A pápa a szeminaristákhoz: Imádság Istennel és találkozás az emberekkel

Ferenc pápa köszönti a Lombard Szeminárium közösségét - OSS_ROM

Fennállása ötvenedik évfordulóját ünnepli a neves intézmény, amelyet Boldog VI. Pál áldott meg 1965. november 11-én a II. Vatikáni Zsinat utáni nyitás szellemében. A szeminárium létrehozása azt a célt szolgálta, hogy falai között valódi papképzés folyjon, az egyház jövőjének építése. A római tanulmányok évei alatt a szeminaristák a belső megtérés révén megalapozhatják papi hivatásukat, amely a Jézussal való személyes kapcsolatban újul meg.

Borromeo Szent Károly, a folytonos megtérő

Ferenc pápa Borromeo Szent Károly példáját állította a Lombard Szeminárium közössége elé, akinek életét a folytonos megtérés jellemezte, s aki a papi szolgálatot a véráldozatig menően értelmezte – utalt a pápa kedves francia teológusa, Michel de Certeau szavaira. Borromeo Szent Károly a trentói zsinat nagy teológusainak munkáját ültette át a gyakorlatba. Öröksége kötelezi most a Lombard Kollégium növendékeit, hogy nyomdokaiba lépjenek.

A normalitás kísértése helyett papi életszentség

A pápa óva intette a szeminaristákat a normalitás kísértésétől, vagyis attól, hogy megelégedjenek papi szolgálatukban a normális élettel. Amikor ugyanis egy pap megelégszik némi figyelmességgel, szolgálatát sikerei alapján ítéli meg és a neki tetsző dolgokat keresi, akkor langyossá válik, és nem fordul valódi érdeklődéssel mások felé. A normalitás a papok számára a lelkipásztori életszentség kell, hogy legyen, életük odaajándékozása. Ha csupán normális személyek akarnak lenni, akkor középszerű vagy annál is rosszabb papok lesznek – figyelmeztetett a pápa.

Párbeszéd Istennel, találkozás az emberekkel

Borromeo Szent Károly azt akarta, hogy a papok Isten szolgái és az emberek atyjai legyenek, főként a szegények számára. Az élet igéit viszont csak az hirdetheti, aki maga is állandó párbeszédben áll Isten Szavával, vagyis a beszélő Istennel. A szeminárium évei alatt ezt a fajta életpárbeszédet gyakorolják a növendékek. A különböző tantárgyak megismerése nem öncélú, hanem az imádságban és az emberekkel való találkozásban kell, hogy konkrét formát öltsön. Nem különálló egységeket kell elsajátítani, mivel az imádság, a kultúra és a lelkipásztorkodás ugyanannak az épületnek a tartókövei. Szorosan egymáshoz tapasztva tartják meg egymást, hogy ezáltal a ma és a holnap papjai lelki emberek és irgalmas pásztorok legyenek, akiket az Úr szeretete egyesít belül, és akik képesek széthinteni az evangélium örömét az élet egyszerűségében. Az evangelizálásnak ma újra az egyszerűség útját kell járnia – állapította meg Ferenc pápa. Mik ennek az összetevői? Egyszerű élet, minden kettősség és világias szemlélet nélkül, hozzá az Úrral és a testvérekkel való szeretetközösség; egyszerű nyelvezet, nem pedig összetett doktrínák magyarázása, vagyis a meghalt és értünk feltámadt Krisztus hirdetése.

„Gondolok rátok, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilikába jövök”

A Szentatya arra is felhívta a papnövendékek figyelmét, hogy az egyházmegyés papnak folyamatosan párbeszédes kapcsolatban kell lennie püspökével. Végül pedig örömének adott hangot, miért a római Pápai Lombard Szeminárium kicsiben tükrözi a világegyház gazdagságát: Olaszországból, Afrikából, Latin-Amerikából, Ázsiából és különböző európai országokból származó diákok tanulnak falai között. „Kívánom, hogy sok szép baráti kapcsolatot építsetek ki egymással, megerősítve a papi testvéri kötelék szálait, tovább gazdagítva a szemináriumot. Ezentúl, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilikába jövök, gondolni fogok erre a találkozásunkra és megemlékezem rólatok a Szűzanya előtt. De tőletek is ugyanezt kérem! Köszönöm” – búcsúzott Ferenc pápa a Lombard Kollégium közösségétől.

Az Irgalmasság Szent Éve 56.

Az Irgalmasság Szent Éve - „A pusztában kiáltónak szava

„A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” „Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek és Júda magvából származtok; ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén. Mégis a szent város nevét viselitek, és Izraelé Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: a Seregek Ura. Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem, az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem és beteljesedtek. Jól tudom, hogy megátalkodott vagy, vas inakból van a  nyakad és ércből a homlokod, azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és szobrom határozott így. Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla? S most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit. Így aztán nem mondhatod: Nos, én tudtam róluk. Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázdónak hívnak születésed óta. Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségermért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak. Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában. Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetné, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsőségemet nem engedem át másnak soha” (Iz 48,1-11; Breviárium 293) Isten mindig igazmondó, az Írás igazolja, ezért kell olvasni a teljes Bibliát.

Pálfordulás

Pálfordulás     
„Kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned” 

Saul nagyon hosszú utat tett meg, amíg megérkezett Damaszkusz elé. Kis-Ázsiából, Tarsusból küldték élénk eszű fiúkat a hívő zsidó szülei Jeruzsálembe. Azt akarták, hogy a Sionon, a zsidók egyetlen templomában nőjön fel. Ott járjon iskolába, ahol hithű törvénytudók tanítják Isten kinyilatkoztatott igazságaira, a törvény szerinti életre a jövő reménységét, az ifjúságot .Így is lett. Saul kivált társai közül. Akkor is így volt ez, amikor az ifjak a Jézus-problémával szembesültek. Akkoriban ezt a kérdést már nem lehetett agyonhallgatni. A papság, az írástudók és farizeusok az egykori főtanácsi ítélethez ragaszkodva vallották, hogy a „Názáreti Jézusnak meg kellett halnia, mert Isten Fiának tette magát.” (Jn 19,7) Meghalt a kereszten, eltemették és azóta is halott. Jött azonban a kellemetlen fordulat: a keresztények egyre szaporodtak, és egy ifjú diákónusuk igen nagy szónoki hévvel, széleskörű tudással és vértanúhalállal állt ki Jézus megváltói küldetése isteni személyisége mellett. Saul volt a kivégzésénél a legfőbb tanú, majd ő lett a legszorgalmasabb keresztényüldöző. És most Damaszkusz kapuja előtt megjelenik neki elevenen Jézus. Saul hiú szemei egyszerre megvakultak. Ideiglenesen vakká tette a mennyei fény, amely Jézust körülragyogta. Pillanat alatt megvilágosult elméje. Egyszerre megértette, hogy becsapták mesterei. Jézus él, és nyilvánvaló, hogy a világ Megváltója. „Uram, mit akarsz, hogy tegyek?” kérdezi. (5) A válasz meglepő: az igazság hirdetése már a tanítványok dolga. „Menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned” (6) A városban várják őt vérszomjasan Jézus ellenségei, de van egy Ananiás nevű keresztény, aki parancsot kapott Jézustól, hogy keresztelje meg Sault, és gyógyítsa meg a szemét. „Kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt” (15). Ananiás elment, megkeresztelte Sault, majd meggyógyította. Saul a kereszténység ragyogó csillaga lett. Jöhetnek hozzánk igazságot kereső fiatalok, akik tudományokra szomjasak, és megtanulják tőlünk, hogy a világnak egyetlen Megváltója van, és az a Názáreti Jézus. Úgy távozzanak, hogy Jézus igazsága és szeretete ragyogja be lelkünket, a hit és magyar nép ragyogó csillagai váljanak belőlük

 

SZIRIAI SZENT MAKEDON

Szent Makedon atya

Szíriai pusztalakó volt. Vezeklő életének helyei a magas hegyek voltak. Nem volt neki sem kunyhója, sem sátra, lakóhelye a mély barlangokban volt. Ott is rövid ideig tartózkodott. Hogy elkerülje a köréje összegyűlt emberek dicséretét, egyik helyről a másikra vándorolt. Így töltött el 45 évet. Idősebb korában, tisztelői kérésére cellában lakott, és barátai házában, követve azok meghívását és élvezve szeretetüket. így élt 25 éven át. Eledele leginkább árpa volt, ezért nevezték „kritofág”-nak azaz árpaevőnek. Amikor érezte ereje hanyatlását, akkor evett kenyeret. Szent életéért Istentől az ördögűzés és a gyógyítás adományait kapta meg. 420 körül adta vissza lelkét Istennek jó öregségben.

Ferenc pápa beszéde a Rota Romana Bíróság tagjaihoz

Január 22-én nyílt meg a szentszéki bíróság új igazságszolgáltatási éve, amelynek kapcsán Pietro Parolin bíboros államtitkár mutatott be szentmisét az Apostoli Palota Pál-kápolnájában a törvényszék tagjainak a jelenlétében. Délben pedig a Kelemen-teremben fogadta a pápa a Rota Romana munkatársait.

„A Rota Romana küldetése mindig Péter utódjának a segítő szolgálata volt, azért hogy a családdal elválaszthatatlanul összekapcsolt egyház továbbra is hirdesse a Teremtő és Megváltó Isten tervét a családi intézmény szent mivoltáról és szépségéről. A Rota Romana, mint a család törvényszéke értelmezése mellett, szeretném kiemelni annak egy másik sajátosságát – mondta a pápa – vagyis hogy az a szent kötelék igazságának a törvényszéke. E két szempont kölcsönösen kiegészíti egymást. Az egyház ugyanis Isten nélkülözhetetlen irgalmas szeretetét mutatja minden család, különösen is a bűn és az élet nehézségei miatt sérült családok felé, és ezzel együtt hirdeti a házasság elengedhetetlen igazságát. Ennek a szolgálata elsődlegesen a pápa és a püspökök feladata.

A családszinódus összefüggésében kollegiális jelleggel végezhettünk el egy bölcs megkülönbözetést, aminek következtében az egyház a világ felé jelezte, hogy nem lehet összekeverni az Istentől akart házasságot bármi másféle együttéléssel. Ezzel a spirituális és pasztorális hozzáállással a Rota Romana tevékenysége a bírói ítélkezésben és a képzésben az opus veritatis-t, az igazság művét szolgálja és mozdítja elő – hangsúlyozta a pápa.

Amikor az egyház a házasság igazságáról konkrét esetben nyilatkozik a hívek javára, mindig szem előtt tartja, hogy bár sokan – saját választás vagy éppen áldatlan életkörülmények miatt – a tévedés objektív állapotában élnek, továbbra is Krisztus és így az egyház irgalmas szeretetét élvezik.

A felbonthatatlan, egyesítő és gyermekvállalásra nyitott házasságra épült család Isten és az Egyház „álmaihoz” tartozik az emberiség üdvösségére.

Ferenc pápa hosszasan idézett Boldog VI. Pál 1966-os tanításából, és kiemelte, hogy „a házasságon és családon keresztül az Isten két emberi valóságot egyesített, mégpedig az élet továbbadását, valamint a férfi és a nő közötti kölcsönös és törvény szerinti szeretetet.”

„Az egyház, mint anya és tanítómester jól tudja – folytatta a pápa –, hogy a hívek között vannak erős hitűek, amit a katekézis, az imádság és a szentségi élet táplál, de vannak gyenge, elhanyagolt és képzetlen hitűek is. Jó világosan leszögezni, hogy a hit minősége nem lényegi feltétele a házassági beleegyezésnek, amit a mindig is érvényes tanítás szerint csak természetes szinten fenyegethet veszély. Ugyanis a hit habitusa a keresztség pillanatában kiárad és továbbra is titokzatos módon kifejti a hatását a lélekben, akkor is, amikor a hit nem fejlődött tovább, és pszichológiailag mintha hiányozna is.

Nem ritkán a házasfelek, akik a házasságkötés során csak korlátozott ismerettel rendelkeznek Isten üdvözítő tervéről, és jobbára csak a természet ösztökéje vezeti őket, csak a családi életben fedezik fel azt, amit a Teremtő és Megváltó Isten rendelt számukra. A hitbeli képzettség hiánya, valamint a házasság egységéről, felbonthatatlanságáról és szentségi méltóságáról való tévedés csak akkor érvénytelenítik a házassági beleegyezést, amennyiben meghatározzák az akaratot. Éppen ezért a házasság szentségi jellegét érintő tévedéseket nagy körültekintéssel kell mérlegelni” – emelte ki a pápa.

Az egyház megújult elkötelezettséggel továbbra is úgy ajánlja a házasságot, hogy lényegi elemei megtartása mellett – gyermeknemzés, házastársak közös java, egység, felbonthatatlanság és szentségi mivolta – az ne csak kevesek kiváltsága legyen, hanem mint olyan valóság, melyet Krisztus kegyelmével a megkeresztelt hívek meg tudnak élni. Ennek megfelelően sürgető szükség van arra, hogy az egyház megtalálja a házasságra való felkészítésnek a megfelelő módját, egyfajta új katekumenátust, melyet sok szinódusi atya is óhajtott már.

Az Irgalmasság Szent Éve 55.

január 24.

Szalézi Szent Ferenc rendalapító ünnepe

Imádkozzunk a vizitációs nővérekért!

• Szűz Mária Látogatásáról Nevezett Rend

Alapítójuk: Szalézi Szent Ferenc, Chantal Szent Franciska

Szalézi Szent Ferenc Chantal Szent Franciskával együtt 1610-ben alapította a vizitációs nővérek rendjét. Alázat, egyszerű és szerény élet. Klauzúrás, kontemplatív rend. Szerető jelenlét, melyet a megszentelt hétköznapokban élünk meg, imádkozva az egész világért. Életmódunk Szalézi Szent Ferenc kiegyensúlyozott bölcsességét, szelíd mértéktartását tükrözi. Magyarországon különös tiszteletnek örvend Bogner Mária Margit vizitációs nővérünk, aki életszentség hírében hunyt el, és akinek sírja az érd-óvárosi templom kertjében található.

Lelkiségünkből:

„A szelídség és az alázat az életszentség alapjai." Szalézi Szent Ferenc

„Oly örömmel tölt el, hogy én egészen a lelkeké vagyok. Értük élek. És ha csak néhány megdermedt lélekbe tudnám a Szent Szív életadó melegét belopni, az én rejtett kis életem által, ez volna az én leggazdagabb jutalmam, akkor nem éltem hiába." Bogner Mária Margit

Évközi 3. vasárnap

Évközi 3. vasárnap

Neh 8,2-4a. 5b. 8-10;1Kor 12,12-30; Lk 1,1-4. 14-21

Mint tudjuk, Jézus Betlehemben született. Ez volt a gondviselő Isten akarata, amit hatszáz évvel 

korábban Mikeás próféta által közölt a zsidó néppel: „De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Juda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza." (Mik 5,1) Szűz Mária, Jézus édesanyja, Názáretben lakott, ott kereste fel az angyal, ott fogadta el Isten kitüntető ajánlatát, hogy Őt szemelte ki a Megváltó Édesanyjának. Válaszára: „íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38) megtestesült méhében a Szentlélek teremtő erejéből az Isten Fia. Senki nem tudta ezt, sem a szülei, Joachim és Anna, sem a vőlegénye, József, aki később angyali felvilágosításból értesült a nagy titokról. Mivel Augustus császár általános rendelete szerint mentek Betlehembe összeírásra, senkinek nem tűnt fel, hogy Mária és József elutazott, majd 4-5 év múlva jöttek vissza Názáretbe fiacskájukkal, aki köztük nőtt fel, később, mint építőiparos ott dolgozott. Harmincévesen ismét elment a környékről. Nem sokára jöttek a hírek, hogy neves szónok, rengeteg beteget meggyógyít mindenféle bajból, most pedig itt ül köztük a zsinagógában. Olvassa Izajás próféta könyvéből a soron következő szakaszt, amit az imént én is felolvastam. Majd „összetekerve az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok". (20-21) Mi volt ez az írás? Nyolcszáz éves előrejelzés, hogy a Messiás működése így lesz felismerhető: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje" (18-19) Óriási a meglepetés: az eddig csendben, szegény iparosként dolgozó Jézus Messiásnak nyilvánítja magát. Állítja, hogy benne beteljesült Izajás, Mikeás és minden próféta messiási jövendölése. A názáretiek lassan ocsúdtak fel a meglepetésből. Azt gondolnánk, hogy tapsolni, ujjongani kezdenek, sorban gratulálnak, és örömmel összegezik: városunkból, de az egész Galileából sem származott soha még próféta sem, és most íme, itt ül köztünk népünk és az egész világ Megváltója! Ám mégsem ez történik: „Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott." (28-30) Később a jeruzsálemiak befejezték, amit a názáretiek kezdtek. Megölték, mert Isten Fiának mondta magát (Jn 19,7) Jézus Krisztus feltámadt, ma is él és uralkodik: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké" (Zsid 13,8) Ma is a szegényeket szereti, pártjukat fogja, az üldözöttek mellé áll, a betegek sorsát a szívén viseli és az igazságtalanul elítélteket kiszabadítja. Igaz ezekért sokak előtt ma sem kedves, szívesen kidobnák a történelemből, nemcsak Názáretből és Jeruzsálemből. Ma sem áll az istentelen és embertelen gazdagok közé. A Jelenések könyvéből kiáltja ma is: „Ki innen a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a hazugságot szereti és cselekszi" (Jel 22,15)