Nagyböjt 1 hete kedd
Iz 55, 10-11; Mt 6, 7-15
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani Mennyei Atyátok”
A tegnapi evangéliumban Jézus tanítását hallottuk az utolsó ítéletről. Az a tanítás már a történelem végső mozzanatáról, a megdicsőülésről és a kárhozatról szól. A mai elmélkedési anyag viszont visszatekint a történelem folyamára, annak is egy nagyon fontos problémájára, a megbocsátás kérdésére. A sértés és a sértődés minden időben könnyen előfordult, a mostani feszült idegrendszerrel élőknek, pedig elegendő egy szemvillanás, egy ideges mozdulat, és máris kész a baj. A bántásért bocsánatot kérni, pedig alig szokott már valaki. Persze, azért akadnak tiszteletreméltó kivételek is. Jézus azonban arra tanít, hogy a megbocsátásra mindig legyünk készek, még akkor is, ha a bocsánatkérés nem, vagy nagyon semmit érően hangzik el. Az Úrnak Péter apostol kérdést tett föl: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, Hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer? Jézus azt felelte neki: Nem azt mondom,hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer”. (Mt 18, 21-22) Ez azt jelenti, hogy számtalanszor. Itt a hegyi beszédben viszont arra figyelmeztet bennünket Jézus, hogy a megbocsátás feltétele annak, hogy Isten is megbocsássa a mi bűneinket. Tehát hiába kérünk Istentől bocsánatot imában vagy a szentgyónásban, ha bennünk nincsen megbocsátás, mi magunk sem nyerhetünk Istentől bocsánatot. Viszont kérdés marad az is, hogy ha valaki nem akar bocsánatot kérni, kötelesek vagyunk-e megbocsátani neki. Az említett péteri kérdésre adott válaszában az Úr erre nem adott választ. Az igazságosság szerint a bántónak bocsánatot kell kérnie, hiszen adóssága van valaki felé, amit ki kell fizetnie. Mi magunk, ha bennünket bántott meg valaki, jobb, ha nagylelkűek vagyunk. Amíg az életben járunk, addig kell megbocsátanunk megbántóinknak, mert ha a lelkünk a testünkből eltávozik, nem tudunk már többé érvényesen megbocsátani. Az utolsó ítéleten zsinórmértéknek kifejtett jézusi eljárásban ez a szeretet-szolgálat is benne van. Játszani nem szabad a halasztgatással! Mivel a böjtnek velejárója az imádság, Jézus ennek a megbocsátásnak, mint nagyböjti feltételnek bevezetőül a Mi Atyánkot mondja el. Megtanít bennünket arra, hogy bocsánatot kell kérnünk Istentől bűneink miatt, de ki kell hangsúlyoznunk, hogy úgy kérjük, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Tehát elismerjük, hogy mi is kötelesek vagyunk másoknak megbocsátani, hogy az Atya is megbocsásson nekünk. Még egy gyakori problémára jó odafigyelnünk. Előfordulhat, hogy valaki, aki megbántott bennünket, aztán elmaradt a bocsánatkérés, és mi sem bocsátottunk meg az illetőnek. Így halt meg. A másvilágon a tisztítótűzbe kerülhet, ha utolsó pillanatában kész lett volna bocsánatot kérni, de erre lehetősége már nem volt. Viszont az adóssága fennáll. A mennyország ajtaja nem nyílik meg számára, mert le nem törlesztett adóssága van. Én, ha van bennem igaz szeretet, bocsássak meg neki. Ebben az esetben nem kell félnem, hogy valaha magam is csapdába esem.
Iz 55, 10-11; Mt 6, 7-15
„Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani Mennyei Atyátok”
A tegnapi evangéliumban Jézus tanítását hallottuk az utolsó ítéletről. Az a tanítás már a történelem végső mozzanatáról, a megdicsőülésről és a kárhozatról szól. A mai elmélkedési anyag viszont visszatekint a történelem folyamára, annak is egy nagyon fontos problémájára, a megbocsátás kérdésére. A sértés és a sértődés minden időben könnyen előfordult, a mostani feszült idegrendszerrel élőknek, pedig elegendő egy szemvillanás, egy ideges mozdulat, és máris kész a baj. A bántásért bocsánatot kérni, pedig alig szokott már valaki. Persze, azért akadnak tiszteletreméltó kivételek is. Jézus azonban arra tanít, hogy a megbocsátásra mindig legyünk készek, még akkor is, ha a bocsánatkérés nem, vagy nagyon semmit érően hangzik el. Az Úrnak Péter apostol kérdést tett föl: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, Hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer? Jézus azt felelte neki: Nem azt mondom,hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer”. (Mt 18, 21-22) Ez azt jelenti, hogy számtalanszor. Itt a hegyi beszédben viszont arra figyelmeztet bennünket Jézus, hogy a megbocsátás feltétele annak, hogy Isten is megbocsássa a mi bűneinket. Tehát hiába kérünk Istentől bocsánatot imában vagy a szentgyónásban, ha bennünk nincsen megbocsátás, mi magunk sem nyerhetünk Istentől bocsánatot. Viszont kérdés marad az is, hogy ha valaki nem akar bocsánatot kérni, kötelesek vagyunk-e megbocsátani neki. Az említett péteri kérdésre adott válaszában az Úr erre nem adott választ. Az igazságosság szerint a bántónak bocsánatot kell kérnie, hiszen adóssága van valaki felé, amit ki kell fizetnie. Mi magunk, ha bennünket bántott meg valaki, jobb, ha nagylelkűek vagyunk. Amíg az életben járunk, addig kell megbocsátanunk megbántóinknak, mert ha a lelkünk a testünkből eltávozik, nem tudunk már többé érvényesen megbocsátani. Az utolsó ítéleten zsinórmértéknek kifejtett jézusi eljárásban ez a szeretet-szolgálat is benne van. Játszani nem szabad a halasztgatással! Mivel a böjtnek velejárója az imádság, Jézus ennek a megbocsátásnak, mint nagyböjti feltételnek bevezetőül a Mi Atyánkot mondja el. Megtanít bennünket arra, hogy bocsánatot kell kérnünk Istentől bűneink miatt, de ki kell hangsúlyoznunk, hogy úgy kérjük, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Tehát elismerjük, hogy mi is kötelesek vagyunk másoknak megbocsátani, hogy az Atya is megbocsásson nekünk. Még egy gyakori problémára jó odafigyelnünk. Előfordulhat, hogy valaki, aki megbántott bennünket, aztán elmaradt a bocsánatkérés, és mi sem bocsátottunk meg az illetőnek. Így halt meg. A másvilágon a tisztítótűzbe kerülhet, ha utolsó pillanatában kész lett volna bocsánatot kérni, de erre lehetősége már nem volt. Viszont az adóssága fennáll. A mennyország ajtaja nem nyílik meg számára, mert le nem törlesztett adóssága van. Én, ha van bennem igaz szeretet, bocsássak meg neki. Ebben az esetben nem kell félnem, hogy valaha magam is csapdába esem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése