Évközi 8. hét péntek
Sir 44,1.9-13; Mk 11,11-26
„Meglátott messziről egy lombos fügefát.Elindult feléje, hátha talál rajta valamit”
Jézus vendéglátóitól jött Betániából. Lázár és két húga mindig örömmel fogadták őt tizenkét tanítványával együtt, és késő este is bőséges és finom ételekkel kínálták őket. A vendéglátásalvással folytatódott, reggelivel végződött. Ez a nap miért alakult volna másként? Nehezen értjük meg, hogy Jézus rövid út után, még Betánia közelében, éhes lesz újra. „Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért. Semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és ezt mondta neki: Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt! A tanítványai hallották ezt”. Nyilván furcsállották a dolgok ilyen alakulását. Amikor „azután Jeruzsálembe értek, bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára?(Iz 56,7) Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt! (Jer, 7,11) a tanítványok ámultak a történteken, „a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Egész éjszaka törhették fejüket a történtek okán a tanítványok. A dolgok megfejtése aztán reggel elkezdődött. „Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett és azt mondta neki: Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt”(Mk 11,20-21)Jézus átkának erejét magyarázza: ezt ti is megtehetitek, ha elég nagy a hitetek. Én odamentem a lombos fügefához, mert nem ettünk reggelihez gyümölcsöt. A fügefa nem hibás, hogy nem volt még érett termése. De a dús lombja becsapott, ezért kellett elszáradnia. Ti, ha komolyan szükségetek lesz valami rendkívüli segítségre, kérhetitek Atyámtól. Ő a hiteteket mindig megjutalmazza, még ha hegyet kell elmozdítani, azzal is. De ha szeretetlenség lenne bennetek, bocsássatok meg előbb a haragosnak, csak utána kérjetek ekkora jót. A nagy hit mellé, íme, a nagy szeretet is megkívántatik. Nekünk most kellene sok kegyelem. Kinek van elég hite? Számításaink és erős akaratunk mellé ez az igazi hit még hiányzik. Pedig csak a gyűlölet és irigység hegyeit kellene elmozdítani. Igaz, ezt örökre kérnénk.
Sir 44,1.9-13; Mk 11,11-26
„Meglátott messziről egy lombos fügefát.Elindult feléje, hátha talál rajta valamit”
Jézus vendéglátóitól jött Betániából. Lázár és két húga mindig örömmel fogadták őt tizenkét tanítványával együtt, és késő este is bőséges és finom ételekkel kínálták őket. A vendéglátásalvással folytatódott, reggelivel végződött. Ez a nap miért alakult volna másként? Nehezen értjük meg, hogy Jézus rövid út után, még Betánia közelében, éhes lesz újra. „Meglátott messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért. Semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. Erre megszólalt, és ezt mondta neki: Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt! A tanítványai hallották ezt”. Nyilván furcsállották a dolgok ilyen alakulását. Amikor „azután Jeruzsálembe értek, bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren. Azután így tanította őket: Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza lesz minden nemzet számára?(Iz 56,7) Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt! (Jer, 7,11) a tanítványok ámultak a történteken, „a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi módon veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. Amikor beesteledett, kiment a városból. Egész éjszaka törhették fejüket a történtek okán a tanítványok. A dolgok megfejtése aztán reggel elkezdődött. „Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. Péter visszaemlékezett és azt mondta neki: Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt”(Mk 11,20-21)Jézus átkának erejét magyarázza: ezt ti is megtehetitek, ha elég nagy a hitetek. Én odamentem a lombos fügefához, mert nem ettünk reggelihez gyümölcsöt. A fügefa nem hibás, hogy nem volt még érett termése. De a dús lombja becsapott, ezért kellett elszáradnia. Ti, ha komolyan szükségetek lesz valami rendkívüli segítségre, kérhetitek Atyámtól. Ő a hiteteket mindig megjutalmazza, még ha hegyet kell elmozdítani, azzal is. De ha szeretetlenség lenne bennetek, bocsássatok meg előbb a haragosnak, csak utána kérjetek ekkora jót. A nagy hit mellé, íme, a nagy szeretet is megkívántatik. Nekünk most kellene sok kegyelem. Kinek van elég hite? Számításaink és erős akaratunk mellé ez az igazi hit még hiányzik. Pedig csak a gyűlölet és irigység hegyeit kellene elmozdítani. Igaz, ezt örökre kérnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése