Évközi 8. hét csütörtök
Sir 42,15-26; Mk 10,46-52
„A vak ezt felelte neki: Mester, hogy lássak”
Miután Jézus harmadszor is megjövendölte szenvedését, részint az Ő féltése, részint maga a gondolat, hogy a saját legfőbb elöljáróik ilyen gonoszságra képesek, nagyon megzavarták az apostolok lelkét. Hozzájött még a botránkozás Zebedeus két fiának furcsa viselkedése miatt. Amikor ugyanis mindenkit eltöltött a félelem Jézus sorsa miatt, hogyan tudtak előállni saját kitüntetésükkel? Bizonyára ezért került sor Bartimeus meggyógyítására, hogy értsék meg végre a Gondviselés előírta rend pontos betartására. „Közben megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartimeus, Timeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vigyék őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: Bízzál! Kelj föl, hív téged. Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott, és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: Mit akarsz, mit cselekedjek veled? A vak azt felelte neki: Mester! Hogy lássak! Jézus erre azt mondta neki: Menj, a hited meggyógyított téged. Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton“. (Mk 10,46-52) íme, egy kiváló illusztráció a megváltás megértéséhez. Jézus a megsértett Atyát kiengesztelni jött a földre. Az Istenember átvállalja az összes emberi bűnt. Nevünkben és érettünk szenved és hal meg. Ezt külön tudatosítja apostolaiban: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsoltam nektek… Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,12-14.17) Aztán illusztrációval folytatja tanítását. Hatalmas tömeg kíséri. Ennek ellenére meghallja a harsány kiáltást: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam”. Nem kiált vissza: Milliárdokért indulok szenvedni. Majd te is kapsz belőle részesedést. – Jakab és János: ti évek óta kapjátok az előleget, de ő egyedül is fontos nekem. Értsétek meg: ti már tanítványként álltok mellettem. Értsétek meg: azt az egyet kell meglátnotok nektek is, aki ebben a percben áll elétek bajával. Aztán, majd ha megtettétek, ami rátok tartozik, ha megszenvedtétek, amit Atyám helyettük nektek adott: Akkor Atyám csak veletek foglalkozik majd, csak nektek fizet az örökkévaló boldogsággal. Kiabáljuk mi is, hangosan, nagy hittel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Mindenki engem ütött, engem butított, engem vakított. Uram add, hogy lássak! Lássalak Téged, Édesanyádat! hogy van Atyám a mennyben! Lássam meg,hogy nagy és szabad csak veletek együtt lehetek.
Sir 42,15-26; Mk 10,46-52
„A vak ezt felelte neki: Mester, hogy lássak”
Miután Jézus harmadszor is megjövendölte szenvedését, részint az Ő féltése, részint maga a gondolat, hogy a saját legfőbb elöljáróik ilyen gonoszságra képesek, nagyon megzavarták az apostolok lelkét. Hozzájött még a botránkozás Zebedeus két fiának furcsa viselkedése miatt. Amikor ugyanis mindenkit eltöltött a félelem Jézus sorsa miatt, hogyan tudtak előállni saját kitüntetésükkel? Bizonyára ezért került sor Bartimeus meggyógyítására, hogy értsék meg végre a Gondviselés előírta rend pontos betartására. „Közben megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartimeus, Timeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vigyék őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: Bízzál! Kelj föl, hív téged. Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott, és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: Mit akarsz, mit cselekedjek veled? A vak azt felelte neki: Mester! Hogy lássak! Jézus erre azt mondta neki: Menj, a hited meggyógyított téged. Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton“. (Mk 10,46-52) íme, egy kiváló illusztráció a megváltás megértéséhez. Jézus a megsértett Atyát kiengesztelni jött a földre. Az Istenember átvállalja az összes emberi bűnt. Nevünkben és érettünk szenved és hal meg. Ezt külön tudatosítja apostolaiban: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsoltam nektek… Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,12-14.17) Aztán illusztrációval folytatja tanítását. Hatalmas tömeg kíséri. Ennek ellenére meghallja a harsány kiáltást: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam”. Nem kiált vissza: Milliárdokért indulok szenvedni. Majd te is kapsz belőle részesedést. – Jakab és János: ti évek óta kapjátok az előleget, de ő egyedül is fontos nekem. Értsétek meg: ti már tanítványként álltok mellettem. Értsétek meg: azt az egyet kell meglátnotok nektek is, aki ebben a percben áll elétek bajával. Aztán, majd ha megtettétek, ami rátok tartozik, ha megszenvedtétek, amit Atyám helyettük nektek adott: Akkor Atyám csak veletek foglalkozik majd, csak nektek fizet az örökkévaló boldogsággal. Kiabáljuk mi is, hangosan, nagy hittel: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Mindenki engem ütött, engem butított, engem vakított. Uram add, hogy lássak! Lássalak Téged, Édesanyádat! hogy van Atyám a mennyben! Lássam meg,hogy nagy és szabad csak veletek együtt lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése