Dr. Udvardy György püspök

Dr. Udvardy György püspök
Pécsi Egyházmegye

2019. szeptember 10., kedd

Évközi 23. hét kedd



Évközi 23. hét kedd


Korunkban is tömegek akarják a gyógyító erőt megtapasztalni, de nem mindegy, hogy kinél keresik. Sajnos, sokan a hívő keresztények közül is hagyják magukat félrevezetni, és észre sem veszik, hogy a világ elemeinek hatása alá kerültek, s már nekik szolgálnak. Mert vannak parapszichológiai jelenségek, vannak titokzatos erők és démoni hatalmak, melyek olykor gyógyításra is képesek, csak éppen a lelket, a személyt betegítik meg azáltal, hogy elszakítják az élet forrásától. Nem kevésbé veszélyesek azok a módszerek, amelyek a kozmikus energiák révén gyógyítanak. Vajon mi lehet e személytelen erők mögött? Aki mintegy médiumnak tekinti magát az ilyen energiák közvetítésében, vajon tisztában van-e vele, hogy ki és mire használja őt?

A természettel harmóniában élni helyes és tiszteletreméltó törekvés, de csak ha tudjuk, hogy Isten akaratából maga a természet is mulandóságnak van alávetve. A természetközeli életmód, a természetes gyógymódok tehát hozzájárulhatnak testi-lelki jóllétünkhöz, de nem szerezhetnek tökéletes egészséget, azaz üdvösséget. Az egyetlen biztos gyógyszer a halál ellen az Úr Jézus Krisztussal való életközösség, melynek jele lehet a csodás gyógyulás, vagyis a természet megbomlott rendjének Isten erejével történő alkalmi és időszakos helyreállítása, de a lényege, hogy új minőséget ad a létezőknek, és az üdvösség világába emeli őket.

Urunk Jézus, Te nem közvetítője vagy a gyógyító energiáknak, hanem az Atyával és a Szentlélekkel való egységében Te magad vagy az éltető energiaforrás, melynek erőtere mindenestül személyes és szentségi jellegű. Hálát adunk Neked, hogy tanítványaiddal együtt nevünkön szólítottál bennünket, s arra hívsz, hogy a Te küldetésedben járjunk, a Te erődet, a Szentlelket közvetítsük , nem mint eszközei s öntudatlan csatornái egy felsőbb erőnek, hanem mint a Te követeid, munkatársaid, legbensőbb barátaid.


2019. szeptember 9., hétfő

Diabiszi Szent Teofán



Szent Teofán 
böjtölő és hitvalló


Teofán szülei pogányok voltak és pogány isteneiket imádták. Teofán fiatal korában ismerte meg a keresztény hitet. Isten angyala vezette el őt Diabisz hegyére, és átadta őt egy böjtölő atyának, aki már 75 éve élt szerzetesi életet. Az atya tanította növendékét a szerzeteséletre és a szent könyvek olvasására. Mindkettőjüket angyal táplálta. Öt év múlva az atya meghalt. Teofán 28 éven át élt barlangjában, folytatva böjtölő életét. Később, az angyal szavára elment messzebbre és hirdette az evangéliumot. Kár, Karin és Numerián királyok elfogták és megkínozták. 100 ütést kapott mellére, és más kínzásokban is részesült. Amikor kínzói látták, hogy sok csodát tesz, az emberek nagy számban jönnek hozzá a keresztségért, elszégyellték magukat és csendben elengedték a szentet. Teofán, barlangjába visszatérve még 17 évet élt szigorú böjtben. 300 körül halt meg szent halállal.


Szolidaritásra szólította fel Ferenc pápa a madagaszkári politikai élet képviselőit



Szolidaritásra szólította fel Ferenc pápa a madagaszkári politikai élet képviselőit

Kelet-afrikai apostoli útjának negyedik napján, szeptember 7-én délelőtt a madagaszkári politikai élet képviselőivel és a diplomáciai testület tagjaival találkozott Ferenc pápa az antananarivói elnöki palotában.


Beszéde kezdetén a madagaszkári alkotmány előszavából idézett Ferenc pápa, külön kiemelve a malgas nyelvből való fihavanana kifejezést, amely utal a megosztásra, kölcsönös segítségre, szolidaritásra, emellett a családi és baráti kötelékekre, de még a természet iránti jóakaratra is. Ez a szó jellemzi ennek a népnek a lelkületét, mely lemondások árán, de bátran megküzd a nehézségekkel.
Amint nagyra értékeljük „ennek az országnak a szépségét és természeti kincseit, úgy nagyra kell értékelnünk a lelkét is, amely – mint azt Antoine de Padoue Rahajarizafy SJ megfogalmazta – erőt adott nektek, hogy magatokhoz öleljétek az ainát, az életet” – mondta a pápa.
Szabadságának visszaszerzése óta Madagaszkár stabilitásra és békére vágyik, amit a demokrácia révén igyekszik elérni, tiszteletben tartva a különböző látásmódokat. Ez is mutatja, hogy a politika alapvető eszköz arra, hogy az emberi közösséget és intézményeit építsük, ha az egész társadalmat szolgáló eszközként használjuk – idézett a pápa az idei béke világnapjára írt üzenetéből. A politikai vezetők feladata és felelőssége, hogy védelmezzék saját állampolgáraikat, főként a legsérülékenyebbeket, bevonva ebbe a polgári társadalom összes szereplőjét, hiszen egy nemzet fejlődése nem redukálható csupán egyszerű gazdasági növekedésére.

Ferenc pápa kitért a korrupció és a spekuláció járványszerű megjelenésére, melyek csak növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket, a létbizonytalanságot, és végül embertelen szegénységet teremtenek.
A közös otthon védelme érdekében Ferenc pápa átfogó megoldást szorgalmazott a madagaszkári nép számára. Napjaink krízise nemcsak környezeti és társadalmi válság, hanem a kettő egyszerre. Nincs ugyanis két külön válság, hanem csak egyetlen bonyolult társadalmi-környezeti válság van – utalt a pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájára, hozzátéve, őrizzék meg az itt élők a szigetország gazdag biodiverzitását, majd intette őket többek között az erdőirtás, illetve a növény- és az állatvilágot egyaránt fenyegető illegális export veszélyeire. Ferenc pápa jelezte, tisztában van azzal is, hogy a környezetet károsító tevékenységek egy része a lakosok fennmaradását biztosítja, ezért elengedhetetlen, hogy munkalehetőségeket teremtsenek számukra.
Igazi környezetvédő program azonban nem lehetséges társadalmi igazságosság nélkül. Körültekintően kell igénybe venni az értékes és hasznos nemzetközi segítségnyújtást, mivel azt a veszélyt hordozza, hogy egy globalizált kultúrának és gazdaságnak ad helyet, mely elnyomja az egyes népek kulturális örökségét.
Beszéde végén Ferenc pápa arra emlékeztette Madagaszkár politikai vezetőit, hogy a Katolikus Egyház kész állandó párbeszédet folytatni más keresztény felekezetekkel, a többi vallással és a civil szervezetekkel is a fihavanana, azaz a testvéri szolidaritás madagaszkári hagyománya jegyében.


Évközi 23. hét hétfő



Évközi 23. hét hétfő


Jézus megkérdezi a farizeusokat és írástudókat, hogy szabad-e szombaton életet menteni vagy veszni hagyni. Nyílt állásfoglalásra szólítja fel őket az élet vagy a halál mellett. Ők nem válaszolnak, de tudjuk, hogy inkább a halálra szavaznak, mégpedig Jézus halálára, mert az életnek ez a túláradása, melyet többé nem tudnak hatalmuk és ellenőrzésük alatt tartani, félelmetes és elfogadhatatlan a számukra.

A bűn által megrontott világban az élet továbbadása, megszülése nem történhet másképp, mint kín és gyötrelem árán. Erről beszélt Jézus az utolsó vacsorán, amikor magát a szülés előtt álló asszonyhoz hasonlította. Erre utal Szent Pál is, amikor azt írja: „Örömest szenvedek értetek...” Nem mintha a megváltás műve, melyet Jézus Krisztus végbevitt, tökéletesítésre szorulna, hiszen azt a mi Urunk Jézus egyszer s mindenkorra végbevitte. Jézus Krisztus győzelme, az élet győzelme a halál felett visszavonhatatlanul megtörtént, de ez az élet fokról fokra bontakozik ki a történelemben. A kegyelem és az üdvösség búvópatakja Krisztusban a felszínre tört, és ellenállhatatlan erővel tart a beteljesedés óceánja felé. Senki sem szabhat gátat neki, nem lehet mederbe szorítani, új meg új utakat talál, egyre nagyobb területeket hódít meg, hogy szétterülve megitassa a szomjas földet, és éltető termékenységgel áldja meg.

Urunk Jézus, a Te megváltó szenvedésed és üdvösségszerző halálod nem szorul kiegészítésre, ám a Te misztériumodnak hirdetése, az evangélium érvényre juttatása fáradságba, küzdelembe és szenvedésbe kerül az utolsó napig, a végső beteljesedésig. Add, kérünk, kegyelmesen, hogy akkor is kiálljunk az élet és az élet igéjének közvetítése mellett, ha ellenállásba és visszautasításba ütközünk, s tartsuk megtiszteltetésnek, az érdemszerzés különleges lehetőségének, hogy szenvedéseinket a Te szenvedéseddel egyesítve részt vehetünk az üdvösség művében.


2019. szeptember 8., vasárnap

Urbinoi Szent Szeráfina



BOLDOG SZERAFÍNA 
klarissza 
(1428-1478)


Marche tartományban, Urbino városban született grófi családból. Anyja Colonna* Katalin, V. Márton pápa unokahúga. Keresztneve: Szuéva. Szüleit korán elvesztette, ezért Rómában, a Colonna grófok palotájában nevelkedett. 1448-ban az özvegy Sforza* Sándor gróf felesége lett s Pesaroba költözött. Nevelte férje első házasságából született két fiát mint saját gyermekeit. Közben férje hosszabb ideig volt távol, más asszonyt szeretett meg. Feleségét megunta, sőt többször is életére tört, végül kényszerítette, hogy a pesaroi klarissza zárdába költözzön. Szuéva rokonai felelősségre vonták a grófot, mire az jegyzővel vonult fel a kolostor beszélőszobájába, ahol a rokonok és felesége várták. Ott Szuévát házasságtöréssel vádolta. A vád annyira váratlanul érte az asszonyt, hogy szóhoz sem tudott jutni. Mire a jegyző a hallgatást beleegyezésnek véve írta: Mindent beismert. A gróf kárörömmel távozott, a rokonok is eloldalogtak. (A jegyző kezét, mellyel a jegyzőkönyvet írta, még aznap összemarta egy megvadult szamár, mire a jegyző szétkiabálta a csalást.) Szuéva lelkében fájdalmas volt a seb. A szenvedő Úr Jézus adott neki erőt, hogy a rágalmat elviselje. Mert o még többet szenvedett. Kérte a nővéreket, fogadják be klarisszának. Ez 1460-ban történt. Szerafina néven 18 évig élt a klarisszák között, közben megválasztották apátnőnek is. Példaadó volt az alázatban, a fegyelem megtartásában, a házimunkában, betegek gondozásában. És engesztelt azokért, akik vétkükkel nemcsak őt, hanem az Urat is megbántották. Sforza gróf egy idő múlva ráunt szeretőjére is, akit elkergetett. Az elűzött asszony magába szállt, bűnbánatot tartott. S úgy látszik, Szerafina engesztelése kedves volt Isten elott: Sándor gróf is megtért s a kolostornak küldött ajándékokkal igyekezett jóvátenni előző gonoszságát. Szerafina 1478-ban, kisboldogasszony napján halt meg. Évszázados tiszteletét XIV. Benedek pápa hagyta jóvá 1754-ben.
Szent Bernát a rágalomról:
„Könnyu kimondani a szót, de súlyos sebet okoz; gyorsan elhangzik, de sokáig tart az okozott fájdalom. Azért is a rágalom nagy vétek, nagy bűn, nagy gonoszság.”
Imádság:
Istenünk, te Boldog Szerafinát a türelem hosi példájaként állítod elénk, hogy tanuljunk tőle béketűrést, közbenjárása pedig minden bajtól oltalmazzon. A mi Urunk Jézus Krisztus által.