8. nap. Az Úrral járni –
ünnepeljünk együtt
Hab 3,17-19 Ünneplés szükség idején
Zsolt 100 Az egész föld az Urat imádja
Fil 4,4-9 Örüljetek az Úrban mindenkor!
Lk 1,46-55 Mária éneke
8. nap Az Úrral járni – ünnepeljünk együtt
Az első elmélkedésnek szánt ószövetségi olvasmány Jeruzsálem végveszélyének idejébe kalauzol bennünket (A Kr.e. VI. évszázad utolsó évtizedében íródhatott.) Habakuk próféta látja Jeruzsálem szomorú végnapjait. Erről a félelemről szól a próféta néhány verssora. A zsoltárként énekelt prófétai vers előbb diadalmat sejtet: „Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt! Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját. Meghallottam, és megrendült a bensőm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak”. (Hab 3,14-16) A próféta a jövő szomorú balsorsát szemlélve vigasztaló látomásokban is részesül: „Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre. (Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban)„Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben.Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba”. (3,16c-19) Igen, a hűséges próféta az áldozatos szolgálat jutalmaként átvészeli az igazak sorsát:a földön kevés,de igazi örömöt, a mennyben teljes örömet kap mindörökké.A másik örömforrást jelentő idézett szöveg Szent Lukács evangéliumában található. Isten a látható világ urává tette az első embert, Ádámot, de ennél sokkal nagyobb és rangosabb ajándékot kapott azzal, hogy Isten a lelkét a teremtése pillanatában felékesítette a megszentelő kegyelemmel. Ez a kegyelem többet jelentett neki, majd később feleségének, Évának minden más isteni ajándéknál. Az egyetlen látható földi lény, akinek szellemi lelke, értelme és akarata van, eme kegyelem révén hasonlóvá lett az angyalokhoz. Isten szemüknek ragyogtatta nappal a napot, éjszaka a holdat és a csillagokat, de az ő lelkük a megszentelő kegyelem ajándéka révén ezeknél ragyogóbbá lett. De még a testüket is, mert ez a kegyelem minden ruhánál gyönyörűbben ékesítette őket.Ezt az ajándékot pedig nem csak maguknak kapták, hanem a tőlük születő összes utódjuk részére is,de mielőtt csak egyetlen gyermeküknek átadhatták volna, első gyermekük fogantatása előtt mindketten elvesztették a „trónörökösi” méltóságot.Ezt az elvesztett örökséget is a megígért Megváltónak kellett visszaszereznie. Minden más ember a keresztségben kaphatja vissza elvesztett örökségét Urunk, Jézus Krisztus megváltói érdemeiből. A Fiúisten ragaszkodott ahhoz, hogy jövendő szenvedéseinek és kereszthalálának érdemeit előre nyújthassa oda jövendő Édesanyjának. Amikor Mária szülei, Joachim és Anna, gyermekük testét ajándékozták kislányuknak, lelkét Isten úgy teremtette, hogy azonnal hozzáteremtette a megszentelő kegyelmet is. Így neki nem kellett az ősi átkot megszenvednie. Ezt az ajándékot kapta jövendő Fiától. Boldog Duns Scot János ennek a kiváltságnak legkiválóbb védője így indokolta állítását: Isten ezt megtehette, illett is, hogy megtegye, tehát meg is tette. 1854.12.8-án hirdette ki IX. Pius pápa kötelező hittételként. 1858. február 11-től tizennyolc esetben jelent meg a Szűzanya a franciák földjén, Lourdes-ban. A kis látnok, Soubirous Bernadette, a helybeli plébános sürgetései miatt többször kérdezte: Hölgyem, hogy hívják Önt? A Szűzanya nagy alázattal mondta ki: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Sokan csodálkoztak, hogy így „elvont” alakban válaszolt, de valószínűleg azt hangsúlyozta, hogy ez csak vele történt meg és nem ismétlődik meg újra. Az angyali üdvözletkor Gábor főangyal új néven szólítja meg: „Üdvözlégy, Kegyelemmel Teljes”.Ezt a megtisztelő címet Istentől kapta. Milliárdok köszöntik így. Szűz Mária, szíve alatt a pár napos Kisfiával, meglátogatta rokonát, Erzsébetet. Nem dicsekedni, csak segíteni érkezett. Erzsébetet úgy érezte, hogy táncra perdült szíve alatt az ő rég várt magzata, aki már hat hónapos volt akkor. Erzsébet pedig megfogalmazta alázattal:„Áldottabb vagy te minden asszonynál” (Lk 1,41)
Hab 3,17-19 Ünneplés szükség idején
Zsolt 100 Az egész föld az Urat imádja
Fil 4,4-9 Örüljetek az Úrban mindenkor!
Lk 1,46-55 Mária éneke
8. nap Az Úrral járni – ünnepeljünk együtt
Az első elmélkedésnek szánt ószövetségi olvasmány Jeruzsálem végveszélyének idejébe kalauzol bennünket (A Kr.e. VI. évszázad utolsó évtizedében íródhatott.) Habakuk próféta látja Jeruzsálem szomorú végnapjait. Erről a félelemről szól a próféta néhány verssora. A zsoltárként énekelt prófétai vers előbb diadalmat sejtet: „Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt! Lovaddal összegázoltad a tengert, a nagy vizek iszapját. Meghallottam, és megrendült a bensőm. Ajkaim remegtek hallatára, csontjaim elszuvasodtak, lépteim bizonytalanná váltak”. (Hab 3,14-16) A próféta a jövő szomorú balsorsát szemlélve vigasztaló látomásokban is részesül: „Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre. (Nem rügyezik ki többé a fügefa, a szőlő nem hoz többé termést; az olajfa termése elpusztul, a szántóföld nem terem eledelt, a juh kivész az akolból, s ökör sem lesz az istállókban)„Én azonban örülök az Úrban, ujjongok üdvözítő Istenemben.Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba”. (3,16c-19) Igen, a hűséges próféta az áldozatos szolgálat jutalmaként átvészeli az igazak sorsát:a földön kevés,de igazi örömöt, a mennyben teljes örömet kap mindörökké.A másik örömforrást jelentő idézett szöveg Szent Lukács evangéliumában található. Isten a látható világ urává tette az első embert, Ádámot, de ennél sokkal nagyobb és rangosabb ajándékot kapott azzal, hogy Isten a lelkét a teremtése pillanatában felékesítette a megszentelő kegyelemmel. Ez a kegyelem többet jelentett neki, majd később feleségének, Évának minden más isteni ajándéknál. Az egyetlen látható földi lény, akinek szellemi lelke, értelme és akarata van, eme kegyelem révén hasonlóvá lett az angyalokhoz. Isten szemüknek ragyogtatta nappal a napot, éjszaka a holdat és a csillagokat, de az ő lelkük a megszentelő kegyelem ajándéka révén ezeknél ragyogóbbá lett. De még a testüket is, mert ez a kegyelem minden ruhánál gyönyörűbben ékesítette őket.Ezt az ajándékot pedig nem csak maguknak kapták, hanem a tőlük születő összes utódjuk részére is,de mielőtt csak egyetlen gyermeküknek átadhatták volna, első gyermekük fogantatása előtt mindketten elvesztették a „trónörökösi” méltóságot.Ezt az elvesztett örökséget is a megígért Megváltónak kellett visszaszereznie. Minden más ember a keresztségben kaphatja vissza elvesztett örökségét Urunk, Jézus Krisztus megváltói érdemeiből. A Fiúisten ragaszkodott ahhoz, hogy jövendő szenvedéseinek és kereszthalálának érdemeit előre nyújthassa oda jövendő Édesanyjának. Amikor Mária szülei, Joachim és Anna, gyermekük testét ajándékozták kislányuknak, lelkét Isten úgy teremtette, hogy azonnal hozzáteremtette a megszentelő kegyelmet is. Így neki nem kellett az ősi átkot megszenvednie. Ezt az ajándékot kapta jövendő Fiától. Boldog Duns Scot János ennek a kiváltságnak legkiválóbb védője így indokolta állítását: Isten ezt megtehette, illett is, hogy megtegye, tehát meg is tette. 1854.12.8-án hirdette ki IX. Pius pápa kötelező hittételként. 1858. február 11-től tizennyolc esetben jelent meg a Szűzanya a franciák földjén, Lourdes-ban. A kis látnok, Soubirous Bernadette, a helybeli plébános sürgetései miatt többször kérdezte: Hölgyem, hogy hívják Önt? A Szűzanya nagy alázattal mondta ki: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Sokan csodálkoztak, hogy így „elvont” alakban válaszolt, de valószínűleg azt hangsúlyozta, hogy ez csak vele történt meg és nem ismétlődik meg újra. Az angyali üdvözletkor Gábor főangyal új néven szólítja meg: „Üdvözlégy, Kegyelemmel Teljes”.Ezt a megtisztelő címet Istentől kapta. Milliárdok köszöntik így. Szűz Mária, szíve alatt a pár napos Kisfiával, meglátogatta rokonát, Erzsébetet. Nem dicsekedni, csak segíteni érkezett. Erzsébetet úgy érezte, hogy táncra perdült szíve alatt az ő rég várt magzata, aki már hat hónapos volt akkor. Erzsébet pedig megfogalmazta alázattal:„Áldottabb vagy te minden asszonynál” (Lk 1,41)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése