KARÁCSONYI BEVEZETŐ 2.

KARÁCSONYI BEVEZETŐ

Második rész

Jézus Krisztus születési évét ma sem tudjuk kiszámítani

Szinte minden népnek saját időszámítása volt. Az Újszövetség kezdetén nem volt másnak igazi jelentősége a liturgikus ünneplésben, mint Jézus feltámadásának. Minden vasárnap ezt ünnepelték az őskeresztények. Csak a negyedik században gondoltak arra, hogy Urunk születését is illenék megünnepelni. Ekkor kezdték kutatni a lehetséges dátumot, az évet, hónapot és napot. Lukács evangéliumában olvassuk:„Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kirínusz kormányozta”(Lk 2,1-2) Ez támpont ugyan, de tudni kell, hogy Kirínusz kétszer is volt Szíria kormányzója, és egy-egy ciklus négy évig tartott. Máté evangéliuma ír a napkeleti bölcsek látogatásáról: „Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki” (Mt 2,1-2) Vajon milyen csillagról beszélnek? Egy akkor keletkezett égitestről? Ami hová lett? A csillagászati megfigyelések keleten nagyon pontosak és fontosak voltak. A csillagos ég szinte fontosabb volt az akkor élő tudósok számára, mint a fényes nappalok. Ha nem új csillagról szólnak, akkor régi csillagok együttállásáról lehet szó naprendszerünkön belül. Melyek, mikor és hol volt látható, hogy ilyen bizonyossággal érintette meg e bölcseket, hogy hosszú vándorútra vállalkozzanak? Gyerekkoromban én is természetesnek találtam, hogy ez a csillag feltűnt Jézus születésekor, észrevették, készülődtek és indultak a csillag után. Ezerkétszáz évvel korábban kell kezdeni az oknyomozást. A zsidó nép utolsó pihenőjét tartotta a honfoglalás előtt, Moáb mezején táboroztak. E kis ország királya, Bálák, nagyon félt attól, hogy országát el akarják foglalni. Saját haderejét kevésnek találta az esetleges védekezésre, ezért elhívatta a Tigris és Eufrátesz folyók tájékán élő Bálám prófétát: jöjjön, átkával bénítsa meg az ismeretlen népet, hogy végezni tudjon velük. A próféta kiállt a hegyre, de amint szólásra nyitotta ajkát, Isten felfedte előtte a valóságot: ez az én népem! Ekkor áldásra fordította szavát: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, szól, aki Isten beszédeit hallja, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva, s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél föl Izraelből” (Szám 24,15-17) Ettől kezdve nemzedékről nemzedékre szállt Bálám jövendölése. Amikor vidékükről meglátták a Jupiter és a Saturnus bolygók együttállását, hitük a jövendölés beteljesedését jelezte. Közmeggyőződés volt akkor, hogy a Jupiter a királyok csillaga, a Saturnus pedig a zsidó népé. Felkészültek tehát, és elindultak a zsidók országába, annak fővárosába, hogy a megszületett új király előtt hódoljanak. Ott éri őket a nagy csalódás: Jeruzsálemben nem tudtak a Messiás-király születéséről. Heródes a papoktól tudakolózik, ennek alapján küldi vendégeit Betlehembe. Amikor kilépnek Jeruzsálemből, teljes fénnyel világítja meg útjukat a két bolygó újabb és sokkal közelebbi együttállásának világossága, majd vezeti őket Betlehemig. Ott megáll a fény „a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki” (Mt 2,9.11) a csillagászok több ilyen együttállásról tesznek tanúságot abból az időből. Mindent összevetve, beleértve Heródes halálának tisztázott időpontját is, meg lehet állapítani, hogy Donysius Exiguus számításai nem sikerültek egészen az említett nehézségek miatt, hanem 4-7 évet kell hozzá tennünk a keresztény naptárhoz. 

Mindszenty József bíboros emlékére V.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok”

Mindszenty József bíboros emlékére

Abban az időben, amikor adminisztrátorként, majd 1921-től beiktatott plébánosként kezébe vette vallási és karitatív síkon Zalaegerszeg sorsát, a városnak mindössze tizenhárom-ezer lakosa volt.

A plébánia és temploma Padányi Bíró Márton veszprémi püspök templomépítő buzgóságának köszönhetően a törökök kiűzése után épült fel a város északkeleti szélén. A plébánia területe részint sík vidék, de a hozzá tartozó filiák elég magas dombokon épültek. A helybeliek büszkén hegynek nevezik őket (Jánkahegy, Egerszeghegy, Gógánhegy, Szenterzsébethegy). Amikor a vasutat építették, a Szombathely-Nagykanizsa fővonalat Zalaszentivánnál a szomszéd völgybe tereltették, így a város fejlődését évtizedekkel visszavetették. Kapott ugyan később egy vicinális vonalat, de aki arról át akart szállni a fővonalra, annak gyalog kellett átmennie Zalaszentivánba több száz méter hosszan. Az új plébános szívvel-lélekkel látott munkához. Korszerű lelkipásztorkodást szervezett. 1924-ben Mikes János szombathelyi püspök bízta meg azzal, hogy hívjon Zalaegerszegre férfi szerzeteseket, és építsen számukra kolostort és templomot. Zalaegerszeg és Ola község határán így épült meg az olai Jézus Szíve templom Kocsits Iván műegyetemi tanár tervei alapján (1925-1927). A fiatal plébános a ferenceseket telepítette az 1926-ban elkészült kolostorba. Fogadó beszédében többek között ezt mondta: „a jó zalai hívek úgy várták a ferences atyákat, mint a zsidók a Messiást”. Maga a fogadás is erről tanúskodott. A Zalaegerszegre helyezett ferences család Nagykanizsán a ferences kolostorban töltötte az éjszakát, és vonattal érkezett Zalaegerszeg vasútállomásra. Nagy tömeg várta őket lelkes fogadással, pedig igen nagy esőzés előzte meg a kijelölt napot. Lovas kocsival vitték őket a plébánia-templomba. Ott hálaadó istentiszteletet tartottak, majd azonnal indultak a Rákóczi utcán át Ola felé. A Rákóczi utcából az akkor még működő huszárlaktanyával szemben nyíló Gasparich Márk Páter Kilit utcába fordult az ünneplő tömeg. Páter Kilit horvát származású ferences volt. Az 1848-1849-es szabadságharc egyik hőse, katonapátere volt a névadója ennek az új utcának. Nem esett el a háborúban, sokáig ismerősei, barátai bujtatták, míg valaki el nem árulta. Bécsben halálra ítélték, és mivel magyar földben akart pihenni, a Pozsony melletti hatalmas réten akasztották fel, és a sírját azonnal elgereblyézték. Ma sem tudjuk örök nyugvóhelyét. Dr. Vándor László múzeumigazgató lelkes kezdeményezése és szervezése nyomán a templommal szemben egy évtizede emlékmű hirdeti hős rendtársunk Isten és haza szeretetét. A kolostor átadása ünnepélyes szenteléssel, lelkes beszédekkel történt. Az ünnepség végén, még mielőtt érvénybe lépett volna a női nem belépését tiltó „Clausura”, mindenki beléphetett, megnézhette jövendő lelkipásztorai lakóhelyét, amelyet nagy szeretettel készítettek a zalaegerszegiek. A templom ekkor ugyan állt már, de még egy esztendős munka kellett ahhoz, hogy az istenszolgálat elkezdődjék benne. A ferences atyák a plébániatemplomba jártak misézni és gyóntatni, segíteni. Ez a hálás segítség megmaradt templomunk elkészülte után is. 1942-ben szükségessé vált a ferences plébánia megszervezése. Területét úgy jelölték ki, hogy a Vizsla-réttől nyugatra eső városrészek tartoznak hozzá, és a ferencesek gondozására bízták a filiák közül Ebergényt Egerszegheggyel, Kisbükkel, Magasbükkel, Szenterzsébetheggyel, Vorhotával és Neszelével együtt. A két plébánia azonban még egy egyházközség maradt 1953 végéig. A vasútállomással szemben a domboldalon pedig megkezdődött egy másik nagyon fontos hitéleti központ felépítése. Mindszenty a francia Notre Dame de Sion női tanító rendet hívta meg oda.

Advent december 20. Péntek

Advent december 20. Péntek 

Iz 7,10-14; Lk 1,26-38

„Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint”

Dániel próféta Jeruzsálem pusztulása után fiatalemberként gyalogolt rabszíjra fűzve gyalogolt Babilonba. Ott három társával együtt képezték ki Nabukodonozor király trónállójának. A királynak hamarosan feltűnt Dániel, mint Isten titkainak ismerője. Hetven év múlva is próféta volt még. Az Úr több ízben is elküldte hozzá Gábriel főangyalt. Buzgó imában kérte népe szabadulását. A főangyal közvetítette Isten válaszát, és arról is beszélt, mikor jön el a zsidók népéhez az Izajás próféta által megjövendölt, szűz anya által születendő Emmanuel. „Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: Dániel, máris eljöttem, hogy elmagyarázzam neked a dolog értelmét. Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást. Tudd meg tehát és értsd meg: Annak a parancsnak kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a felkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el, és viszontagságos időkben ismét felépülnek az utcák és falak. Hatvankét hét múlva megölik a felkentet, és népe nem lesz, hogy őt megtagadja”. (Dán 9,22-23.25-26a) Ugyanez a Gábriel főangyal ötszáz év múlva megjelent a jeruzsálemi templomban az agg Zakariás papnak, és értesítette, hogy az ő és felesége, Erzsébet sok-sok imáját meghallgatta Isten, és hamarosan fiuk születik öregségükben. Ezt a nagy örömöt tetézi az ígéret, hogy ez a fiú, amikor megnő, a Messiás előfutára lesz. (vö. Lk 1,5-25) Ismét eltelt hat hónap. „Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal és így szólt: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél! Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége. Mária erre megkérdezte az angyaltól. Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek. Az angyal ezt felelte neki: A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékol téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Mária erre így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. Erre eltávozott tőle az angyal”(Lk 1,26-35)

Mindszenty József bíboros emlékére 4.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok”

Mindszenty József bíboros emlékére

Pehm József csehimindszenti, vasmegyei fiú hatalmas szellemi energiával született. 

Az életében természetes volt, hogy tanul. Nem kényszerűségből, hanem hivatástudatból tanult. Akinek Isten nagy tehetséget adott, annak meg szokta adni a kegyelmet is arra, hogy a lehetőségeket megragadva megalapozza azt a tudást, amelyet felnőtt életében fel tud használni. Falusi környezetben az apró ember nem a szobai asztal alatt szokott játékokat tologatni, hanem az udvaron, jó levegőn labdát kerget, társaival együtt játszik rengeteget mozogva, naponta erősödve. Amikor már olvasni tud, a házban fellelhető könyveket fogja kézbe, és olvas. Az olvasás fejleszti tudásszomját, tágítja látókörét. A kisebb létszámú falusi iskolákban több évfolyam élt együtt a tanteremben. Elevenen emlékszem, hogy mennyit harcoltak hozzá nem értő, vagy titkos távlati célokat szolgálók hogy az ilyen iskolában nem lehet komolyan művelődni. Az én gyerekkoromban a segesdi gyerekek a nagyra tervezett osztálytermekben éppen hogy elfértek. Később Zala megyében évekig tanítottam egy teremben az alsó tagozatos négy osztályt. Remekül megfértek egymás mellett, és a valódi pedagógusok kiváló eredményeket értek el.Befejezve az elemi ismeretek iskoláját Szombathelyre került, hogy középfokon fejlessze tovább talentumait. Az ősi premontrei kanonok rend iskolája biztosította azokat a feltételeket, amelyek a jövő távlatait nyitogatták előtte. (1903-1911) Utána következett választott élethivatása felsőfokú „alma matere”, a Szombathelyi Egyházmegye papnevelő intézete. (1911-1915). Ott készülhetett fel közvetlenül a Tridenti szent zsinaton (1545-1563) lerakott alapokon a katolikus hit pontos ismeretére és tanítására. A szellemileg és papi lelkületben jól felkészült kispapot az egyházmegye akkori püspöke, gróf Mikes János szentelte pappá 1915. június 12-én. Nagyon fontos a papságra szellemiekben a lehető legjobban felkészülni, de a papi hivatásra való kegyelmi előkészület mindennél fontosabb. Benne kétségtelenül megvalósult minden. Akkor már egy éve dúlt az első világháború. A magyar csapatok mindig idegen országokban küzdöttek. Csak a prófétai lelkületű székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár látta meg lélekben a szörnyű veszedelmet: „Az a hadsereg, amelyik ilyen csúnyán káromkodik, nem lehet győztes. ”Pehm József szülőmegyéjébe került káplánnak felső Pátyra, Sárvár mellé. A Gondviselés azonban már 1917. január 26-án átültette a fiatal káplánt az egyházmegye sokkal elhanyagoltabb, de kiváló munkaterületet kínáló zalai megyeszékhelyre, Zalaegerszegre. Hittanárként folytatta papi küldetését az állami fiúgimnáziumban. Az ő papi karakteréhez ez a hittanári küldetés állt közelebb, mint az elemi iskolásokkal való foglalkozás. Bár minden bizonnyal a kicsikhez is volt küldetése annak, aki az édesanyás szeretetről úgy tudott írni, mint ő. A körülmények azonban rávilágítanak Isten terveire: Ennek az elhanyagolt körülmények között élő zalai világnak nem csak a plébániai életét kellett irányítania, hanem a teljes életét. 1919 februárjában már részt kell vállalnia az országgyűlési választások előkészítésében. Nyilván e miatt február 9-május 15-ig Szombathelyen rabosítják. Rövid, de hatékony előkészítés a későbbi borzalmas börtönéletre. Száműzik Zalaegerszegről a szülőfalujába (internálás). A kommün bukása után augusztusban visszatérhet Zalaegerszegre. Hamarosan kinevezik a zalaegerszegi plébánia adminisztrátorává, 1921-ben pedig plébánosává. Megfigyeltem a püspöki majd bíborosi körlevelekben, hogy Mindszenty József nagyon szerette és ismerte hazája, népe kultúráját.

KARÁCSONYI BEVEZETŐ

KARÁCSONYI BEVEZETÓ

Amit erről a csodálatos ünnepről tudni illik

Karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe.Nem születésének napja, mert azt nem ismerjük. Jézus Krisztus Istennek egyszülött Fia, aki érettünk emberré lett. Neki tehát kétféle születése van: isteni és emberi. Mint Fiúisten öröktől fogva születik az Atyától szellemi születéssel az isteni értelem működése során: az Atya értelmével kimerítően ismeri önmagát, ez a tökéletes önismeret Istenben önálló személy. Ebben a végtelen önismeretben nemcsak ismeri, de ki is mondja önmagát, ezért hívjuk a második Személyt így: Logos, Verbum, Ige. Az „új” Személynek szüksége van természetre, amelyben létezni tud. Az isteni Személynek isteni természettel kell rendelkeznie. Ember-foganásnál új emberi természetet ad a szülőpár és Isten: a szülők a testet önmagukból, Isten a lelket teremti hozzá a semmiből. Ennek birtokosául teremti Isten az emberi személyt. Az Ige is az Atyjától kapja természetét, de mivel az isteni természet nem osztható, nincs magja sem, az Atya az egész végtelen-nagy isteni természetet,=értelemet és akaratot adja Fiának maradéktalanul. A Fiú végtelenül boldog ettől az ajándéktól, de azonnal vissza is ajándékozza az Atyának, mert Ő sem lehet az isteni természet híján. Ez az ajándékozás állandó és örök. Mindketten együtt ajándékozzák az isteni akarat síkján származó harmadik Személynek, a Szentléleknek. Így gondolható el hitünk első és örök titka: egy az Isten (természet) és három a Személy, akik birtokolják. Ez a Szentháromság. Szent János evangéliumát ezért kezdi így: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél.” (Jn 1,1-2) Ugyancsak nála olvassuk: „Az Ige testté lett és köztünk lakott”. (Jn 1,14) tehát megtestesült. Isten emberszeretete Fiát tette emberi természete szerint a teremtendő világ minta-okává. (vö. Kol 1,12-17) a Fiú tehát mindenképpen megtestesült volna, hogy megkoronázza emberré-létével a teremtett világot. Az első ember vétke miatt ehhez a küldetéséhez hozzá kellett kapcsolnia a megváltást is. Ezért mondja Isten a sátán által becsapott, bűnbe vitt asszony, de az egész emberiség vigasztalására ős-örömhírként a büntetés kihirdetésénél: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” (Ter 3,15) Ezzel az ígérettel indul a megváltás története. A nagy kérdés: mikor és hogyan valósul meg a történelemben a megváltás? Melyik embercsoportba, népbe születik bele? Ki lesz a boldog édesanya? A mikor születik kérdésre megközelítő eligazítást Jézus előtt kb. ezerhétszáz évvel Jákob (=Izrael) nyújt, amikor negyedik fiának, Júdának adja át a messiási áldást: „El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, amíg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”. (Ter 49,10) Ebből következik, hogy Ábrahám- Izsák-Jákob népéből és Júda törzséből fog megszületni akkor, amikor Júda törzse elveszti vezető szerepét a zsidóságban. E nép önálló államiságát Jeruzsálem pusztulásával vesztette el, de ennek véglegessé válása a rómaiak uralmával pecsételődött meg. Így is gondolták maguk az akkor élő zsidók. Egymás után jelentkeztek önjelölt messiások, majd maga az igazi, Jézus Krisztus. Ezt a jákobi jövendölést erősítette meg Dániel próféta a Kr.e. VI.században az un. hetek jövendölésében: „Annak a parancsnak a kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a fölkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el”(Dán 9,25) a pontos évet ma sem tudjuk megmondani, mert a vonatkozó adatok kevésnek bizonyulnak. 

Advent 3. hete csütörtök

Ősi advent 

Bír 13,2-7. 24-25; Lk 1,5-25

Minden korban, a leglehetetlenebb helyzetben is a végtelenül jó és szeretetre méltó Isten kezében volt azoknak a sorsa, akik hittek benne. Több ilyen isteni segítséget bemutat az Úr a Krisztus-várás idején, hogy figyelmeztessen zsidót és keresztényt egyaránt: a bajbajutottak igazi felmentője, az üdvösség nagy és szent elhozója csak maga Jézus Krisztus. Ezért nem adott az Úr Józsue, Mózes egykori hű szolgája, a honfoglalás igen bátor és nagylelkű vezénylője és a törzsek között igazságos elosztója halála után újabb állandó vezért népe számára. Átmeneti megmentőt hosszabb-rövidebb vezeklés után mindig küldött, sőt ezeket állandó bíróként meg is tartotta életük végéig. De ha azt kérték tőle,hogy a fiad hadd vegye át halálod után küldetésedet, rendszerint ez volt a válasz: Uralkodjék fölöttetek az Úr.„Izrael fiai azonban azt cselekedték, ami gonosz az Úr színe előtt, s azért ő a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre. Volt azonban egy córai, Dán nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, de az Úr angyala megjelent neki és így szólt hozzá: te meddő vagy, és nincs gyermeked, de foganni fogsz és fiút szülsz. Óvakodj tehát attól, hogy bort és szeszes italt igyál, vagy valami tisztátalant egyél. Ha fogantál és megszülted a fiút, borotva ne érintse fejét, mert Isten nazírja lesz gyermekségétől és anyja méhétől. Ő kezdi majd megszabadítani Izraelt a filiszteusok kezéből”. (Bír 13,1-5)„Erre az asszony elment férjéhez, és azt mondta neki: Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amint megkérdeztem, kicsoda, honnan jön, és mi a neve, nem akarta megmondani nekem, hanem ezt felelte: Íme, foganni fogsz, és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál s valami tisztátalan egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig”(6-7)Ezer évvel korábban történt ez az angyali látogatás, mint Zakariás felkeresése.De mindkettő közös vonása, hogy angyal jön az égből, biztosítani a földi partnert a terv isteni eredetéről, megszenteli a hivatásuk gyakorlását, a születendő gyermek nagy ajándék, sok ima és keserű lemondás gyümölcse indítja útnak, és a nazír állapot vezeklése az Istennek szentelt áldozat anyja méhétől haláláig mindkét fiú közös feladata lesz, sőt: Mánue feleségének, a viszonylag fiatal anyajelöltnek is előírja az Úr. Mánue is örül, hogy végre apa lehet, szeretne az angyallal találkozni, meggyőződni jövőjük kitüntető öröméről. Meg is kapja kérése teljesülését néhány nappal később. A zsolozsma egyik antifónája megismételteti az imádkozó újszövetségi néppel. Mi már a csodás nagy tényt szeretnénk közismertté tenni: „Hadd ismerjük meg, Uram, utadat a földön, és segítségedet az összes nemzetek között” 

Mindszenty József bíboros emlékére 3.

„Verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok”

Mindszenty József bíboros emlékére

Az édesanyás szeretet

Mindszenty bíboros nagyon szerette édesanyját. Vajon mennyire szerette a rábízottakat, a paptestvéreit és a jobban rászoruló híveket? A szeretet az akarat kincse, nem feltétlenül érzelem dús tulajdonság, hanem a másik ember javának feltétlen akarása, szolgálata. Egyetlen közvetlen találkozásom az esztergomi ferences templomban volt vele, élesen villanó pillantása erről nem beszélt. Nem tartoztam a rábízottak körébe, a közösségben töltött rövid időről csak évtizedekkel később beszéltek volt tanáraim. Egyetlen mondat ragadt meg bennem rövid beszédéből: A ferenceseknek itt tartózkodni és dolgozni csak annyiban van jelentősége, amennyiben az Egyháznak jó híveket nevelnek. II. József Habsburg kalapos-király által elvett tizenöt középiskola után, a trianoni szerződés miatt Észak nyugati Felvidéken a mariánus ferenceses rendtartomány elvesztett tizenhét kolostort, köztük a rendtartomány minden intézményét: tartományi központot (Pozsony), újoncházat (Malacka), rendi hittudományi főiskolát (Érsekújvár) Ezért a Dunántúlon lévő kolostorainkban kellett mindennek új helyet találni. Jól tudtam, hogy az elődje, Serédy Jusztinián bíboros-prímás nem örült a harmincas években bejelentett ferences elhatározásnak. Esztergomra esett a választásuk, hogy ott alapítanak gimnáziumot. A városnak már volt két fiú gimnázium az egyik bencés intézmény volt. A bencés szerzetes bíboros, Serédy Jusztinián megértette rendtársai aggodalmát, hogy a környék fiataljait elveszi előlük az új ferences középiskola. Végül azzal a feltétellel engedélyezte az iskolát, hogy Esztergomból és környékéről nem vehet fel egyetlen tanulót sem, csak kollégistákat az ország különböző területéről. A nem éppen lelkesítő látogatás a lelkesedésünket nem rontotta le, hűséggel viseltettünk Mindszenty bíboroshoz és követtük hűségesen kemény vezetését. Később pedig Dr. Fábián Árpád szombathelyi püspök rajtam keresztül köszönte meg a ferenceseknek, hogy olyan nagy gonddal neveljük az országnak a jövendő kispapokat az esztergomi gimnáziumunkban. Mostani igazgatónk, P.Tokár János, Dr.Seregély István egri érseknek 1998. évi látogatásakor boldogan jegyezte meg beszámolójában, hogy intézetünk hazánknak 356 katolikus papot nevelt. Mindszenty Józsefnek zalaegerszegi plébános korában voltak káplánjai, akik a lelkipásztori gondok vállalásával a sok filiás nagy plébániát segítettek ellátni. Szigorú rendet kívánt maga körül. A házirendet keményen megkívánta. Az ebéd pontosan déli Úrangyalakor kezdődött. A nagyharang kondulásakor mindenkinek ott kellett állnia az asztalnál. Egy alkalommal az egyik káplánja elfeledte bejelenteni, hogy nem tud odaérni az ebédkezdésre. Egy kerek órán át ott állt ő is, a többi káplán is. Természetesen ugyanilyen pontosságot követelt a templomi beosztásnál is. Aki nem kezdett pontosan misézni, vagy akár egy-két perccel később fejezte be, azonnal elhelyeztette onnan. A hitoktatást önálló hitoktatók végezték. Ők a városban laktak. Sajnálta őket, hogy nem élhetnek papi közösségben. Korszerűsítette a plébániát. Az emeletre második szobasort építtetett, a templomi oldalra került a főbejárat, ott is megépíttette a második emeletet. Ott laktunk mi, olai papok 1950-től, mert a szerzetesek szétszórása után a ferences kolostor teljesen a katonaság kezébe került. A Kossuth utcai oldalon lévő lakásokat kapták az újjáépítés után a hitoktatók. Kispapkorukból féltve őrzött humorukkal azonnal el is neveztük Peminárium-nak.