Karácsony nyolcadának 4. napja

Karácsony nyolcadának 4. napja

A mai nap Evangéliuma első hallásra rémtörténetként hangzik; tudósítás egy tömegmészárlásról, amelynek áldozatai csecsemők és járni, beszélni sem tudó gyermekek. Hol itt az örömhír? Alig lépett be Isten a történelembe, máris érzelmi és politikai zavar keletkezik, mert az érvényben lévő és magát örökkévalónak tartó rendet már puszta létével megkérdőjelezi. (Ahogy ezt teszi minden új élet nem várt érkezése.) És ebben a zavarban, konfliktusban – mint a világ minden igazi konfliktusában – az ártatlanok bűnhődnek. Ilyen a bűn mechanizmusa Káintól és Ábeltől kezdve mind a mai napig.

A meggyilkolt Aprószentek a karácsonyi érem másik oldala. A betlehemi gyermekgyilkosság tehát valójában Krisztus-gyilkosság volt: nem azok az öntudatra még nem is jutott kisdedek, azok a tipegő gyermekek voltak halálra ítélve (az ő esetük csak drámai tévedés), hanem maga Isten, aki emberré lett. A Betlehemben megölt kicsinyek viszont elnyerték az örök életet, jóllehet nem is ismerték Krisztust, aki helyett meghaltak. Az Egyház hite tévedhetetlenül szentként tiszteli és Aprószenteknek nevezi őket, nem azért, mert ártatlanok voltak, hanem mert az Atyaisten Krisztust, az ő emberré lett egyszülött Fiát szereti bennük, aki ezúttal megmenekült, hogy majd szabadon áldozhassa fel életét az egész világ üdvösségéért.

Urunk Jézus, mióta Te, az örök Isten örök Fia vállaltad földi életünket, és megtestesülvén az emberi természetet magaddal egyesítetted, tudjuk, hogy minden egyes újszülöttben Te magad lépsz be a családba, Te magad lépsz be a történelembe. Ma, amikor a helyetted meghalt Aprószentek vértanú győzelmét ünnepeljük, egyúttal gyászt, bűnbánatot és böjtöt hirdetünk a miatt a millió és millió meggyilkolt magzat miatt, akikben Téged, az Életet utasítottunk el és ítéltünk halálra. Könyörülj rajtunk, akiknek önzése, felelőtlensége és szűkkeblűsége miatt nekik nemcsak hogy „nem jutott hely a szálláson”, de esélyt sem kaptak arra, hogy megszületve beteljesíthessék a mennyei Atya róluk elképzelt csodálatos tervét. Kérünk Téged, részesítsd őket is az Aprószentek örök dicsőségében!

BOLDOG NAZAREI MATTIA

BOLDOG NAZAREI MATTIA 

klarissza 

(1230-1300)

A Nazarei család egyike volt a legelőkelőbbeknek Matelica városában (Camerino* közelében). Mattia azonban már korán Istennek szentelte életét. Ezért amikor apja házasságra akarta kényszeríteni (egyébként a házasság igen előnyösnek tűnt), azt a megoldást választotta, hogy - mint Klára - megszökött hazulról a klarisszákhoz, a Szent Mária Magdolna kolostorba. Ott saját maga vágta le a haját, jelezve ezzel elhatározása komolyságát. Apja felháborodva ment utána s haza akarta vinni, Mattia azonban oly meggyőzően beszélt, hogy végül megkapta apja beleegyezését. A kolostorban a tökéletesség útján oly gyorsan haladt előre, hogy kivívta a nővérek csodálatát. S amikor pár év múlva az apátnő, aki Mattia nagynénje volt, meghalt, a nővérek egyhangúlag őt választották apátnőnek. Alázatból egy ideig nem akarta elfogadni a választást, csak akkor, amikor a camerinoi püspök a választást örömmel jóváhagyta, s őt bíztatta, vállalja el az elöljáróságot s Isten akaratát lássa ebben. Negyven évig állt a nővérek élén mint elöljáró. Okossággal és szeretettel úgy tudott parancsolni, hogy a nővérek sohasem szegültek ellene. A szegénység fogadalmának szellemében apai örökségét részben a szegényeknek, részben a kolostornak s a hozzá tartozó templomnak javára fordította (ezt a templomot alapjaiból o építtette), magának pedig semmit sem tartott meg. A novíciát óta gyakorolt önmegtagadásait nem enyhítette; szinte állandóan kenyéren és vízen böjtölt, vezeklőövet hordott, magát ostorozta s sokszor éjszakákat virrasztott át. Krisztus szenvedéseinek átélése közben könnyei ömlöttek, néha pedig elragadtatás következett be. Jövendölés, csodatevés is előfordult. Szentségének híre mint jó illat terjedt a környéken, sokan keresték fel, hogy ügyes-bajos dolgukban segítségét kérjék. Halála idejét pontosan tudta előre. Utolsó intelmeiben nővéreket a fogadalmak betartására, egymás iránti szeretetre buzdította. Közben arca csodás fényben ragyogott. Holttestét előbb fa-, majd kőkoporsóba tették s a Szent Cecília oltár alsó részében helyezték el. A csodák és a megszakítatlan tisztelet láttán XIII. Kelemen pápa ünnepére zsolozsmát, szentmisét engedélyezett.
„Az alattvaló nővérek emlékezzenek arra, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. Ezért azt akarom, hogy önként engedelmeskedjenek édesanyjuknak, aki látván egymás iránti szeretetüket, alázatukat és egyetértésüket, a hivatalból ránehezedő terhet könnyebben hordozza.”

Szt. Klára Végrendeletéből.

Imádság:

Urunk, Istenünk, te Boldog Mattia nővért mennyei ajándékaiddal halmoztad
el. Add meg nekünk, hogy itt a földön erényes életét kövessük, s így az örök
boldogságban egykor társai lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Legszebb karácsonyi emlékeim – Majnek Antal munkácsi megyéspüspök gondolatai

Majnek Antal munkácsi megyéspüspök karácsonyi üzenetét adjuk közre.

Hála Istennek nagyon sok szép karácsonyi élményem volt életemben.

Gyermekkorom karácsonyai voltak talán a legszebbek. Már az adventi időszak elején megírtam a levelet a kis Jézusnak, hogy mit szeretnék kapni karácsonyra. A levelet a két ablak közé tettük, hogy onnan majd az angyalok felvigyék a mennybe. A várakozás is nagy, örömteli izgalommal telítődött, ahogy közeledett a karácsony, mindig kérdezgettem a szüleimet, mennyit kell még aludni addig. Sokszor szoktam példaként hozni ezt a gyermeki várakozást: mennyire kellene örülnünk Jézus ígéreteinek, mennyei ajándékainak, amelyeket még nem látunk, ahogy a gyerek tud örülni már a reménységben, a várakozásban is. Hiszen az igazi, a gyermeki hit a még nem látott dolgok valóságát jelenti számunkra.

Éjféli mise után hazajöttünk; akkor végre bemehettünk a szobába, és a karácsonyfa alatt ott találtuk a várva várt ajándékot. Istennek és szüleimnek hála beteljesült a vágyakozásom – az adventi várakozásom, előbb a szentmisében, utána pedig otthon, a családban. Talán ezek a karácsonyi vacsorák voltak a legünnepélyesebbek, legörömtelibbek nekünk, gyerekeknek az egész évben.

Második nagy élményem abból az időből származik, amikor beléptem a ferences rendbe. Az első karácsonyt 1977-ben ünnepeltem a rendben, Esztergomban. Az ünnepi vacsorán minden szerzetes együtt volt, s utána sokáig énekeltünk együtt karácsonyi énekeket, több szólamban, még latinul is… Nagyon megragadott engem, hogy a sok szerzetes, fiatalok és öregek, annyira egyek voltak az örömben.

Harmadik nagy élményem 29 évvel ezelőtt volt, amikor misszióba érkeztem a Szovjetunióba. Amikor eljött a karácsony, mind az öt templomom dugig volt hívekkel, alig fértünk el. Az ünnepi szentmise után a gyerekek betlehemes játéka, az emberek hangos, örömteli éneklése a szentmisén… évtizedek után ez volt az első szabad karácsonyuk. Az idősek, a szülők is könnyezve örvendeztek, hiszen már nem kellett félni a megfigyeléstől, az ellenőrzéstől, a megtorlástól, a gyerekeket is engedték a templomba, nem jöttek utánuk a tanítók. Éreztem, hogy a felszabadulás öröme hangzott fel az Isten dicséretében, s a kis Jézus születésével mintegy újjászülettek az egyházközségek. Ki nem mondható, hatalmas öröm töltötte be azt a karácsonyt.

Amikor püspökszentelésem után Szőlősről Munkácsra érkeztem, rengeteg hittanosunk volt a plébánián és az iskolában, én is sokukat tanítottam. Ifjúsági hittanosaimmal fekvőbetegeket, időseket látogattunk meg otthonaikban és kántáltunk nekik. Az öregek, de a fiatalok is, sokáig emlegették utána, hogy mekkora öröm volt ez számukra.

Egyik évben karácsonykor ellátogattunk Vulsánára is, az értelmi sérült gyerekek árvaházába. Az ottani borzalmas körülmények között élő gyerekek látványára sírás fojtogatott minket, amit alig tudtunk visszatartani. Ahogy énekeltünk nekik, szintén torokszorító, de örvendetes látvány volt, ahogy lassan-lassan felszabadultak, és elkezdtek velünk együtt örülni. Többször visszamentünk később is hozzájuk, segélyt és segítőket szereztünk nekik Magyarországról, Csehországból és Franciaországból, s azóta már gyönyörű, európai színvonalú intézet lett az árvaházból.

Tudjuk, hogy húsvét a legnagyobb ünnepünk, de az Úr Jézus halálának és feltámadásának köszönhető, hogy nagy örömmel ünnepelhetjük az Ő születését is, hiszen Ő az Atyaisten szeretetét mutatta be tökéletesen a jászoltól a Golgotáig. Mi, akik hisszük, hogy Krisztus ma is születik, dicsőítjük Őt ezért.

Egyházmegyém minden hívének áldott, kegyelemteljes karácsonyt kívánok! S kívánom, hogy mindenki olyan karácsonnyal gazdagodjon, aminek tiszta öröme egész életében elkíséri.

Majnek Antal megyéspüspök

Szent János apostol

Szent János apostol

Szent János apostol és evangélista, az Élet tanúja és hirdetője azzal a szóval kezdi evangéliumát, mely az egész Szentírás legelső szava: „Kezdetben”… Leveleiben is a kezdetekhez megy vissza, írásainak és életének mélysége az abszolút Kezdethez, a létezés ősforrásához, az Istenhez való kötődéséből való. Mintha nem bűnbeesett ember volna, olyan ártatlan és tiszta; megtisztította őt szüzességének kivirágzása, hiszen Jézusban Istennel találkozva ő lett a szeretett tanítvány, és a Szeplőtelen Szent Szűzzel töltött évek, akit a haldokló Üdvözítő végrendeletét teljesítve házába fogadott. Isten új teremtésének, dicsőséges feltámadásának tanúja ő. Valóban hallotta, saját szemével látta és kezével tapintotta az Életet, amelyben öröktől fogva minden más élet benne foglaltatott.

Hiszen az Atya öröktől fogva elhatározta szent Fia megtestesülését, és hogy általa minden embert részesít az istenfiúságban. Így időben bár előbb jelent meg az élet az univerzumban, de az isteni szándék rendjében Jézus az első. Isten őbenne teremtette az embert és az ember életterét. Az egysejtű lény lehetősége is az Istenség mélységében öröktől elrejtett titokhoz, a megtestesüléshez tartozik. Ezért Jézusra a szó legteljesebb értelmében áll, hogy „az Élet megjelent”. Azért is, mert ez az élet nem pusztulásra szánt, széteső biológiai élet, hanem, amint Szent János tanítja, örök élet, amely az Atyánál volt.

Köszönjük Neked, Úr Jézus, szeretett tanítványodat, Jánost, aki által feltártad előttünk isteni életed mélységeit, azzal, hogy legbensőségesebb barátodul választottad, s azzal, hogy rábíztad titkaid megosztását. Általa, az ő evangéliumán és levelein keresztül nyilatkoztattad ki nekünk, hogy Isten a szeretet, s hogy arra kaptunk meghívást - és a nekünk ajándékozott Szentlélek által képességet is -, hogy a mi létmódunk is a szeretet legyen. Add, kérünk, hogy ezt a szeretetet mind jobban befogadjuk, s Téged viszontszeretve és egymás szeretetében élve már itt a földön részünk legyen a Szentháromság boldog, örök életében.

Szent Marthe Robin

MARTHE ROBIN

*szűz, III. r. 

(1902-1981)

Franciaországban Lyon közelében élt egy kis faluban. Szülei kisbirtokosok, szorgalmas, közösségszerető emberek voltak. Hat gyermeket neveltek. Márta fiatal korában még nem volt különösebben vallásos. 16 éves korában betegeskedni kezdett. Gyógyfürdőkre járt, valamennyire jobban lett. 20 éves korában egy ima, mely váratlanul szeme elé kerül, megvilágítja jövőjét: „A szenvedésre kell felkészülnöd.” 1925. okt. 25-én életfelajánlást tesz: Isten szeretetének és akaratának ajánlja fel minden tehetségét, egész további életét. Kéri, hogy Jézus változtassa áldássá, kegyelemmé szenvedéseit mindazok számára, akiket szeret, továbbá hazájáért, a papságért, a bűnösökért, a lelkek megszentelődéséért. 1928-ban kapucinus atyák felveszik Szent Ferenc III. rendjébe. Betegsége egyre súlyosodik. Lábai megbénulnak, tolókocsin tud csak közlekedni. 1930. szeptember egyik utolsó napján Jézus azt kérdi tőle, akar-e olyan lenni, mint ő. A felelete: „Íme a te szolgálóleányod.” Pár nap múlva, okt. 4-én, Szent Ferenc napja táján részesül a szent sebhelyek kegyelmében. Ettől kezdve péntekenként átéli Jézus szenvedését, s 50 éven át nem tud se enni, se inni, se aludni - csak az Oltáriszentség a tápláléka. Orvosok vizsgálják, a jelenségekre nem találnak természetes magyarázatot. 1934-ben az ő kérésére és sürgetésére plébánosa és egykét tanítónő közreműködésével leányiskola létesül a községben, mely bámulatos fejlődésnek indul. Két év múlva lelkigyakorlatos ház épül, itt jön létre a Fény és Szeretet Közössége, melyet felkarol az illetékes püspök, majd mások is, így máshol is alakulnak hasonló közösségek s lassan a közömbös, elvallástalanodott lakosság a környéken közelebb kerül Istenhez. Mindez a szenvedő Márta áldozatából ered. Márta majdnem egészen megbénul, írni csak a szájával tud már, meg is vakul. Mindezt szeretetből vállalja. Jellegzetes tanítása: „A szenvedés az igazi szeretet semmihez sem fogható iskolája.” Szent Páter Pio mellett ő a 20. század másik nagy misztikusa, aki Krisztus sebhelyeit 51 éven át viselte. Remélhető, hogy idővel az Egyház őt is a boldogok sorába emeli.
Mondásaiból:
„Meg akarok Vele halni a kereszten, hogy mindörökké és dicsőségében Vele élhessek.”
„Jézus a kereszten ismeri fel igazi barátait.”
„A kereszt létra, mely fokról fokra Jézushoz emel bennünket.”
„Nem érzem úgy, hogy az ágyam ágy: az ágyam oltár, kereszt.”

Imádság:

Istenünk, te boldogemlékű Márta szolgálódat Fiad szenvedésének részesévé,
a szent sebhelyek viselőjévé és apostoli művek elindítójává tetted. Segíts
minket, hogy példájára a Krisztus-követés útján napról napra előbbre haladjunk.
A mi Urunk Jézus Krisztus által.