Húsvét 7. hete péntek

Húsvét   7.   hete   péntek           
ApCsel 25,13-21; Jn 21,15-19
„Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek”?

Jézus még a megváltó szenvedések kezdete előtt meghagyta apostolainak, hogy menjenek el majd Galileába a feltámadása után, és ott majd találkozhatnak vele. Az asszonyokkal is ezt üzente húsvét kora reggelén. Bár az asszonyok ezt az üzenetet átadták, az apostolok eleinte mégsem hittek nekik. Egyik egyetemi tanárunk annak idején így indokolta kételkedésüket: az ő beszédük csak asszonyi fecsegés. Jézus aztán maga kezdte meg az emmauszi tanítványokkal történt találkozásával látogatni és meggyőzni a nagypénteki csalódásoktól elkeseredett, dacos sértődésbe menekült választottait. Aztán később valóban Galileába rendelte őket. A mai evangélium erről a találkozásról számol be. Az Úr sütötte halhúst elfogyasztva Jézus sorsdöntő kérdést tesz fel főapostolának: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő azt felelte: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek. Erre azt mondta neki: Legeltesd bárányaimat!” (Jn 21,15) Ezután még kétszer teszi fel ugyanezt a kérdést, és Péter azonos válaszai után Jézus kétszer feleli: „Legeltesd juhaimat!”(16.17) Jézus ezzel hangsúlyozza, hogy minden ember, aki hisz benne, az Ő juha és báránya. Ezeket meg is tartja magáénak, mert az Atyától kapta őket: „Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismerlek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük” (Jn 17,24-26) A Jézus korabeli zsidók igen nehezen fogadták el, hogy az az egyetlen Isten, aki Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal és Mózessel beszélt, és hangsúlyozta, hogy csak egy Isten van, mert a bálványimádók cókmókjai semmik, nem istenek, most a Názáreti Jézussal azt üzeni zsidóknak és pogány nemzeteknek egyaránt, hogy valóban egy Isten van, de ez a kifejezés az isteni természetre vonatkozik. Arra, hogy Istenben is meg kell különböztetnünk a lényeget és a személyt, mint ahogy megkülönböztetjük magunkban is az emberi lényeget és az emberi személyt. Amikor kimondom, hogy én vagyok XY, akkor a személyemről beszélek, aki önálló ember, aki birtokol egy emberi testet és a vele egyesült emberi lelket. Parancsol nekik, felhasználja őket, mert mindkettő a személyé. Istennek is van lényege, egy végtelen szellemi lényeg, amelyben nincs értelem és akarat, mint külön álló képesség, hanem a végtelen isteni lényeg végtelenül értelmes és hatalmas. Ezt a végtelen istenséget birtokolja az Atya, az Első Személy öröktől fogva önerejéből, isteni szüléssel átadja a Második Isteni Személynek, a Fiúnak, és amit így immár ketten folyamatosan ajándékoznak egymásnak, még tovább adják ajándékként a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, aki szintén visszaajándékozza az Atyának és a Fiúnak. Jézus avatja be ebbe a végtelen titokba tanítványait, azok a többi embert, aki hitével képes felfogni mindezt. Ezeket a hívő embereket őrzi Jézus, mint bárányait, és bízta rá Péterre, majd azok utódaira, a római pápákra. Egyetlen egyet sem ad másnak, még a pápáknak sem, hogy saját joggal az övék legyen. Egy akol marad és egy pásztor, de csak, mint Jézus megbízottja még a pápa is.

Boldog Pizai Péter

Boldog Pizai Péter

hitvalló. 

1435.

A pizai köztársaság elnökének fia volt. 15 évesen elhagyta otthonát és Umbriában 12 társával megalapította a Jeromos-remeték testületét. Később egyesültek a Jeromos szerzetesekkel. Szent Jeromos szabályai és példája szerint igen szigorúan éltek. †

Ferenc pápa a katolikus családegyesületek képviselőinek: A család egy emberibb világ kovásza

Ferenc pápa a katolikus családegyesületek képviselőinek: A család egy emberibb világ kovásza

„Európa továbbra is tartsa legértékesebb kincsének a családot!” – buzdította Ferenc pápa június 1-jén délben a Katolikus Családegyesületek Európai Szövetsége (FAFCE) által szervezett találkozó résztvevőit. A szervezet 14 európai ország egyesületeit tömöríti.

Magyarországot Radnai Jenő, a Magyar Katolikus Családegyesület alelnöke képviseli a tanácskozáson.

A húsz éve létrejött szövetség képviselőihez intézett beszédében a pápa hangsúlyozta, hogy „a család a társadalom alapsejtje”. A szentatya kiemelte azt is, hogy a család kovász, amely elősegíti egy emberibb, testvériesebb világ kialakulását, ahol senkit sem utasítanak el vagy hagynak magára. Nagy elismeréssel szólt a FAFCE munkájáról, amelyet a család átfogó szolgálatában végez. A pápa felidézte az Európai Unió vezetőihez intézett beszédét, amelyet a Római Szerződés aláírásának 60. évfordulója alkalmából mondott, és utalt az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdításának részleteire, amelyekben hangsúlyozta, hogy a család az ajándékozást konkréttá teszi a szépség és a kölcsönös szeretet öröme által. A pápa szerint nincs jobb szövetséges a társadalom átfogó fejlődése érdekében, mint a családok, ha jelenlétük előtérbe helyeződik a társadalom szövetében. A család minden tagjának és szolidáris elkötelezettségének egysége az egész társadalommal együtt a közjó, a béke előmozdítója Európában.

A család emberek szeretetközössége, és ez Ferenc pápa szerint lehetővé teszi a nagy emberi család megtapasztalását és az abba való beilleszkedést. E nagy emberi család számára jelenleg a legfontosabb kihívás a találkozás kultúrájának megteremtése. A FAFCE által népszerűsített családmodell nem kapcsolódik semmilyen ideológiához, hanem az ember sérthetetlen méltóságán alapul. Erre a méltóságra alapozva válhat Európa valóban a népek családjává.

Az öreg kontinens négy válsággal küzd a pápa szerint: a demográfia, a migráció, a munka és a nevelés válságával. Ezekre a kihívásokra a válasz – a „demográfiai télre” is – a családban található, amely a működőképesség modellje, az egység a sokszínűségben és a párbeszéd tanúságtevője. A szentatya rámutatott, hogy nem kell elrejteni keresztény identitásunkat, és fontos, hogy a családok kilépjenek önmagukból és találkozzanak másokkal.

Központi jelentősége van a nemzedékek közötti köteléknek: emlékezet, jelen, jövő. „Az élet szent mivolta érdekében végzett szolgálatotok a nemzedékek közötti szövetségben konkretizálódik: különösen is a legrászorultabbakért, a fogyatékkal élőkért, az árvákért végzett szolgálatban. Továbbá megnyilvánul a migránsokkal való szolidaritásban, a türelmes nevelés művészetében, amely minden fiatalban a családi szeretetre méltó személyt lát. Ezentúl ez a szolgálat megjelenik a megszületendő gyermek élethez való jogában és az idősek méltó életkörülményeiben” – fogalmazott Ferenc pápa.

Végül arra buzdította a családegyesületek találkozójának résztvevőit, hogy kreatívan dolgozzanak ki új módszereket és erőforrásokat, amelyek által az egyházi és a polgári környezetben is az új nemzedékek támaszai lehetnek, és elkísérhetik, valamint vezethetik őket a mindennapi élet útján.

Húsvét 7. hete csütörtök

Húsvét 7. hete csütörtök           
ApCsel 22,30; 23,6-11 ; Jn 17,20-26
„hogy mindnyájan egy legyenek!”

Jézus, az Istentől kijelölt örök főpap, első hivatalos, nyilvános főpapi imáját mondja az utolsó vacsorán. Ősapja, Dávid király, egyik zsoltárában így számol be látomásáról: „Így szólt az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem…Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint”. (Zsolt 110,1.4) Dávid ezer évvel korábban élt, mint legnagyobb utódja, akit a legegyszerűbb vak koldusok is tudatosan szólítottak így: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” (Mt 20,30) Jézus főpapi imájában tanítványaiért könyörgött, hogy Atyja őrizze meg őket olyan egységben, amilyen szoros egységben az  Atya és a Fiú él öröktől fogva. A szeretetnek szoros egységéről van szó. És ezt most kiegészíti azzal, hogy Atyja végtelen szeretetét kéri, ölelje össze mindazokat, akik majd a tanítványok térítő működése során benne hinni fognak: „De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te én bennem, hogy tökéletesen egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél”. (Jn 17,20-23) Jézus előtt tökéletesen ismert volt az ősszülők lázadása Isten ellen: szétszakították az igaz hit és szeretet egységét. Aztán egymást sértegették: meghűlt a hitvesi szeretet is. Két gyermekük közül az egyik gyilkos lett, a másik áldozat. Idők folyamán aztán ostoba bálványimádásba esett az egész világ. Jézus azért jött, hogy az igaz hitet, az egy igaz Istenhez visszatérést helyrehozza. Zsidók és nem zsidók egységbe tömörüljenek. Ha ezt a kegyelem nem tudja biztosítani, ha a gonoszlélek a hazugságot és a gyűlöletet fenn tudja tartani, akkor nem fogja elhinni a meghasonlott világ, hogy van egy mindenek felett álló Úr, aki a sátán csalásait és az emberek ostoba széthúzását atyai jósággal és tiszta gondolkodással fel tudja  váltani, nem hiszik el, hogy Jézus megváltása ténylegesen bekövetkezett. Jézus meghozza áldozatát. Majdnem egy huszonnégy órás napot végigszenved, keresztre feszítve meghal, poklot járva földre löki a sátánsereget, aztán feltámad és a mennybe megy. A történelem azonban nem vet véget a küzdelemnek. Jézus harcol, minket is erre szólít fel, hogy imával és a szeretet meg a kristálytiszta hit egységével tegyük lehetővé, hogy Jézus vágya beteljesüljön: „Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt” (24)

Merici Szent Angela

Merici Szent Angela     

szűz,
*Desenzano, 1474. március 1. +Brescia, 1540. január 27. 

Angéla 1474-ben a Garda-tó melletti Desenzanóban született egyszerű emberek gyermekeként. Már tíz éves korában elveszítette szüleit, ezért a szomszédos Salóban élő nagybátyja vette magához nővérével együtt. A két kislány elválaszthatatlanul ragaszkodott egymáshoz. Szívesen játszottak ,,kolostort'', és két ,,karban'' imádkozták ilyenkor a zsoltárokat. Annál súlyosabb csapás volt Angéla számára nővérének váratlan halála. A gyerekes játékokat lassan fölváltották a komoly, a tökéletességre törekvést szolgáló gyakorlatok. Először, hogy remete lehessen, megszökött otthonról, de nagybátyja hazavitte. Akkor belépett Szent Ferenc harmadrendjébe, és azon volt, hogy az evangéliumi tanácsokat minél tökéletesebben valóra váltsa.

Amikor Angéla huszonkét éves lett, meghalt a nagybátyja, ő pedig visszatért Desenzanóba. Ott fölfigyelt arra, hogy a legtöbb gyermek iskolai és hitbeli képzés nélkül nő fel. Iskolakötelezettség nem volt még, de a szegény emberek meg sem tudták volna fizetni gyermekeik iskoláztatását. Maguk a szülők is többnyire teljesen tudatlanok voltak, még a hit dolgaiban is.

Angéla néhány barátnőjével többször megvitatta ezt a helyzetet. Ezek a fiatal nők sem befolyással, sem vagyonnal nem rendelkeztek. Angéla lelkesedése azonban magával ragadta őket, és mind kijelentették, hogy készek neki segíteni. Már akkor kitűnt, hogy Angélának határozott tehetsége van mások vezetésére és irányítására. Kiegészítette ezt kellemes megjelenése és megnyerő lénye.

Barátnőivel hozzálátott, hogy a szomszédok apró lánykáit összegyűjtse és hittanra tanítsa. Ebből a tevékenységből olyan szemmel látható áldás fakadt, hogy Angéla meghívást kapott: jöjjön a közeli Bresciába, és ott is hozzon létre valami hasonlót. Egy nemes házaspár szívesen befogadta. Vendéglátói révén megismerkedett a város jelentősebb családjaival, és egyre többen gyűltek köréje, hogy munkájában segítségére legyenek.

Angéla azonban nemcsak tanított. Szegényeket és betegeket látogatott, fölkereste a kézművesek műhelyeit. Működése nyomán sokan megtértek, és sikerült ősi ellenségeskedéseket is megszüntetnie.

Látóköre egyre tágult. Kezdetben csak a szegény lányok hitoktatása volt a szándéka, de lassan a nők teljes nevelésére és formálására is kiterjedt figyelme. A kiteljesedett reneszánsz kora volt ez, amikor az emberek a kereszténység előtti antik világ ideáljai felé fordultak. A komoly értékek felszínre hozása mellett azonban egyre inkább lazultak az erkölcsök. Az erkölcsi megújulás érdekében szükségessé vált a családokkal, elsősorban az asszonyokkal és anyákkal való törődés. Angéla ebben ismerte föl saját működési területét.

Igen szeretett zarándoklatra járni. Időről időre fölkereste hazájának egy-egy szentélyét, s minden alkalommal a szellemi energiák új lendületét hozta magával.

Életének egyik kiemelkedő eseménye volt a Szentföldre tett zarándoklat 1524-ben. Útközben Kréta szigetén hirtelen elveszítette szeme világát. Erős lélekkel hárította el a gondolatot, hogy visszatérjen, s mélységes összeszedettségben elvégezte a zarándoklatot. Hazatérőben pedig ugyanazon a helyen hirtelen visszanyerte látását.

Egy évvel később -- 1525 szentév volt --, immár ötvenévesen Rómába zarándokolt, hogy elnyerje a jubileumi búcsút. VII. Kelemen pápa magánkihallgatáson fogadta. Oly nagy hatással volt rá szent egyénisége, hogy Rómában akarta tartani. Angéla azonban érezte, hogy Bresciában még nagy feladat vár rá, s erről a pápát is meg tudta győzni.

Egyelőre azonban nem sokat tudott tenni, mert hazaérkezése után háború tört ki: V. Károly császár serege bevonult Bresciába, és a terület kiürítése miatt Angéla néhány társával együtt kénytelen volt Cremonába távozni. Csak négy év múlva állt annyira helyre a béke, hogy visszatérhetett.

Bresciában ekkor közösségbe fogta össze segítőtársait. Közülük tizenketten Angélával együtt laktak, a többiek családjuknál maradtak. Ami Angéla szeme előtt lebegett, azt ma világi intézménynek kellene mondanunk. Elgondolása szerint a lányok Isten és az Egyház szolgálatának szentelik magukat, de a világban maradnak, és rendi ruházat nélkül, koruk viseletében járva végzik munkájukat az iskolákban és a plébániákon. Elsősorban az egyszerű, szegény nép leányait nevelik, akikkel senki sem törődött akkoriban.

1535-ben huszonnyolc leány Istennek szentelte magát és csatlakozott Angéla művéhez. Ezzel a lépésükkel azonban annyira megelőzték korukat, hogy megértésre nem találhattak.

Az ősegyházban a diakonisszák jelentős szerepkört töltöttek be: a beteg nőket még meg is áldoztathatták. Az 5. század folyamán azonban eltűnt ez az intézmény, és egy évezreden keresztül az Istennek élő nők számára csak a szigorú klauzúrát ismerték. VIII. Bonifác pápa 1298-ban kijelentette: ,,Ezen rendelkezésünkkel megparancsoljuk, hogy az összes apácák és közülük minden egyes személy, bármilyen rendbe tartoznak is, mostantól fogva állandó klauzúrában éljenek kolostoraikban''.

Hogy Istennek szentelt nők a világban éljenek és rendszeres apostoli munkát végezzenek, sok egyházi méltóság szemében elképzelhetetlennek látszott. A Merici Angéla által kidolgozott szabályzatot a veronai püspök engedélyezte ugyan, és később a pápa is jóváhagyta, de ez a mozgási szabadság, sajnos nem sokáig tartott.

Társasága, amelyet Szent Orsolya oltalma alá helyezett -- később ezért nevezték őket orsolyitáknak --, eleinte még az alapítónő szellemében dolgozott tovább. De alig néhány évvel halála után klauzúra alá helyezték őket. 1566-ban a Szentszék elrendelte minden olyan női rend föloszlatását, amely nem klauzúrás és nem ünnepélyes fogadalmas. Az orsolyiták is kénytelenek voltak szerzetesruhát ölteni. A rend Angélának köszönhető előretörését azonban már nem lehetett teljesen visszafordítani. Az orsolyiták számára a klauzúra csak a közös ima szempontjából lett kötelező. Ez pedig már hatalmas újításnak számított az addigi gyakorlattal szemben.

Angéla 1540. január 27-én szentség hírében halt meg Bresciában. Sírja hamarosan zarándokhely lett, Borromei Károly bíboros sokat fáradozott boldoggá avatása érdekében. Mindazonáltal Angélát több mint 250 évvel a halála után avatták szentté, és még később, 1861-ben terjesztették ki ünnepét az egész egyházra. Alapos oka volt ennek: elgondolásai túlságosan modernek voltak. Abban a korban, amikor a rendi szabályzatok megmerevedtek és megváltoztathatatlanoknak látszottak, Angéla arra biztatta segítőtársait, hogy ,,alkalmazkodjanak mindig az adott korhoz, még akkor is, ha ehhez a szabályok megváltoztatása szükséges''. Azokban az időkben, amikor a nevelés szinte embertelenül szigorú volt, Angéla ezt írta lelki lányainak: ,,Könyörögve kérlek titeket, arra törekedjetek, hogy lányaitokat szeretettel kapcsoljátok magatokhoz, szelíd és jóságos kézzel vezessétek őket, ne parancsolgatva vagy szigorúsággal. Ez más szóval azt jelenti, hogy fölszabadítjuk a lelkeket, ha a gyengékbe és bátortalanokba bátorságot öntünk, szeretettel intjük őket, mindenkinek példánkkal prédikálunk, és hirdetjük nekik azt a nagy örömet, amely ott fenn készen vár rájuk.''

Merici Szent Angela ünnepét 1861-ben vették föl a római naptárba, május 31-re. Amikor a Boldogságos Szűz királynői méltóságának ünnepét erre a napra tették (1955), Angélát áthelyezték június 1-re, majd 1969- ben halála napjára, január 27-re.


--------------------------------------------------------------------------------

Hogy a gyermekekhez forduljon, és életét a keresztény pedagógiának szentelje, arra egy látomás adott alkalmat, amelyben 1506-ban részesült. Ezt a látomást a desenzanói templom mennyezetének freskója örökítette meg számunkra. Szülőföldjének tavánál egy helyet látott, melyről egy létra emelkedett egészen az égig. E létrán angyalok és leányok jártak föl és alá. Angéla ebből arra következtetett, hogy neki olyan művet kell létrehoznia, amely ehhez a létrához hasonlít.

Nagy beleérző képességével Angéla nemcsak a fiatalokhoz talált utat, szentséget sugárzó egyénisége nagy hatással volt a felnőttekre is.

Egy példa: Két patrícius elkeseredett ellenségeskedésben élt Bresciában. A herceg és a püspök hiába fáradozott kibékítésükön. Angéla viszont alig szólt hozzájuk pár szót a feszületre mutatva, elszállt minden gyűlöletük, átölelték egymást, és hűséges barátokká váltak.


--------------------------------------------------------------------------------
Kérünk, Istenünk, Szent Angéla szűz szüntelenül ajánljon minket irgalmadba, hogy az ő szeretetének és okosságának nyomdokain haladva megőrizhessük és megvallhassuk tanításodat!