Évközi 33. hét szerda

Évközi 33. hét szerda

Tegnap az egyházaknak írt levelekből olvastunk, ma pedig a Jelenések könyvének egész világot átfogó szentmiséjében elérkeztünk a Sanctushoz. Látszólag nem több ez, mint egy ószövetségi Isten-jelenés, valójában azonban az Ószövetség nagy teofániáinak Jézus Krisztusban való összefoglalása és beteljesítése. A trónból előtörő villám és mennydörgő szózat a Sínai-hegyi Isten-jelenést idézi, de a kép fokozatosan kitágul, és az egész teremtés egyetemes hódolatának leszünk tanúi. Olyan ez, mint egy hatalmas miseprefáció, mely az angyalok és szentek énekéhez kapcsolódva dicsőíti a teremtő Istent. Rejtetten jelen van a teljes Szentháromság, hiszen a trónon ülő, az Atya imádása Jézus, a megölt, mégis örökkön élő Bárány által, a Hét Lángban, vagyis a hétajándékú Szentlélekben megy végbe.

Nem is csoda, hogy e kozmikus prefációt a háromszor szent ének zárja, akárcsak a misében, megvallva, hogy a mindenható Isten az univerzum és a történelem Ura, aki nemcsak volt és van, hanem eljövendő is. Ez a kifejezés a szentmise kontextusában a konszekráció pillanatára utal, amikor az oltáron megjelenik a feláldozott, mégis élő Krisztus, de magában foglalja a végső úrjövet ígéretét is, ami nem valamikor a távoli jövőben fog bekövetkezni, hanem egy folyamat, mely tart Jézus feltámadásától egészen a világ végezetéig, a végső kinyilvánulásig.

Mindenható Urunk, a trónon ülő Isten Egyszülöttje, hódolattal és bizalommal olvassuk kinyilatkoztatásodat a szenvedések könnytől áztatott völgyében, ahol annyi sötétség és megpróbáltatás éri Ádám ivadékait. Add meg, kérünk, kegyelmesen, hogy ne érjük be más vigasztalással, csak azzal, amely feltárul az isteni vigasztalások könyvében, melyben benne zsong minden valaha adott isteni kijelentés, melyben feltárul mindannak az értelme, ami Isten és ember között történt az Éden fájától a keresztfáig és az utolsó napig, s engedd, hogy a kicsiben hűségesnek bizonyulva méltónak találtassunk Isten országának örömére.

Dekapolita Szent Gergely

Dekapolita Szent Gergely 

atya

Szentünk a Tízváros Irinopolisz helységében született. Szüleitől vallásos nevelést kapott. Nyolcéves korában a tanulmányokra adták. Szívesen tanulta a Szentírást, és szerette a templomokat látogatni. Amikor felnőtt, szülei házasságra akarták adni, de Gergely titokban elhagyta a szülői házat és egy pusztai kolostorban szerzetes lett. Kitűnt buzgó életével. Édesapja halála után, anyja megtalálta Gergelyt. Jóváhagyta választását, de azt kérte, hogy egy másik kolostorba menjen át, ahol testvére szerzetes volt. Ezt megtette, de mivel a kolostor főnöke képüldöző volt, elhagyta azt és másik kolostorba ment. Megvilágosítva tanításával a világot, és leleplezve a gonosz gondolkozásúakat, Istentől megkapta a csodatevés adományát. A szentképek üldözésének idején Konstantinápolyban élt, és a tévtanítókat leleplezve, 820 körül ugyanott halt meg.

Velence vörös fényben emlékezik az üldözött keresztényekre – Pápai üzenet

Kedden este vörös fénybe borul a Lagunák városa. A Canal Grande pompás épület-homlokzatai, a Rialto valóban kiemelkedő hídja, a Szent Márk tér, a vértanú evangélista sírját őrző bazilika, a harangtorony, a Dózse palota külseje azért ölti magára a vörös színt, hogy emlékeztessen a világ jelenleg legüldözöttebb vallására, Krisztus népére, a kereszténységre. A vörös szín tehát nem egy jópofa esti karneváli performance, hanem a vértanúk vérének a kiáltása: felsikoltanak a Közel-Kelet és Dél-Ázsia mártírjai. 2015. február 15-én a líbiai Szirte város tengerpartján az Iszlám Állam tagjai lefejeztek huszonegy fiatal egyiptomi koptot. A mészárlásról készített videofelvételt közzétették a világhálón a következő címmel: „Vérrel aláírt üzenet a kereszt országának”. A vértanúk emlékére azóta bazilikát emeltek, nevüket beírták a kopt ortodox egyház szentjei könyvébe és most Venezia is emlékezik, nehogy kárba vesszen a vértanúk vére!

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

Pietro Parolin bíboros aláírásával Ferenc pápa november 20-án kedden üzenet küldött Francesco Moraglia velencei érsek-pátriárkának  a „Velence vörösben” kezdeményezés jegyében, melyet a „Szükséget szenvedő Egyház” pápai segélyszervezet indított. Felhívásuk szerint jelenleg a világon  egy millió keresztény élete forog veszélyben és szenved üldöztetést, pusztán azért, mert keresztény. Napjaink keresztényüldözésének emblematikus alakja Asia Bibi, a pakisztáni katolikus családanya, akit noha az iszlám-gyalázás vádja alól felmentett hazája legfelsőbb bírósága október 31-én, neki azonban mégis menekülnie kellett a népharag elől. Nincs otthona saját hazájában, mert keresztény.

Teremtsen érdeklődést világszerte a keresztényeket ért súlyos diszkrimináció miatt

Ferenc pápa üzenetében annak a kívánságának ad hangot, hogy a „Velence vörösben” kezdeményezés „szítson köteles érdeklődést mindenki részéről a keresztényeket világszerte érő súlyos diszkrimináció miatt”. A pápa „szívélyes üdvözlettel fordul a fiatalok felé, akik az esti kivilágítást megelőzően egyházmegyei zarándoklat keretében látogattak el a Canal Grande torkolatánál fekvő Madonna della Salute (Egészség Szűzanyja) bazilikába. Ez az esemény is segít az érdeklődés felkeltésében a fenyegetett keresztények súlyos drámája iránt, akiket a hitük miatt üldöznek. Vannak ugyan is országok, ahol egyetlen vallást kényszerítenek a lakosságra, másutt pedig véres üldöztetés vagy szisztematikus kulturális megcsúfoltatás tanúi lehetünk Jézus tanítványaival szemben. Mindez a vallásszabadság hátrányára történik, mely az ember alapvető joga és amelyet az ember legmagasabb méltóságaként kell elismerni”.

Üldözött keresztény testvéreink erősen álljanak ellen a próbatétel idején

Ferenc pápa „imára buzdít, hogy a hitük miatt zaklatásnak kitett keresztény testvéreink erősen ellenálljanak a próbatétel idején. Érezzék maguk mellett az egész katolikus közösség imádságos és vigasztaló jelenlétét, hogy új életerő és reménység jelei legyenek a világ számára. Ferenc pápa ezekkel a kívánságokkal biztosítja őket imádságos megemlékezéséről és szívesen küldi nekik apostoli áldását, mint bátorítást, hogy a béke és a kiengesztelődés alkotó mesterei legyenek”.

Évközi 33. hét kedd

Évközi 33. hét kedd

A Bárány menyegzője már elkezdődött: a keresztény lét legmélyén folyamatos, örök ünneplés van. János „az Úr napján”, vagyis vasárnap, az eucharisztia ünneplése közben esik elragadtatásba. Az ünnepi szentmise felhasítja a történelem szövetét, és megvilágítja a valóságot. A Jelenések könyve nem egyéb, mint annak feltárása, amire a szentmise titka az emberi történelemből és a világmindenség sorsából fényt derít.

Ezért Krisztus miséző Egyházán kívül nincs igazi ünnep. A Jelenések könyvének lapjain feltáruló örök ünnepléshez kell szoktatnunk magunkat, s megtanulni, hogy az ünneplés a legnagyobb keresztény feladat is egyben. Itt van az ember igazán a helyén, ilyenkor „normális”, itt látja önmagát és a világ dolgait a maguk valódi jelentősége szerint. Akárhol is van, akármilyen gondok is szorongatják, szívében a Báránnyal, Jézussal már ott ül az ő örök asztalánál. Ebből fakad a szív tisztasága, nem pedig az összeszorított fogakkal végigcsinált aszketikus gyakorlatokból. Ennek jelképe a fehér ruha, mely a győzelmet, a halálon és elmúláson aratott végső diadalt is jelenti. Az örök ünnep e menyegzős köntösének előképe az újonnan megkereszteltek fehér ruhája, akárcsak a pap miseingje, melynek latin neve is ez: alba, vagyis ’fehér’ – vajon a pap, amikor misére készülve magára ölti, tudatában van e, hogy ezzel a ruhával is a feltámadásba vetett hitét vallja meg és hirdeti?

Győzelmes Királyunk, Jézus Krisztus, óvj meg minket, kérünk, a langyosságtól, s add meg nekünk kegyelmesen, hogy a fehér ruhába öltözöttek fényes seregéhez tartozásunkat büszkén vállalva felrázzuk azokat a testvéreinket, akik be vannak írva életkönyvedbe, de távol járnak Tőled, hogy ők is visszataláljanak a forráshoz, a szentmise méltó megünnepléséhez, ahol a mi földi világunk bekapcsolódik az égi örök liturgiába.

Római Szent Pontianusz

Szent Pontianus 

pápa és vértanú

 (+ 235)

Szent Pontianus pápa római származású volt, 231-ben szentelték fel Róma püspökévé. Megválasztásakor még Ipoly ellenpápa tartotta magát. Az Egyház békében, üldözéstől mentesen élt Alexander Severus (222-235) császársága alatt. Egy zsinatot hívott össze uralkodása folyamán. Aztán újra fellángolt a keresztényüldözés. Száműzetésbe, Szardínia szigetére száműzte őt is és Ipolyt is a durva és barbár Maximinus Thrax császár, aki a kereszténységet egyszerűen csak azért üldözte, mert elődje és ellenfele, Alexander, rokonérzést mutatott iránta. Pontianus a számkivetésben lemondott a pápai méltóságról s maga helyett Anterust jelölte ki a pápai tisztre. Anterus azonban még Pontianus előtt meghalt: mint amaz, maga is vértanúságot szenvedett. Testét hazaszállították Rómába és a Callixtus temetőben helyezték el. Tisztelete a római egyházban már a 4. század elejétől elterjedt.