. Én annyira szeretem teremtményeimet, hogy azt akarom, ragyogjon mindegyiken az én fenségemből az isteni fény egy kis sugara. Különösen az emberekkel kapcsolatban. Ez a teremtményem nemcsak az angyalok szellemi létét, okosságát és erős akaratát jeleníti meg, hanem benne megjelenik a teremtett világ mérhetetlen nagy anyagi része is. A teste anyag lesz, lelke pedig szellemi létű, mint az angyaloké. Ez a két alkotóelem csak az emberben jelenik meg. Ezért kérlek, hogy a történelem későbbi szakaszában ezt a teremtményünket vedd fel isteni természeted mellé isteni Személyed fősége alá, hogy istenségünk fénye átjárja ne csak az angyalok lényét, hanem az emberen keresztül megragyogtasson minden létezőt, az anyagot is. Az emberi természeted ősmintája lesz az embernek, általa a szellemi létezőknek, de az anyagiaknak is. Szent János evangéliuma előszavában csodálatos erővel mutat rá erre az isteni tervre: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta fel.(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van”. (Jn 1,1-5. 9-14. 16-18) Boldog Duns Scot János ferences teológus (XIII. század) így indokolja, hogy a sátán miért gyűlöli Jézus Krisztust: Az angyalok próbatétele ez a mondat volt: A Második Isteni Személyt imádni kell, mert Isten. De ha ténylegesen felveszi az emberi természetet, és összeköti az isteni természetével, akkor is imádni kell, hiszen személye Isten. Mihály és angyalai megértették. Vállalták. Lucifer és társai nem vállalták. A harc rövid volt és elméleti. A végső álláspont megszületett, az angyali ész és akarat ezen nem tud változtatni. Az ellentmondó angyalok súlyos bűnük miatt ördögök lettek, és Isten ereje levetette őket a mennyország kapujából a földre. Ott kísértheti az embereket hasonló bűnökre.(Jel 12,1-18) Az ördög az óta gyűlöli Istent, főként a Második Isteni Személyt, gyűlöli az istenhívő embereket, gyűlöli Szűz Máriát, aki emberként megszülte. Gyűlöli Mária országát szeretett hazánkat.

Az Élet Igéje – 2013. június

 

 

„De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt.” (1Pét 2,20)

Amikor Péter apostol arról beszél a közösségeknek, hogy hogyan lehet konkrétan megélni az evangélium igazi lelkületét, különös módon odafigyel a közösség minden egyes tagjának életkörülményeire, életállapotára.
Itt éppen azokhoz a rabszolgákhoz szól, akik megtértek, s akiknek – mint ahogy az akkori társadalomban élő minden rabszolgának – teljesen igazságtalanul sok meg nem értést és bántalmazást kellett elszenvedniük. Tágabb értelemben ezek a szavak minden olyan emberre vonatkoznak, akik valamikor és valahol meg nem értéseket és igazságtalanságokat kénytelenek elviselni felebarátaik részéről, legyenek azok feletteseik vagy velük egyenrangúak.

„De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt.”

Az apostol azt kéri ezektől az emberektől, hogy ne ösztönös viselkedéssel válaszoljanak ezekben a helyzetekben, hanem a Jézus által tanúsított magatartás szerint cselekedjenek. Arra buzdít, hogy szeretettel válaszoljanak, kegyelmet, azaz Isten által megengedett lehetőséget lássanak a nehézségekben és a meg nem értésekben, hogy bizonyságot tegyenek az igazi keresztény lelkületről. Ily módon, a szeretet által Krisztushoz tudják majd elvezetni azokat is, akik meg nem értést tanúsítanak velük szemben.

„De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt.”

Vannak néhányan, akik ezekből vagy ezekhez hasonló szavakból kiindulva azzal vádolják a kereszténységet, hogy a minden körülmények közötti megbocsátás hirdetésével elaltatja az emberek lelkiismeretét, és nem ösztönzi őket eléggé az igazságtalanságok elleni harcra.
Ez azonban nem így van. Jézus nem azért kéri tőlünk, hogy szeressük azokat is, akik nem értenek meg vagy bántanak bennünket, mert érzéketlenné akar tenni az igazságtalanságokkal szemben, sőt! Azért kéri ezt, mert meg akar tanítani bennünket egy valóban igaz társadalom építésére. Ez úgy lehetséges, ha az igazi szeretet lelkét visszük mindenhová azáltal, hogy mi kezdünk el elsőként szeretni.

„De ha jót cselekesztek és ugyanakkor türelmesen szenvedtek, ez értékes Isten előtt.”

Akkor hát hogyan éljük az e havi igét?
Ma is sokféle módon megnyilvánulhat, hogy nem értenek meg, hogy bántanak bennünket: Kezdve a tapintatlanságtól és udvariatlanságtól egészen a rosszakaratú ítélkezésig, hálátlanságig, sértésekig, az igazi és súlyos igazságtalanságokig menően.
Nos, minden ilyen alkalommal is arról a szeretetről kell tanúságot tennünk, amit Jézus hozott a földre, mely mindenkire vonatkozik, azokra is, akik bántanak minket.
Ez az ige arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy az igazság és a jog törvényes védelme mellett soha ne felejtsük el, hogy keresztényként elsődleges kötelességünk, hogy szeressük a másik embert, hogy azt az új, megértő, szívélyes és irgalommal teli magatartást tanúsítsuk iránta, mellyel Jézus fordult felénk. Így, még ha védjük is igazunkat, nem fog megromlani a kapcsolatunk, és soha sem fogunk a neheztelés vagy a bosszúállás kísértésébe esni.
Ha így teszünk, Jézus szeretetének eszközeiként mi is Istenhez tudjuk majd vezetni testvérünket.

Chiara Lubich

Évközi 8. hét szombat

Évközi 8. hét szombat

Sir 51,17-27; Mk 11,27-33

„Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd?”

A jeruzsálemi templomban szigorú rend volt. A főpap és a papság hatalmát alapvetően Isten rendelkezése biztosította. Isten adta az istentisztelet áldozati rendjét: Jákob tizenkét fiának leszármazottai az elmúlt hatszáz év alatt törzsekké növekedtek. A törzsek sorrendje Izrael fiainak a születése sorrendjét követte. A harmadik fiú, Lévi leszármazottait levitáknak hívták. Ebből a törzsből született Mária, Áron és már a kisfiúkat a Nílusba fojtásának elrendelése idején Mózes. Nyolcvan év múlva az édesanyjuk által megmentett Mózest rendelte népvezérnek az Úr. Ő volt tehát Isten bizalmasa. A Sínai hegy lábánál megkötött ószövetséggel egy időben rendelte el az Úr a szentsátor felépítését és a kötelező áldozatokat. Ezekhez alapította az ószövetségi papságot. Főpappá Áront rendelte, papokká az ő fiait szenteltette fel. (vö. Lev 8-9) Jézus korában, tehát tizenhárom évszázaddal ezután is ez a rend uralkodott. Ezért kérték számon az áronita papok, hogy Jézus milyen hatalommal rendelkezik. Jézus nem beszélt nekik arról, hogy „Ő a Messiás, az áldott Isten Fia” (Mt 16,16), az ő eljövetelére készíti fel a zsidó népet a Gondviselés. A zsidó vezetők nagyon is sejtették ezt a tényt, csodáiból és tanításából már régóta sejtették. Mivel azonban az áronita papság féltékeny volt rá, nem akarták elfogadni Őt. Sok vitáról szólnak az evangéliumok. Ezen a napon is akadékoskodnak, mert Jézus ostorral kiűzte a templomból az árusok hadát. Felteszik hát a nagy kérdést Jézusnak: „Miféle hatalommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy mindezt megtedd? Jézus így felelt nekik: Én is kérdezek valamit tőletek. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége a mennyből volt, vagy az emberektől? Feleljetek nekem! Azok így tanakodtak egymás közt: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, akkor azt fogja felelni: akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, félnünk kell a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. Azt felelték tehát Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus erre azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal teszem mindezt”. (Mk 11,28-33)

 

Előkészület Úrnapra II.

Előkészület Úrnapra

második rész

Isten megmutatta Ádámnak és Évának, hogy ő a Jóság, és önmagában végtelenül boldog. Elmondta-e nekik, hogy megosztotta végtelenségét egy isteni családdal? Erről a benső életről csak a Messiás által beszélt az emberiséggel, Isten szentháromságos szeretetközösségéről csak Jézus adott kinyilatkoztatást a zsidóknak, majd apostolai az egész világnak. Mózesnek is csak utalt arra, hogy a teremtés előtt is volt családja, akikkel megbeszélte az ember teremtését: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá” (Ter 1,26) akkor az ősszülőknek is tett erről megjegyzést. Ha megtanította őket kertészkedni, ebédet főzni akkor arra is megtanította, hogy nem ez lesz az emberi élet boldogságának a csúcsa, hanem az, hogy a férfi és a nő házastársként boldogíthatják egymást: házasságot kötnek, egymásnak szentelik az életüket, majd életforrássá válnak, amikor a tiszta szerelem csúcspontjaként szülőkké válnak. Szülők, azaz létforrása lesznek egy új élet számára, ők ketten adják tovább az emberi testet. Alkotónk nyomán járnak, aki a férfi testét a „közönséges” agyagból formálta szerves anyaggá, az élőlények legnagyszerűbb példányává, emberi testté és teremtő erejével adta meg neki az életet jelentő lelket. Ezzel a szellemvilág rokonává tette az új földi lényt, az embert és azonnal a lélekhez fűzte a megszentelő kegyelmet, amellyel saját gyermekévé fogadta, hogy Isten egyre bővülő családjának a tagja is lehessen. Azt a csodálatos lehetőséget, amint Isten Ádám testéből kiragadott oldalbordából megteremti az első asszony testét a szülők kapják. Fel tudják mérni a szülők, hogy a végtelen nagy Teremtőnek jeles társai? Meggondolják,hogy gyermekük a mennyország polgára, Isten fogadott gyermeke lehet, ha megkereszteltetik és a hitre a tökéletes szeretetre nevelik? Iszonyatos bűnök terhelték Izrael népét Jeruzsálem pusztulása (Kr.e. 587-586) idején. A zsidóság nagy része istenként imádta minden bűn szerzőjét, a sátánt. Ezekiel prófétának ezt kell hirdetnie a már fogságba hurcoltaknak: „Szétszórtam őket a népek közé, és szétszélesztettem az országokba. Életmódjuk és tetteik szerint ítélkeztem fölöttük. A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: Ez az Úr népe, mégis ki kellett az ő földjéről menniük”. De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza megszentségtelenített a népek között, ahová került. Ezért mondd meg Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten:Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért,amelyet megszentségtelenítettek a népek között, amelyek közé kerültetek. Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között… Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr mondja az Úr, az Isten, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok. Kivezérellek benneteket a népek közül, összegyűjtelek minden országból és visszaviszlek saját földetekre. Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket. Új szívet adok nektek s új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek, és szemetek előtt tartsátok törvényeimet, és hozzájuk igazodjatok. Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek. Megszabadítalak minden tisztátalanságtól, bőven ellátlak gabonával és nem küldök rátok többé éhínséget.(Ez 36,19-29)

Előkészület Úrnapra

Előkészület Úrnapra

Amikor Isten megteremtette az első embert, teste anyagát a föld agyagából vette. Mindentudása és mindenhatósága nemcsak szobrászmunkát végzett. Embert sejtető alakot hozott létre, amely tökéletes volt, csak éppen nem élt. Ekkor isteni tevékenységgel szellemi lelket hozott létre minden előzmény nélkül, azaz teremtett. Ezt a láthatatlan lelket belebocsátotta a testbe, az élni kezdett: felült, felállt és körülnézett. Kék eget látott a magasban: mi ez? kérdezte. Fülébe hang furakodott: az az ég, az én hazám, de majd a te hazád is lesz. Lelkedbe belerejtettem legnagyobb ajándékomat, ami téged teremtőd, az Isten gyermekévé avatott. Célod lesz, hogy megismerj engem és megszeress. Eleinte engem nem látsz, majd csak akkor, ha az életed itt a földön betelik szeretettel és odaviszlek úgy, ahogy vagy.Most fordulj meg! Amit megláttál, ez a kert, az átmeneti hazád. Szépre készítettem, hogy boldog légy benne. Gyere, nézz körül! Ezek a fák gyümölcsöt teremnek. Az lesz az egyik fajta táplálékod. Alattuk apróbb növények: azok is ennivalók. Egy részüket nyersen, a többit főzve eszed majd. De nézd csak! Rengetegen állnak sorban a kert másik részén. Azok nincsenek a földbe ültetve, mint a növények. Mindegyiknek lába van, elindulnak feléd. Nézd meg őket, és adj nekik nevet, hiszen valamennyi a tied. Ezek is táplálékoddá lesznek. De, egyik sem hasonló hozzám, és mind csak ijedten néz rám. Ádám aztán aludni tért. Amikor pedig felkelt a nap, nem akart hinni a szemének: nem tudta ugyanis, hogy Isten örök terve szerint mily nagy dolog történt az éj leple alatt. Azt mondta az Úr: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”. (Ter 2,18) „Ezért az Úr Isten álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette az egyik oldalcsontját, s helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (Ísa) a neve, mivel a férfiből (Ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”. (21-24) Tiszta szerelemben egyesülve együtt adnak életet a gyermekeiknek. Ez Isten akarata, amit büntetlenül nem vétózhat meg senki. Ősszüleink súlyos lázadással megsértették Istent. Elvesztették a megszentelő kegyelmet, istengyermekségük minden jogát, az örök boldogságot mind maguk, mind utódaik kárára. Éva kapott annyi vigaszt, hogy lesz egy késői unokája, személy szerint Isten Egyszülött Fia, aki minden ember bűnét magára veszi, felviszi a keresztfára, és ott a szenvedésével és halálával tisztára mossa minden ember minden vétkét, ha bűnbánatot tart. A házassághoz olyan kegyelmeket fűz, hogy mindenki tud hűséges házastárs, jó édesanya és édesapa lenni. A szentségi házasság kegyelmein kívül Jézus Krisztus szentséges Testének és vérének tiszta és gyakori vétele ugyanígy megad mindenkinek minden segítséget, aki a házasságra készül, vagy már benne él.Minden katolikus testvéremet arra kérem, hogy intenzíven kérjék az Eukarisztikus Jézust,hogy irgalmával és mindent felülmúló szeretetével állítsa vissza Isten Országát, és segítse boldoggá lenni az édesanyákat, édesapákat, a már élő és születendő gyermekeket.

Évközi 8. hét péntek

Évközi 8. hét péntek

Sir 44,1.9-13; Mk 11,11-26

„Meglátott messziről egy lombos fügefát.Elindult feléje, hátha talál rajta valamit”

Jézus vendéglátóitól jött Betániából. Lázár és két húga mindig örömmel fogadták őt tizenkét tanítványával együtt, és késő este is bőséges és finom ételekkel kínálták őket. A vendéglátásalvással folytatódott, reggelivel végződött. Ez a nap miért alakult volna másként? Nehezen értjük meg, hogy Jézus rövid út után, még Betánia közelében, éhes lesz újra. „Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért. Semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és ezt mondta neki: Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt! A tanítványai hallották ezt”. Nyilván furcsállották a dolgok ilyen alakulását. Amikor „azután Jeruzsálembe értek, bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára?(Iz 56,7) Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt! (Jer, 7,11) a tanítványok ámultak a történteken, „a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Egész éjszaka törhették fejüket a történtek okán a tanítványok. A dolgok megfejtése aztán reggel elkezdődött. „Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett és azt mondta neki: Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt”(Mk 11,20-21)Jézus átkának erejét magyarázza: ezt ti is megtehetitek, ha elég nagy a hitetek. Én odamentem a lombos fügefához, mert nem ettünk reggelihez gyümölcsöt. A fügefa nem hibás, hogy nem volt még érett termése. De a dús lombja becsapott, ezért kellett elszáradnia. Ti, ha komolyan szükségetek lesz valami rendkívüli segítségre, kérhetitek Atyámtól. Ő a hiteteket mindig megjutalmazza, még ha hegyet kell elmozdítani, azzal is. De ha szeretetlenség lenne bennetek, bocsássatok meg előbb a haragosnak, csak utána kérjetek ekkora jót. A nagy hit mellé, íme, a nagy szeretet is megkívántatik. Nekünk most kellene sok kegyelem. Kinek van elég hite? Számításaink és erős akaratunk mellé ez az igazi hit még hiányzik. Pedig csak a gyűlölet és irigység hegyeit kellene elmozdítani. Igaz, ezt örökre kérnénk.

Évközi 8. hét csütörtök

Évközi 8. hét csütörtök

Sir 42,15-26; Mk 10,46-52

„A vak ezt felelte neki: Mester, hogy lássak”

Miután Jézus harmadszor is megjövendölte szenvedését, részint az Ő féltése, részint maga a gondolat, hogy a saját legfőbb elöljáróik ilyen gonoszságra képesek, nagyon megzavarták az apostolok lelkét. Hozzájött még a botránkozás Zebedeus két fiának furcsa viselkedése miatt. Amikor ugyanis mindenkit eltöltött a félelem Jézus sorsa miatt, hogyan tudtak előállni saját kitüntetésükkel? Bizonyára ezért került sor Bartimeus meggyógyítására, hogy értsék meg végre a Gondviselés előírta rend pontos betartására. „Közben megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartimeus, Timeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vigyék őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: Bízzál! Kelj föl, hív téged. Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott, és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: Mit akarsz, mit cselekedjek veled? A vak azt felelte neki: Mester! Hogy lássak! Jézus erre azt mondta neki: Menj, a hited meggyógyított téged. Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton“. (Mk 10,46-52) íme, egy kiváló illusztráció a megváltás megértéséhez. Jézus a megsértett Atyát kiengesztelni jött a földre. Az Istenember átvállalja az összes emberi bűnt. Nevünkben és érettünk szenved és hal meg. Ezt külön tudatosítja apostolaiban: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsoltam nektek… Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,12-14.17) Aztán illusztrációval folytatja tanítását. Hatalmas tömeg kíséri. Ennek ellenére meghallja a harsány kiáltást: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam”. Nem kiált vissza: Milliárdokért indulok szenvedni. Majd te is kapsz belőle részesedést. – Jakab és János: ti évek óta kapjátok az előleget, de ő egyedül is fontos nekem. Értsétek meg: ti már tanítványként álltok mellettem. Értsétek meg: azt az egyet kell meglátnotok nektek is, aki ebben a percben áll elétek bajával. Aztán, majd ha megtettétek, ami rátok tartozik, ha megszenvedtétek, amit Atyám helyettük nektek adott: Akkor Atyám csak veletek foglalkozik majd, csak nektek fizet az örökkévaló boldogsággal. Kiabáljuk mi is, hangosan, nagy hittel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Mindenki engem ütött, engem butított, engem vakított. Uram add, hogy lássak! Lássalak Téged, Édesanyádat! hogy van Atyám a mennyben! Lássam meg,hogy nagy és szabad csak veletek együtt lehetek.