Húsvéti üzenet

A Magyar Katolikus Egyház és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közös üzenetet tesz közzé húsvét ünnepén.

Öröm és remény töltötte el a tanítványokat húsvét napján. Szinte maguk is nehezen fogták fel, hogy a szeretett Mester, aki kínhalált szenvedett a kereszten, tényleg feltámadt. Nehezen emelték fel tekintetüket a nyomasztó események után, de aztán beragyogta őket Krisztus feltámadásának öröme, melynek fénye máig is megvilágítja utunkat.

Nem a csüggedés, nem az értelmetlen sodródás, hanem a bizalom, a derűs világszemlélet, a mindenki felé megnyíló isteni szeretet az az erő, amely átsegít minden nehézségen, még a halálon is.

A teremtett világ úgy jelenik meg ebben a fényben, mint Isten ajándéka, amelyet gondosan és felelősséggel kell kezelnünk. Személyes adottságaink, életünk, egészségünk, a családok, a közösségek, a népek, a nyelvek, a kultúrák, a történelmi tapasztalatok mind a Teremtő ajándékai. Értékesek és boldogságunkra szolgálnak. A legszebb ajándék pedig maga a világra születő emberi élet, melyet örömmel kell fogadnunk, és felelős szeretettel kell gondoznunk, mert minden ember örök boldogságra hivatott. Ebben a ragyogásban látjuk minden ember méltóságát. Ezzel a bizalommal imádkozunk mindannyiunkért, és építjük a testvéri közösséget minden emberrel.

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Dr. Erdő Péter s.k.
bíboros
Magyar Katolikus Egyház

Steinbach József s.k.
elnök
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Dr. Fischl Vilmos s.k.
főtitkár
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Tagegyházai:

Dr. Bölcskei Gusztáv s.k.
református püspök, a zsinat lelkészi elnöke

Gáncs Péter s.k.
evangélikus elnök-püspök

Papp János s.k.
baptista egyházelnök

Pataky Albert s.k.
pünkösdi egyházelnök

Csernák István s.k.
metodista szuperintendens

Dr. Frank Hegedűs s.k.
anglikán kanonok

Arszeniosz Kardamákisz metropolita s.k.
Magyarországi Orthodox Exarchátus

Mark Golovkov érsek s.k.
Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje

Siluan Manuila püspök s.k.
Magyarországi Román Ortodox Egyház

Pantelic Lukijan püspök s.k.
Budai Szerb Ortodox Egyházmegye

Kirkov Vladimir elnök s.k.
Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! 

„Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?”

Húsvét reggelén a hírek egymás után érkeznek: Jézus feltámadt. Az apostolok mondogatták: asszonybeszéd. Két kisebb tanítvány, akik Emmauszból származtak, dél tájban kiábrándultan indultak haza. A hazafelé vezető úton azonban nem tudtak másról beszélni, mint a Mesterről. „Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy föl ne ismerjék. Megszólította őket: Miről beszélgettek egymással útközben? Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban? Ő megkérdezte: Micsoda? Azt felelték: A Názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták és megfeszítették őt. Pedig mi azt hittük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azon felül ma már a harmadik napja, hogy ezek történtek”.(Lk 24,15-21) Jézus akkor közéjük állt, és végigvezette őket az ószövetségi kinyilatkoztatáson, amelyben Isten előre megmondta, miként kell az embereket megváltani. Kétezer éve Isten kiválasztja Ábrahámot. Fia fog születni, ígéri. Harminc-negyven évig kell várnia fia születésére. Felnőtt már, amikor apja parancsot kap Istentől: áldozd fel nekem Mória hegyén. Milyen nehéz feladat. A fiút, ha elégetem, hogy lesz a Messiás őse? Rárakja a fát a fiú vállára, mennek fel a hegyre. Apám, minden van, csak áldozati állat nincsen velünk. Majd a hegyen lesz, fiam. Ott megépítik az oltárt. El kell mondani Izsáknak a titkot. Fiam, most meg kell halnod, de Isten feltámaszt, te leszel az egyik ősapja a Messiásnak. Én kell, hogy feláldozzalak. Hidd el, nehéz szívvel teszem. Angyal kiált a magasból: Ne bántsd a fiút! Csak látni akarta Isten, megteszed-e? A Názáreti Jézus az Isten Fia volt. Sokat kellett rá várni, míg megszületett. A Mennyei Atya kétszer is szólt az égből: „Ez az én szeretett Fiam, Őt hallgassátok!” Közben rengeteg csodával igazolta magát. Isten Mória hegyén engedte halálra ítélni, rátették vállára a keresztet, és ő vitte tovább a Golgotára. Ott nem szólt az angyal, Jézusnak meg kellett halnia. Isten Atyja szenvedett, jobban, mint Ábrahám, de meg kellett tennie, fel kellett áldoznia Fiát, mert Ő az Istenember. Minden bűnért fel áldozza magát, amit tesz, végtelen érték. Harmadnapra, a beszélgetés hajnalára feltámadt, örökké élni fog, mindenek bírája lesz. A történelem során a bűnök folytatódnak, áldozata titokzatos módon folytatódik. Ezért változtatta át a bárányvacsorán a kenyeret és a bort saját testévé és vérévé, hogy szüntelenül az Isten atya elé emeljék a szentmise alkalmával. Újra kiengesztelődik, mert Fia az örökös áldozat. A tanítványok megérkeznek Emmauszba. Invitálják a kedvessé vált idegent. A vacsora asztalnál felnyílik a szemük, amikor kezébe veszi a kenyeret és a kelyhet, majd eltűnik, mert felismerték a második szentmisében. Itt állunk, elszegényedett, elárult, hitében meggyöngült magyarok a 2014. esztendő húsvétján. Isten elhagyott bennünket, mondják egyesek. Eljövünk Szent István király által kijelölt szent helyekre a katolikus templomokba ezen a húsvéton is. Ébredő öntudattal, Emmauszt akarva járni. El akarja magyaráztatni, hogy Jézus úgy támadt fel, hogy nem hal meg többé, élő kincsünk lett és az is maradt. Hosszan kellett várakoznunk erre az ébredésre, hogy Jézust idézve el tudjuk magyarázni testvéreinknek, hogy egyetlen hatékony áldozat van, az Isten Fiáé, Jézus Krisztusé, aki az idei húsvét oktáváján új Emmauszra várja az egész nemzetet.

Húsvéthétfő

Húsvéthétfő

ApCsel 2,14.22-33; M t 28,8,15

„Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet”

Jézust gyűlölték ellenségei. Oktalan gyűlölet volt ez, mert Jézus nem tett ellenük semmi rosszat, nem fenyegette állásukat, jövedelmüket. Atyja parancsát hajtotta végre: hirdette Isten országát, vagyis Isten igazságait és szeretetét. Amikor már elhatározták, hogy Jézust elfogják és megölik, Jézus felkészítette tanítványait arra, ami bekövetkezik: „Sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra fel kell támadnia”. (Mt 16,21) a zsidó vezetők óriási tekintéllyel rendelkeztek a nép előtt. Ezt a tekintélyt még Mózes alapozta meg bennük. Ők voltak az Ószövetség idején közvetítők Isten és emberek között. Ők mutatták be az előírt áldozatokat. Ők voltak a főtanács vezetői. Törvényhozók, egyúttal törvénymagyarázók és ítélő bírák is voltak. Jellemző, hogy annyira nagy tekintélynek tartották őket, hogy az Úr elfogatása után átmenetileg egy nyugdíjas főpaphoz kísérték. Annás magát nagyhatalomnak tartva, kezdte kikérdezni Jézust. Tanítása és tanítványai iránt érdeklődött. Jézus tanítványairól nem volt hajlandó semmit sem mondani. Nem adta fel őket. Nem keverte őket bajba. Tanítását pedig eleve azokkal akarta igazoltatni, akik hallgatták. Tudta, hogy úgyis tanúkat keresnek majd ellene. Annás főpap egyik szolgája Jézus válaszát sértésnek minősítette, szemtelenül és kegyetlenül arcul ütötte Jézust, mondván: „így felelsz-e a főpapnak? Jézus azt felelte neki: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be, ha pedig jól, miért ütsz engem?” (Jn 18,22-23) Jézus ezt előre tudta, és felkészítette tanítványait: „Be kellett teljesednie a mondásnak, amely meg van írva törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem. (Zsolt 35,19) Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam, de ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok”. (Jn 15,25-27) Amikor nagypéntek reggel összehívták a főtanácsot, a főpap, Kaifás elnökölt. Tudta, hogy Jézus az igazságot tanította, vezért eleve hamistanúkat kerestek ellene, hogy két hamis tanú vallomása alapján ítélhessék el. Mivel ketten nem tudtak egyformán hazudni, a főpap maga tette fel Jézusnak a döntő kérdést: „Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” (Mt 26,63) Jézus erre a perdöntő kérdésre azonnal igen-nel felelt. A főpap pedig kimondta: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra!” (65) Majd megverték, leköpdösték. Másnap reggel megkötözve átadták a pogányoknak, hogy feszítsék keresztre. Pilátus háromszor bűntelennek jelenti ki. Miután állásvesztéssel ráijesztenek, halálra ítéli. Sírját zsidó őrséggel őriztették, nehogy ellopják a tanítványok és feltámadottnak hirdessék. Az őrök jelentésére azonnal elismerték feltámadása tényét.„Sok pénzt adtak a katonáknak, és azt mondták nekik: Mondjátok azt: a tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk. Ha a helytartó megtudja ezt, mi majd meggyőzzük őt, és kimentünk titeket” (12-14) Húsvéti örömünket ne zavarják meg a Jézus ellenes hazugságok. Aki ellene nyilatkozik, az nyilván ugyanúgy hazudik, mint első elítélői. A mód időnként változik, de a lényege ugyanaz, mint ahogy az ősellenség, a sátán is ugyanaz, csak pribékjei váltakoznak.„Isten feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta őt!” (ApCsel 2,24)

Gondolatok Nagyszombatról

A "LEGNAGYOBB SZERETET" HÁROM NAPJA

 
Gondolatok Nagyszombatról

Anselm GRÜN OSB és Michael REEPEN OSB "Gyógyító egyházi év" című könyve alapján. (Bencés Kiadó és Terjesztő Kft, Pannonhalma 2000.)

Jézussal együtt járjuk az utat ezeken a napokon, egyben emberré válásunk útját is járjuk. Ez az út négy lépésben valósul meg: elfogadás (Nagycsütörtök), elengedés (Nagypéntek), eggyé válás (Nagyszombat) és újjászületés (Húsvét).

Nagyszombat az "eggyé válásról" szól

A Nagyszombat arról szól, hogy leszállunk Krisztussal saját árnyékunkba és hagyjuk felmerülni és felébredni mindazt, amit Isten lehetőségként nekünk ajándékozott. Nagyszombaton engedjük, hogy Krisztus élete testünk valamennyi halott részébe eljusson. Krisztus a sírban fekszik. Ez is éltünk szimbóluma. Mi is gyakran fekszünk a sírban, önsajnálatunk, rezignációnk, büszkeségünk sírjában. Gyakran csupán az élettel szembeni túlzó elvárások, tökéletességi kényszerképzet és a vereségtől, a megszégyenüléstől való félelem tart fogva a sírban bennünket. Nagyszombaton nézzünk szembe sírbeli helyzetünkkel és tartsuk a feltámadásba vetett hitet félelmünk elé.

Ezen a napon nincs szertartás. Régi hagyomány, hogy a keresztények elmennek a templomba meglátogatni a szent sírt, imádkoznak.

Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára

(PG 43, 439. 451. 462-463)

Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot. Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia. Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: “Az én Uram legyen mindnyájatokkal!” Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: “És a te lelkeddel!” Majd kézenfogva életre kelti őt e szavakkal: “Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott! Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teérted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!

Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énbennem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk. Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre. Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.

Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához. Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkertben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom vezet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart. Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjéről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Odaállítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őrizzenek téged, és most elrendelem, hogy ezután mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged. Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített mennyek országa.”

Jakubinyi György érsek húsvéti körlevele

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! Keresztény hitünk alapvető igazsága, mindennapi életünk bizonyossága, és az örök boldogság reménysége Krisztus Feltámadása.

Megváltónk családban akart világra jönni, családban nőtt fel és ott tanult mesterséget. Harminc rejtett esztendőt töltött munkás életben a názáreti Szent Család keretében. Amikor Szent Péter felveszi az Egyházba az első nem zsidó, pogány keresztényt, akkor annak egész családját, Kornéliuszt és háznépét megkereszteli és megbérmálja (Csel 10–11).

Ferenc Szentatyánk meghirdette a család lelkipásztori kérdéseit tárgyaló őszi Rendkívüli Püspöki Szinódust. Február 2-án – Urunk bemutatása ünnepén – Szentatyánk levelet írt a családokhoz, hogy imádkozzanak a Szinódus sikeréért. Azt is jelezte, hogy a Püspöki Szinódus 2015 őszén tartandó Rendes Általános Gyűlésén szintén a család lesz a téma. Ugyanez év szeptemberében rendezik meg Philadelphiában a családok világtalálkozóját. Időszerű hát, hogy a keresztény családdal foglalkozzunk.

A házasság szentségére vonatkozó katolikus tanítást A Katolikus Egyház Katekizmusa foglalja össze (A KEK Kompendiuma, Budapest 2006, 115-118 – 337-350. kérdés). Ezt fogom röviden ismertetni.

Isten szeretetből teremtette az embert. Férfinak és nőnek teremtette. Bensőséges közösségre hívta meg őket: „hogy többé már nem ketten vannak, hanem csak egy test” (Mt 19,6). A Teremtő a házasságot azért alapította, hogy a házastársak közösségét és javát előmozdítsa és gyermekeket nemzzenek és neveljenek. A házastársi egység az eredeti isteni terv szerint fölbonthatatlan, miként Jézus Krisztus ezt megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mk 10,9).

Az áteredő bűn következtében nagyon fenyegeti a házasságot a széthúzás és a hűtlenség. Ezért közvetíti a házasság szentsége a kitartáshoz szükséges kegyelemet. A szentségi házasság Krisztusnak Egyháza iránti jegyesi szerelmének a jele: „Ti férjek, szeressétek a feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat!” (Ef 5,25). A házasság nem mindenki számára kötelező. Papokat, szerzeteseket, világban élő megszentelt személyeket „Isten meghív arra, hogy a mennyek országáért vállalt szüzesség vagy cölibátus útján, lemondva a házasság nagy értékéről, az Úr dolgaival törődjenek, és azt keressék, hogyan járhatnak az ő kedvében. Ezáltal Krisztus szeretete abszolút elsőbbségének és annak jelévé válnak, hogy várva várják az Ő dicsőséges eljövetelét.”

A házasság szentsége az egyetlen szentség, amelyet maguk a felek szolgáltatnak ki egymásnak a szentségi házasságkötéskor. „Mivel a házasság a házastársakat az Egyház életében nyilvánosan elfogadott életállapotba helyezi, megkötése pap (vagy az Egyház által minősített tanú) és más tanúk jelenlétében liturgikusan és nyilvánosan történik.” Ezért kéri az Egyház, hogy a szentségi házasságkötést (esketést) lehetőleg az egyik fél plébánosa végezze a plébániatemplomban hívek részvételével, esetleg nászmise keretében. „A házassági beleegyezés akarati aktus, melyet egy férfi és egy nő fejez ki arra vonatkozóan, hogy kölcsönös és véglegesen egymásnak ajándékozzák magukat, hogy a hűséges és termékeny szerelem szövetségében éljenek.” „Az érvényes házasságkötéshez a belegyezésnek az igaz házasságra kell vonatkoznia, emberi cselekedetnek, azaz tudatosnak és szabadnak, erőszaktól és kényszertől mentesnek kell lennie.” Ezért kéri az Egyház, hogy „a házasulandók esküvőjük előtt legalább három hónappal jelentkezzenek a plébánián” (Gyulafehérvári Főegyházmegye, Zsinati Könyv, Kolozsvár 2001, 55, 34. pont), és vegyenek részt az előkészítő jegyesoktatáson. Ott ismerik meg a házasságra vonatkozó katolikus tanítást, és megbeszélhetik nehézségeiket.

A katolikus és nem katolikus megkeresztelt fél, vagyis keresztények között kötött házasságot vegyes házasságnak nevezzük. A vegyes házasság megkötéséhez kérni kell a Főegyházmegyei Hatóság engedélyét. A katolikus és meg nem keresztelt (tehát nem keresztény) fél között kötött házasságot valláskülönbséggel kötött házasságnak nevezzük. Ilyen esetben felmentést kell kérni a Főegyházmegyei Hatóságtól. „Mindkét esetben lényeges, hogy a felek ne zárják ki a házasság céljainak és lényeges sajátosságainak elfogadását, s hogy a katolikus fél vállalja a hit megőrzésének, és a gyermekek megkeresztelésének és katolikus nevelésének kötelezettségét, amit a másik félnek is ismernie kell.” Az Egyházi Törvénykönyv (1125. kánon) lehetősége szerint, Erdélyben a Jegyzőkönyv aláírásával kérjük a nem katolikus féltől annak igazolását, hogy ismeri katolikus házastársa vallási kötelességeit. (Főegyházmegyei Hatóság 1560/1997. számú 1997. szeptember 17-én kiadott rendelkezése.)

A házasság szentsége örök és kizárólagos köteléket hoz létre, ezért a házasság felbonthatatlan. Azért szentség, hogy kegyelmet közvetítsen a házastársaknak ahhoz, „hogy az életszentséget a házaséletben és a gyermekek felelős elfogadásával és nevelésével érjék el.” A házasság szentségét súlyosan sértő bűnök: a házasságtörés, a többnejűség, a termékenység elutasítása, a válás. „Az Egyház megengedi a fizikai szétválást – még akkor is, ha kívánatos a kibékülésük –, ha házastársak együttlakása súlyos okokból gyakorlatilag lehetetlenné vált. Azonban e házastársak egyike sem szabad egy új életközösség megkezdésére, amíg a másik él, kivéve, ha a házasságuk semmis volt, és ezt az egyházi tekintély kinyilvánítja.”

„Az Egyház különleges figyelemmel van az elváltak iránt, és hívja őket a hívő imádságos életre, a szeretet tetteinek gyakorlására és a gyermekek keresztény nevelésére. Az újraházasodott elváltak azonban nem kaphatnak szentségi feloldozást, sem szentáldozáshoz nem járulhatnak, sem bizonyos egyházi megbízatást nem kaphatnak, amíg ez az állapot tart, mely objektíven ellenkezik Isten törvényével.” Nem azt jelenti, hogy ők „rosszabbak”, mint mások, de a szabálytalan helyzetük zárja ki őket a szentségek vételéből. Súlyos betegség esetén és halálveszélyben mindenkor felvehetik a szentségeket. A labdarúgásban is nem a legrosszabb játékos kapja a büntetőcédulát, hanem az, aki szabálytalanságot követ el.

Az Anyaszentegyház Jézus Krisztus Titokzatos Teste. A család „megmutatja és megvalósítja az Egyháznak, mint Isten családjának közösségi és családi természetét. Minden tagja a maga szerepe szerint gyakorolja a keresztségi (általános) papságot, hozzájárulva ahhoz, hogy a család a kegyelem és az imádság közössége legyen, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye.” Ezért nevezzük a keresztény családot család-egyháznak is. Ha azt akarjuk, hogy Isten segítségével fennmaradjon Egyházunk, népünk Erdély földjén is, akkor vállaljátok a keresztény családegyházat, a szentségi házasság kegyelemközvetítő erejében bízva.

Sajnos, a tömegtájékoztatás olyan híreket terjeszt, hogy Ferenc Szentatyánk változtatni fog a családról szóló katolikus tanításon. Ne higgyetek a megtévesztő félretájékoztatásnak! Az Anyaszentegyházat a Szentlélek vezeti, és amikor a Szentatya a világegyházat megkérdezve, mint legfőbb tanító nyilatkozik („ex cathedra”), akkor hit és erkölcs dolgában csalatkozhatatlan.

Az idén ismét elővételezzük ökumenikus mozgalmunk célját, a keresztények egységét – legalább is naptári szinten – keresztény főünnepünk, a Húsvét közös megtartásában Keleten és Nyugaton. Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves testvéremnek és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2014. április 20-án, Urunk Feltámadásának főünnepén

György érsek

 

URBÍNOI BOLDOG BENEDEK

URBÍNOI BOLDOG BENEDEK

 kapucinus

 (1560-1625) 

Marche* tartomány Urbino nevű városában született 1560-ban nemesi családból. Anyja halálos ágyánál a hatéves fiú a Szűzanya pártfogásába ajánlotta. Egész élete folyamán tapasztalta mennyei édesanyja jóságos segítségét. Tanulmányait Perugiában és Páduában végezte. Imája bevilágít lelkületébe: „Adj Uram tudományt, mely megtanít megismerni Téged, és add kegyelmedet, hogy szeresselek. Mert csak azért akarlak megismerni, hogy szeresselek.” 22 évesen, megszerezve a filozófiai és jogi doktorátust, fényes karriert futhatott volna be, ehelyett belépett a kapucinus rendbe. Gyenge egészsége miatt el akarták küldeni. De Benedek az Isten Anyjához fordult, s az ő közbenjárására egészsége úgy megjavult, hogy népmissziók tartására is tudott vállalkozni. Néhány évig Brindisi Szent Lorinc társa volt annak németországi és csehországi útjain, majd Itáliában hirdette Isten igéjét, többször volt házfőnök is. Önmegtagadó életmód, az ima és szegénység szelleme jellemezte. Az igehirdetésben buzgóságra és egyszeruségre törekedett. Idős korában is megtörtént, hogy amikor a karimánál hibát ejtett, hibájáért bocsánatot kért. Mondták neki, hogy ez csak a novíciusoknál szokás. Mire ő azt felelte: Igen, én még novícius vagyok erényekben. Utolsó éveiben eloszeretettel prédikált a falusiaknak és oktatta a hit elemeire a gyermekeket. Miután Istent 40 évig nagy tökéletességgel szolgálta, Fossombroneban* halt meg 65 éves korában. IX. Piusz avatta boldoggá 1867-ben.
Részlet a kapucinusok első Konstituciójából:
„Isten igéjének hirdetése Krisztus példája szerint, egyike az Isten egyházában létező legnagyszerűbb feladatoknak. Főleg ettől függ a világ üdvössége. Azért ezt a szolgálatot nem kell olyanra bízni, aki nem szent és példás életű, nincs világos és érett ítélőképessége, szilárd és tüzes akaratereje. A tudomány és ékesszólás ugyanis szeretet nélkül nem épít, sőt gyakran rombol.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Benedeket naggyá tetted a kereszt iránti forró szeretetben és az Ige szolgálatában. Add meg nekünk, hogy kövessük példáját: jámborul, igazként és józanul élve ebben a világban. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

ASCOLI* Boldog KONRÁD

ASCOLI* Boldog KONRÁD

 (1234-1289)

A ferences szentek hazájában, Marche tartomány déli részén, Ascoliban született nemesi családból. Már gyermekkorában önmegtagadó életet élt. Benső barátságban volt Jeromos nevű iskolatársával, akiről tudta, hogy egykor a rendnek főnöke, majd pápa lesz, ezért tisztelete jeléül többször leborult előtte. Később mindketten Ascoliban beléptek a Ferenc-rendbe, Perugiában teológiai doktorok lettek. Rómában egy ideig teológiát tanítottak, utána elváltak útjaik. Konrád római tanárkodása és igehirdetése után Afrikába ment misszionáriusnak, Líbiában több ezer embert nyert meg a keresztény hitnek. Két halottat is feltámasztott. Amikor Rómába visszatért, Jeromos már rendfőnök volt. 1278-ban a pápa megbízásából Jeromosnak békeközvetítő szerepet kellett vállalnia a francia király és Alfonz, kasztíliai király között. Párizsi útjára maga mellé vette Konrádot is. Küldetésük eredményes volt, mire a pápa Jeromost bíborossá nevezte ki. Nemsokára letelt generálissága s prenestei* püspöksége kormányzására távozott. Konrád pedig még két évig Rómában hirdette az igét, majd Párizsban teológiát tanított, de közben prédikált, kórházakat látogatott. Önmegtagadó élete a remetékre emlékeztetett. Csupasz földön vagy padlón aludt pár órát, durva darócot viselt, mezítláb járt (még szandált se hordott), hetente négy napon kenyéren és vizen böjtölt. Krisztus szenvedéséről nemcsak elmélkedett, hanem abból részt is vállalt. Különös tisztelettel volt a Szentháromság iránt, annak nevében betegeket gyógyított, ördögöket űzött.
Amikor barátját, Jeromost pápává választották (IV. Miklós, 1288), az régi barátját hamarosan kinevezte bíborossá. Útban Róma felé Ascoliban súlyos betegség érte. A betegek szentségének felvétele után szent halállal szülővárosában halt meg, ott is temették el. A pápa díszes síremléket állíttatott tiszteletére, melyet 82 év múlva az újonnan épült Szent Ferenc templomba vittek át. A közbenjárására történt csodák és a folytonos tisztelet miatt VI. Piusz megerősítette ezt a tiszteletet, így tiszteljük ot a boldogok között. „Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylo égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.” (Dán 12, 3.)

Imádság:
Istenünk, te Boldog Konrádot Fiad szenvedése iránti mély áhítata jutalmául rendkívüli kegyelmekkel halmoztad el. Add meg nekünk, hogy mindennapi keresztünket készséggel hordozzuk, s elnyerjük az örök életet. A mi Urunk Jézus Krisztus által.