Advent 1. hete csütörtök
Iz 26,1-6; Mt 7,21. 24-27
„Csak az, aki megteszi Atyám akaratát”
Adventi előkészületünkben igen fontos mozzanat, hogy komolyan vegyük mindazt, amire Jézus tanított minket. Nyilvános működését bevezető szavai állandóan a fülünkbe kell, hogy csendüljenek: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa”: (Mt 4,17) Talán úgy érzékelhetnénk mai modern füllel, mint hosszan várakozó utasoknak a hangosbemondó szavát: A sokat késő vonat végre perceken belül befut a pályaudvarra. Aki utazni akar, felszállhat. Amikor Jézus tanítani kezdett, az üdvösség idejére bizony év-tízezredeket várt az emberiség. A tényleges ajtónyitás még három év múlva történt, a belépés viszont már előkészületeihez érkezett. Mert itt a földön kell belépni Isten országába, az igazság és a szeretet közösségébe. Tenni kell a konkrét tennivalókat, amelyeket az Atya kezdettől kijelölt általánosságban és kinek-kinek még saját feladatként is megszabott. Ezért olvastatta velem az evangéliumból az Úr: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van”. (7,21) A hit nagyon fontos minden ember számára: „Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket”: (Zsid 11,6) Aki tehát Jézust Uramnak szólítja, az tanúságot esz arról, hogy hisz neki. Ez kell, fontos tény, de az üdvösségre nem elég. Jézus hasonlata szerint rendszeresen hallgatni, tanulni kell tőle, mi az Atya akarata. De még ez sem elég: valóra is kell mindezt váltani. Szent Máté három fejezetben: taglalta a hegyi beszédet, Jézusüdvösség-tanának alap-igazságait. Ennek záradékául fűzte hozzá: „Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat, és követi is azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette”. (24) Amíg hallgatta, Jézus és az Anyaszentegyház sziklájába véste a maga gondolatait, ismereteit, hitét, aztán érlelődött benne az elhatározás, hogy én az életemet ezek szerint az elvek szerint alakítom. Aztán jött a gyakorlat: utánozva az építőmestereket, akik a terveket figyelve megásták az alapárkot, majd az alapköveket a sziklaalapba rakták szorosan összeragasztva. A felépítmény már könnyebb feladat: kisebb kövek is megteszik, amelyeket a további ismeretekből válogatják ki, a hittel összeragasztva kemény, szélvihartól és esőtől ki nem kezdhetők. Akik viszont nem figyelnek a Mester szavaira, nem az Istenatya vonalain és sziklájába vési az alapárkot, nem emelgeti a nagyobb sziklákat az alapba, aztán nem hallgatja Isten igéjét rendszeresen, hogy abból a falazó kisebb köveket kiválogassa és helyére illesztgesse, annak a háza agy el sem készül, vagy elsöprik a viharok. Hogy Jézusnak mennyire igaza volt és van, mutatják a keserű példák: milyen könnyen elvesztették sokan a hitüket a hatvan éves üldözés idején. Vissza kell kérnünk forró imákkal hitetlenné vált estvéreink hitét, vissza kell vezetnünk őket a vallás gyakorlataihoz, főként az alaprakásra ügyelnünk: az igazság és önfeláldozó szeretet sziklaalapját jól rakják le immár, hogy okos emberként az üdvösségre ők is bejussanak.
Iz 26,1-6; Mt 7,21. 24-27
„Csak az, aki megteszi Atyám akaratát”
Adventi előkészületünkben igen fontos mozzanat, hogy komolyan vegyük mindazt, amire Jézus tanított minket. Nyilvános működését bevezető szavai állandóan a fülünkbe kell, hogy csendüljenek: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa”: (Mt 4,17) Talán úgy érzékelhetnénk mai modern füllel, mint hosszan várakozó utasoknak a hangosbemondó szavát: A sokat késő vonat végre perceken belül befut a pályaudvarra. Aki utazni akar, felszállhat. Amikor Jézus tanítani kezdett, az üdvösség idejére bizony év-tízezredeket várt az emberiség. A tényleges ajtónyitás még három év múlva történt, a belépés viszont már előkészületeihez érkezett. Mert itt a földön kell belépni Isten országába, az igazság és a szeretet közösségébe. Tenni kell a konkrét tennivalókat, amelyeket az Atya kezdettől kijelölt általánosságban és kinek-kinek még saját feladatként is megszabott. Ezért olvastatta velem az evangéliumból az Úr: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van”. (7,21) A hit nagyon fontos minden ember számára: „Hit nélkül lehetetlen tetszeni Istennek, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza az őt keresőket”: (Zsid 11,6) Aki tehát Jézust Uramnak szólítja, az tanúságot esz arról, hogy hisz neki. Ez kell, fontos tény, de az üdvösségre nem elég. Jézus hasonlata szerint rendszeresen hallgatni, tanulni kell tőle, mi az Atya akarata. De még ez sem elég: valóra is kell mindezt váltani. Szent Máté három fejezetben: taglalta a hegyi beszédet, Jézusüdvösség-tanának alap-igazságait. Ennek záradékául fűzte hozzá: „Mert mindenki, aki hallgatja ezeket a szavaimat, és követi is azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette”. (24) Amíg hallgatta, Jézus és az Anyaszentegyház sziklájába véste a maga gondolatait, ismereteit, hitét, aztán érlelődött benne az elhatározás, hogy én az életemet ezek szerint az elvek szerint alakítom. Aztán jött a gyakorlat: utánozva az építőmestereket, akik a terveket figyelve megásták az alapárkot, majd az alapköveket a sziklaalapba rakták szorosan összeragasztva. A felépítmény már könnyebb feladat: kisebb kövek is megteszik, amelyeket a további ismeretekből válogatják ki, a hittel összeragasztva kemény, szélvihartól és esőtől ki nem kezdhetők. Akik viszont nem figyelnek a Mester szavaira, nem az Istenatya vonalain és sziklájába vési az alapárkot, nem emelgeti a nagyobb sziklákat az alapba, aztán nem hallgatja Isten igéjét rendszeresen, hogy abból a falazó kisebb köveket kiválogassa és helyére illesztgesse, annak a háza agy el sem készül, vagy elsöprik a viharok. Hogy Jézusnak mennyire igaza volt és van, mutatják a keserű példák: milyen könnyen elvesztették sokan a hitüket a hatvan éves üldözés idején. Vissza kell kérnünk forró imákkal hitetlenné vált estvéreink hitét, vissza kell vezetnünk őket a vallás gyakorlataihoz, főként az alaprakásra ügyelnünk: az igazság és önfeláldozó szeretet sziklaalapját jól rakják le immár, hogy okos emberként az üdvösségre ők is bejussanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése