Évközi 3. hét csütörtök

Évközi 3. hét csütörtök

Zsid 10,19-25; Mk 4,21-25

„Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe”. (Zsid 10,19) Örömmel állapítja meg a levél szerzője, hogy Jézus Egyházának a tagjai mind elnyerték a reményt, hogy beléphetünk a szentélybe. Ez a szentély a szent sátor külső helyisége volt, amelyet az Úr Mózesnek mutatott égi mintaként: „Az Úr így szólt Mózeshez: Parancsold meg Izrael fiainak, hogy gyűjtsenek adományokat. Mindenkitől fogadjátok el, aki önként adja. Ilyen dolgokat fogadhattok el: aranyat, ezüstöt, rezet, kék és vörös bíbort, karmazsint, lenvásznat, kecskeszőrt, vörösre festett báránybőrt, finom bőrt, akácfát, olajat a lámpákba, fűszereket a kenethez, finom illatszereket, karneol-követ és más drágaköveket az efod és a melltáska díszítéséhez. Készíts nekem szentélyt, hogy közöttük lakjam. Annak a hajléknak a mintájára, és azoknak a felszereléseknek a mintájára készítsd el, amelyeket mutatok neked”. (Kiv 25,1-9) Ez a szentély tehát nagyon értékes földi anyagokból készüljön, hogy a mennyei hajlékhoz minél tökéletesebben hasonlítson a földi sátor. Hangsúlyozza a levél azt is, hogy ebbe a mennyei minta-hajlékba csak „reményünk” van arra, hogy egyszer majd mi is beléphetünk. Ez figyelmeztetés minden embernek, hogy ezt a belépést a mennyei, tehát a valódi isteni templomba senki sem érdemelheti ki a földön szerzett bármilyen és bármennyi földi szolgálattal. Gyakorlatilag a legérdemdúsabb földi ember sem állhat oda halála után a mennyország kapujába zörgetni: a földről jöttem, a jutalmamat akarom birtokba venni! Az ilyennek vakmerő bizalmáért nem nyitnak ajtót, de aki alázattal szolgál Urának a földön, annak valódi, biztos reménye van a bejutásra, mert alázattal tett meg minden jót, amit a földön Isten elvárt tőle. Ezért a remény erényéért imádkozni kell: „Istenem, remélek tebenned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy” Isten irgalommal és szeretettel befogadja azt aki, a földön vállalt minden őszinte, ingyenes jótettet. Bölcsen hozzáfűzi a levél írója: „Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg (Krisztus). Főpapunk is van, (Krisztus), akit az Isten a népe fölé rendelt. Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le. Tartsunk ki rendületlenül reménységünk meg- vallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Legye gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot"